A találkozás

Sky

Esős nap volt, elindultam anyámékhoz, mint ahogy minden második héten. Az égen fekete felhők sorakoztak, zuhogott. Fekete pulcsimban sétáltam át az utakon, senki nem volt a közelben csak egy sötét alak aki messzire mögöttem haladt. A macskaköves úton párszor megcsúszott a cipőm, a vékonyabb utakon rám tört a frász. Ilyen napon nincs még egy olyan hülye, mint én, hogy kimenjen. Kezdett átázni a pulcsim, a sötét alak még mindig mögöttem haladt. Tipikus horrorfilmbe illő jelenetnek éreztem, már gondolkodtam is hogy nem épp egy forgatásra keveredtem-e. Egyre közelebb ért az illető, de arca nem látszott. Próbáltam nem gyakran hátrafordulni és nem mutatni mennyire parának érzem a helyzetet. Azon járt az agyam, hogy vajon mit tegyek, ha tényleg valami hasonló történne velem, mint a filmekben. Futni nem túl előnyös, mert akik futnak a filmekben azok mindig meghalnak, de sajnos nem jutott jobb az eszembe. Már csak pár méterre járt tőlem a félelmetes személy, arcának furcsa vonalai kezdtek kirajzolódni. A frász jött rám ismét, beleborzongtam félelmembe. Mindig izgultam minden helyzeten, persze biztos voltam benne, hogy semmi baj nem lesz, most még sem éreztem a helyzetet olyannak mint a többit. Hirtelen megéreztem magam mögött a suhogást, amit azak alak mozgása bocsátott ki, majd kezét a vállamon amivel erőltetett megállnom. Pulzusom megemelkedett, vajon itt halok-e meg? Gondoltam. Menekülni készültem, de az alak erős kezeivel hátrahúzott, majd a falnak nyomott. Arca erős, ijesztő vonása kirajzolódtak, lehellete mentol szagot árasztott amivel a büdös cigiszagot próbálta elnyomni. Száján kisebb vágás nyoma helyezkedett el, tipikusan a horrorfilmekben való gyilkosnak szokott ilyen arca lenni. Gonosz vigyort eresztett, kezeivel olyan erősen nyomott a falnak, hogy belefájdult mindenem.
-Most picinyem velem jössz- suttogta fülembe, amitől átjárt a borzongás, menekülési lehetőségen gondolkodtam. Feszengtem, mocorogtam. - Ne mozogj, ne nehezítsd meg a dolgomat.
-Mit akar?-hangom félelmetesen vékony volt.
-Hmm, hát nem is tudom- nevetett szemembe. Egyik kezével gyengén végigsimította oldalamat, majd mellemet fogta meg. Le akartam rázni magamról, de lekevert egy pofont, amitől könnyek gyűltek a szemembe. Arca vészjóslóan közel volt az enyémhez, ronda ajkaival egy puszit nyomott arra a pontra amit az előbb megütött. - Ha nem ellenkezel nem lesz semmi gond.
-Hagyjon békén- könyörögtem reszkető hangon, mire tipikus gonosz kacajt eresztett meg.
-Miért tenném?- kérdezte és érezte, hogy ezzel jó pontra tapintott. A közelben senki, mindenki a TV-t bámulja otthon. Kétségbe esve mozgolódtam, amit ő töretlen jó kedvvel figyelt.- Aranyos vagy amikor szökni próbálsz, de hiába picinyem.- mondta, majd belelehelt számba. Egyik kezét pólóm alá csúsztatta, simogatni kezdte a hasam, majd kicsit feljebb. Sikoltottam, hátha valaki meghallja, mire ő gyorsan reagálva kezét nekinyomta a számnak, arcán méreg tükröződött
-Kussolsz, vagy meghalsz bogárkám- mordult fel. Arcán vigyor terült szét és kezeivel újra nekilátott a fogdosásomnak. Jöjjön el a halál, suttogtam a levegőbe. Halk léptek ütötték meg a csend húrjait, de a támadómnak ez nem tűnt fel, túlságosan elvolt foglalva azzal, hogy megerőszakoljon engem. Egyre közelebb hallatszódtak az idegen léptei, majd befordult valaki az utcába. Éreztem ahogy megállt pár méterre tőlünk és figyelt.
-Segíts- üvöltöttem, ahogy csak bírtam, mire ő felém futott. A támadóm ezt észre vette és engem békén hagyva felé fordult. Összeestem, könnyeim kicsordultak. Szédültem és teljes káosz volt a fejemben. A hősies ember keményen küzdött értem, majd a támadóm elfutott mikor látta esélytelen a dolog. Mindeddig nem néztem föl, s most felemeltem fejem. Ránéztem megmentőmre és tátva maradt a szám. Andy Biersack a Black Veil Brides frontembere nyújtotta segítségemre kezeit, verekedett épségemért.
-Köszönöm- szóltam és átöleltem, amit ő viszonzott.
-Jól vagy?- kérdezte aggódva, majd végig nézett rajtam.
-Nagyjából igen- pislogtam félősen.
-Hazakísérnélek, ha nem gond-mosolygott rám tökéletes mosolyával.
-Köszönöm - viszonoztam mosolyát.Az út alatt el is felejtettem hova indultam, Andyvel beszélgettem, sokat nevettünk és még telószámot is cseréltünk. Amikor beléptem ajtómon tudatosult bennem: Andy Biersack megmentette az életemet.