"Szeretlek és mindig veled leszek"

*Másnap reggel*
Andy
Ólom súly nehezedett fejemre reggel, teljesen kialvatlan voltam. Kinyitottam szemeim, a mellettem fekvő Sky-ra néztem, aki még csendesen szuszogott. Megsimogattam haját, nyomtam rá egy puszit. Hirtelen megmoccant, ölelő karjai visszahúzódtak, felpillantott rám.
- Ugye csak álmodtam?- nyögte. Szívesen mondtam volna neki igent, de nem jött ki szó a számon. Arca elsötétült, sírni kezdett. Szorosan magamhoz öleltem, már nekem is könnyek voltak szememben.
- Itt vagyok veled - suttogtam akadozó hangon. Arcát vállamba fúrta és tovább sírt. Megszakadt bele a szívem, hogy így kell látnom. Több percig öleltem, aztán hátrább húzódott és motyogott egy köszönömöt, majd felült. Mellé ültem, majd halkan mondtam neki:
-Csináljak teát vagy kávét?
- Egy teát légyszi- nézett rám kisírt szemeivel. Megfogtam kezét, felsegítettem, majd kéz a kézben mentünk le. Egész testében remegett, lassan leültettem az asztalhoz. Ashley jött le mosolyogva, de amint meglátta arcunkat rögtön elkomorodott ő is.
-Mi történt?- kérdezte tőlünk. Sky megint pityeregni kezdett én meg rekedt hangon válaszoltam.
-Elütötték az anyját - Ash óriási szemeket meresztett, majd oda ment Sky-hoz és megölelte.
-Sajnálom -mondta. Kis idő múlva elengedte és leült mellé. Nem beszéltünk, sőt... napokig szinte meg se szólaltunk. Sky minden nap mellettem aludt, alig beszélt valamit és nem mosolygott, nagyon megijedtem, hogy anyja halála volt a vége és nem bírja tovább. 4. nap elvittem apjához a temetés megbeszélésére, amíg ők megszervezték, addig átmentem Jinxx-hez. Este elmentem Sky-ért, aki karikás, kisírt szemekkel vetődött karjaimba.
-Itt vagyok- suttogtam hajába. Rám nézett és alig hallhatóan megszólalt:
-Köszönöm.
Magamhoz öleltem, éreztem remegő kezeit a vállamon. Haza érésünkkor bementünk, leültünk a kanapéra, s szótlanul hallgattuk a csöndet, majd megszólalt.
-Andy... kérhetek valamit?
-Bármit- néztem rá, örültem, hogy legalább beszél.
- Játszanátok valamit a temetésen? -kicsit meglepődtem, de bólintottam.
-Rendben -mondtam, mire halványan elmosolyodott, majd megcsókolt. Kissé feldobódtam, mert napok óta nem láttam őt mosolyogni.
a következő pár napban szintén elvittem az apjához, akivel a temetést szervezték,és ahonnan mindig szomorúan jött haza. Alapvetően már boldogabb volt (nem azt mondom, hogy boldog, csak boldogabb), párszor még el is mosolyodott egy-egy mozdulaton, szavamon. Szombatra tervezték a temetést, mi a fiúkkal megbeszéltük, hogy mit fogunk játszani, Sky pedig mindent megtervezett aznapra.
*pénteken este*
Holnap lesz a temetés, elég feszült volt mindenki. Sky kimondottan feldúlt volt egész nap, többször elsírta magát, mire én mindig oda mentem hozzá és átöleltem. A többiek egész nap velünk voltak, ami egy kissé feszélyezte őt. Ők szomorúan nézték Sky fájdalmait, próbáltak segíteni, persze legtöbbször sikertelenül. Estére mindenki teljesen kifáradt. Sky -jal a szobámban ültünk, ő szomorúan nézett rám. Tincseivel játszottam, majd haját füle mögé raktam és puszit nyomtam az arcára.
-Bocsáss meg -szólalt meg hirtelen, mire én kérdőn néztem rá. -bocsáss meg, hogy ennyi gondot okoztam neked, bocsáss meg, hogy rátok vezettem ki a feszültségem, bocsáss meg hogy látnotok kell a fájdalmaimat és, hogy beleléptem életetekbe,s hogy ezzel tönkre teszem azt.
-Sky... te nem teszel tönkre semmi -mondtam egy perc habozás után. -Téged akarnak tönkre tenni, de én ezt nem fogom hagyni! Nem bírom, hogy szenvedned kell más ember hülyesége miatt. A többiek sem okolnak téged semmiért és segíteni akarnak. Nem hagylak és közülünk mindenki így gondolkodik, bármi is történjék. Szeretlek és mindig veled leszek.
Nagy szemekkel nézett rám, majd annyit suttogott :
-Szeretlek. - magamhoz húztam és egy puszit nyomtam a fejére.
-Ezen is túl leszünk... együtt -mondtam neki.