Amikor azt hittük minden tökéletes...

Sky
Reggel Andy karjait kerestem és puha bőrét, de hiába. Kinyitottam szemem és egyedül feküdtem az ágyamban. Feltápászkodtam, majd lekóvályogtam a nappaliba ahol Jinxx várt engem.
-Szia -ölelt meg mosolyogva.
-Helló-köszöntem vissza ásítva.
-Fáradtak vagyunk?- nevetett. Álmosan néztem rá, mire még jobban kacagott.- Andy szólt, hogy szóljak neked, hogy elkellett mennie.
-Hova?
-Azt nem mondta.
-És nem kérdezted meg?
-Nem...héé én csak közvetítem amit kért. Ash-sel megyünk interjút adni, csak ezért vagyok itt.
-Aha értem, engem meg egyedül hagytok, had unatkozzam.
-Úgy volt Andyvel leszel, nem én tehetek róla, hogy neki hirtelen sürgős dolga akadt.
-Persze, tudom-sóhajtottam, majd elindultam a szobámba. Út közben felfelé összeakadtam Ashley-vel aki épp lefelé tartott. Köszöntem neki, majd beléptem az ajtómon. 15 perce sem mentek el otthonról, amikor csöngetést hallottam. Rohantam lefelé, ahogy csak tudtam, majd ajtó elé torpanva magamra néztem. Még mindig a hálóruhámban voltam, aztán felmértem öltözékem és arra jutottam, hogy nem olyan gáz. Kinyitottam az ajtót és elállt a lélegzetem. Juliet állt előttem gonosz vigyorral, kezében egy bottal.
-Szia, drágám-mondta, majd a hasamba vágott egyet. Szemembe könnyek gyűltek, térdre estem. Arrébb lökött, majd bezárta az ajtót. Felálltam, próbáltam védekezni, de mindig oda ütött ahol nem védtem magam.
-Megmondtam, hogy megbánod- sziszegte őrült tekintettel. Magamra néztem, mire feltűnt, hogy remegek, lábam, kezeim tele vannak lila foltokkal, s néhol felszakadozott a bőr.
-Juliet állj le kérlek- szólaltam meg én is, mire ő felkacagott, ördögi kacajjal és egy óriásit vágott kezembe, mire reccsenést halottam, a kezem borzalmasan fájni kezdett. Földre borultam fájdalmamban, kezemet magamhoz szorítottam, próbáltam a könnyeket bent tartani.
-Tönkre tetted az életemet-kiabálta. - Elvettem a pasim!!
-Juliet, te kergetted el- nyögtem. Válaszképp kaptam egy ütést a fejemre is, amitől minden elsötétült.

Andy
Megvettem egy óriási csokor rózsát Sky-nak, teljesen belezúgtam, el sem tudom mondani milyen tökéletes az a lány. Megcsörrent a mobilom, mire egy női hang bejelentette, hogy vár engem a parkban.
-Ki az?-kérdeztem furcsálkodva.
-Sky vagyok, már fel sem ismered a hangom? -nevetett.
-Telefonban teljesen más milyen- kissé gyanakodtam.
-Hát oké...-mondta a telefonban az állítólagos Sky.-Ide jössz?
-Aha- feleltem, majd leraktuk a telefont. Beraktam a rózsákat az anyósülésre és elindultam a parkba. 20 perc után megérkeztem, de Sky-nak semmi nyoma nem volt. Nem értettem ezt az egészet, nem volt semmi értelme, mire hirtelen beugrott. A kocsihoz rohantam és száguldottam hazafelé.

Sky
Kinyitottam a szemem. Fejem lüktetett, szédültem. A földön feküdtem, körülöttem vér, mozdulni sem bírtam, kezem elviselhetetlenül sajgott. Nem tudtam hol vagyok és hogy kerültem oda, egyszerűen azt tudtam, hogy minden rossz és minden fáj körülöttem. Szépen lassan rájöttem, hogy otthon vagyok, de az nem akaródzott előjönni, hogy mi történhetett velem. Egyre rosszabbul éreztem magam, a hányinger kerített hatalmába, amikor kicsapódott az ajtó és belépett rajta egy igen ismerős személy, Andy. Feldúltan lépett be és amikor rám nézett azonnal hozzám rohant. Megérintette arcomat és hozzám beszélt de csak összefolyó sustorgást hallottam, nem értettem mit mond.

Andy
Beléptem az ajtón, azonnal körülnéztem, szemem megakadt a földön, vérben fekvő Sky-on, aki épp, hogy még magánál volt. Szemembe könnyek szöktek, odarohantam hozzá, arcát érintettem.
-Sky- szóltam halkan. -Édesem, Sky.
Nyöszörgő hang tört fel a torkából, ájulás szélén volt.
-Sky- nyögtem, arcát simítva.- Mi a franc történt veled? -ideges voltam, de legfőképp aggódtam. Lecsordult egy könnycsepp arcomon. Rám nézett, majd ezt mondta:
-Andy- suttogó hangja végig járta testemet és beleborzongtam. Végig simítottam arcátm elyen vörös vérfoltok éktelenkedtek. Hirtelen becsukódott szeme, elájult. Egy percig nem tudtam mit csináljak, csak ültem fejét kezembe fogva és hullottak a könnyeim, majd fogtam telefonom és tárcsáztam a mentőket, mire 10 perc alatt megjöttek és bevitték Őt a kórházba velem együtt. Ott ültem Sky mellett, kezét fogtam, miközben a mentősök kikérdeztek, hogy mit láttam. Amint beértünk, őt bevitték röntgenezni, majd műteni én meg körmömet rágva hívogattam a többieket. Mikor mindenki befutott, holtsápadtan vártuk az orvost, aki igen komoly arccal lépett ki a műtőből.
-Andrew Biersack? Ön hívta a mentőket?
-Igen, hogy van Ő?
-Rossz hírt kell közöljek önnel.