A költözés

Sky
*Egy hónappal később*
Andyékkel nagyon sok időt töltöttem együtt, már szintem egymáshoz szoktunk, minden hétvégét velük töltöttem. Juliet rossz szemmel nézte a dolgot, amikor ott voltam ő mindig elvonult, vagy egyszerűen komorrá változott. Natasával legjobb barátnők lettünk azóta hetente többször átjött beszélgetni, szóval ment tovább az élet
Csöngettek. Kimentem ajtót nyitni mire egy komoly arcú úr lépett be a lakásba.
-Hölgyem, ön Sky Blue?-mikor nevemhez ért kicsit elmosolyodott,de abban a pillanatban azonnal el is komorodott.
-Igen, én lennék.
-Kilakoltatás. Ön nem fizette be a csekkét már második hónapja.-(most ennél a résznél szeretném mindenki figyelmét felhívni arra, hogy nem tudom hogy mennek amúgy az ilyen dolgok, úgyhogy nézzétek, ha hülyeséget írok) arcomra döbbenet terült szét. Anyámék fizetik a lakást, amíg  el nem érem a 20-at. Elfelejtették volna?
-Nekem a szüleim fizetik ezt, velük kéne beszélne- motyogtam.
-Sajnálom, már a 2. hónapja nem történik csekkbefizetés. Kezdjen pakolni, holnap visszajövünk. Viszlát.
Azzal kisétált és én csak néztem a helyet ahol az előbb állt. Telefonomat felkaptam, szüleimet kezdtem hívni. Hogyhogy nem fizették be, mikor még ők erőltették a költözést, hogy önálló legyek. Kiderült, hogy nem tudják fizetni, mert apámat 2 hónapja kirúgták és még a sajátjukra is alig futja. Teljesen kiakadtam, hogy mi legyen, újra csöngettek. Feldúlva nyitottam ajtót, mire látom, hogy Andy áll előttem. Gyorsan felmérte a helyzetet, látta, hogy valami baj van.
-Mi történt?- lépett be hozzám.
-Kilakoltatás.. a szüleim nem tudják fizetni.
Elképedve nézett rám, láttam, hogy valamin nagyon jár az agya.
-Mi lenne ha besegítenék? -szólt mire én hevesen tiltakoztam.
-Szó se lehet róla, ezt nem várhatom és nem is várom el!
-És ha hozzánk költöznél? Már vagyunk úgy is egy páran, miért ne?
-Juliet nem örülne neki...
-Nem baj, segíteni akarok-mosolygott és homlokomra nyomott egy puszit.
-Ez nem ér- mondtam mire furcsán nézet rám.-Miért csak te mentheted meg az én életemet? Én még semmit sem tettem érted.
Nagyon akart valamit mondani, de végül nem tette, hanem felpattant.
-Szedd össze a cuccaid, költözöl- váltott témát.
-Most azonnal?-csodálkoztam.
-Nem, először megvárjuk, hogy kirúgjanak, szerinted? - nevetett és már rohant is a szobámba. Előhúztam egy régi bőröndöt neki láttunk pakolni. Nem sok holmim volt, inkább csak ruhák, meg pár dísz. Andy ide-oda ugrált és mindent beledobott a táskába. Behúztam a cipzárt és visszatekintettem a lakásba, végülis szerettem itt lakni. Sosem értettem miért ilyen kedves velem Andy, valahogy mindig mintha védett volna valamitől, olyan gyengén hárította el tőlem a problémákat, hogy ez nagyon meglepett.
Beültünk a kocsiba és hajtottunk a házuk felé, már agyamban megjelent az őrjöngő Juliet képe, hogy mit képzelek, hogy csak úgy ideköltözöm. És mintha jós lennék, gondolatom beteljesedett, Juliet teljes kiakadásban rázta a ház falait, majd egy utolsó sikoltással elviharzott mire látta, hogy minden hiába. Vöröslő fülekkel követtem Andy-t az új szobámba. Gyönyörű volt, tágas, egy kisebb ággyal, számítógéppel és lila fallal. Az út során köszönöm áradatokkal láttam el Andy-t amitől már elege lett és azt mondta, hogy ha még egyszer ezt mondom neki akkor lenyakaz, majd megölelt. Eme csodálatos pillanatba az rontott bele amikor elengedett és kiment. Dobogó szívvel meredtem utána. Andy Biersack újra megmentette az életemet.

*Másnap*
Este óriási viták voltak még a költözésem felől, hisz Juliet mindenkivel veszekedett. Emiatt elég rosszul éreztem magam, mert nem akartam semmi rosszat, persze ő ezt nem hitte el nekem. Este elég rosszul aludtam el, de megnyugtatott az a tudat, hogy Andy a pártomat fogja és megvéd, mint mindig mindentől. Reggel óriási lármára ébredtem, naná, hogy Juliet ordibált megint. Inkább bent maradtam a szobába és készülődtem, minthogy lemenjek és szembetalálkozzak vele. 10 óra körül anyámék telefonáltak, hogy leadták a lakásomat, mire egy nagyot sóhajtottam. Lementem inni egy kávét, mire szembe találtam magam Ash-sel, aki elég zaklatott volt.
-Sky beszélhetünk? -mondta kicsit erősen. Megfogta karomat és berángatott a szobámba. Ott kissé lenyugodott és belekezdett mondandójába.
-Sky ugye nem lesz gond?-fürkészett.
-Miért lenne?- kérdeztem őszintén.
-Nem fogtok egymásba gabajodni megint ugye?
-Te meg miről beszélsz?
-Tudod te- kezdett felmérgesedni. - Andyről és rólad. - na ezen már nevetnem kellett. Nem tudtam komolyan gondolja-e, azt hittem viccel. -Miért nevetsz?
-Köztünk soha sem volt semmi. -mosolyogtam.
-Sky... akkor mi volt az a csók?
-Milyen csók?
-A bulin.
-Buli?... Nem történt ott semmi. Vagyis..- elharaptam a számat. -nem emlékszem semmire ami ott történt.
-Nem?
-Nem!
-Akkor nem is tudtál róla, hogy smároltál Andyvel?- nézett döbbenten.
-Nem, nem tudtam.
-Ohh... akkor bocsi.-kintről zajok hallatszódtak, de nem törődtünk velük, én még nem tudtam felfogni a hallottakat.
-Szóval smároltam Andyvel- mondtam kicsit túl hangosan.-Ez nem lehet -suttogtam, meredt szemekkel néztem Ash-re. Szinte biztos voltam benne, hogy ugrat. Hirtelen kicsapódott az ajtó és egy felbőszült Juliettel találtam magam szemben.
-TE! -ordította, mutató ujját rám szegezte. -TE SMÁROLTÁL A PASIMMAL?- üvöltötte magából kikelve.
-Juliet, most mondtam, hogy nem is tudtam róla- próbáltam leállítani.
-TE! TAKARODJ INNEN.
-Juliet állj le- szólalt meg Ash is. Visszakellett fognia a vadállatot, aki körmeivel akarta kikaparni a szemem. Dühösen kapálózott felém, de Ash visszatartotta. Pár perc múlva megunta és elindult Andyhez. Mi rohantunk utána, hogy megállítsuk, de nem állt, meg. Elkezdett dörömbölni Andy ajtaján, majd rám nézett, felemelt egy vázát és a falnak hajította. Szilánkjai felém repültek, több belém fúródott, felszisszentem fájdalmamban. Ash rám emelte tekintetét, mikor meglátta, hogy vérzek azonnal odafutott hozzám. Kihúzta a szilánkokat belőlem, a földre dobta őket. Juliet tovább dörömbölt az ajtón, mire Andy a lépcsőn feljőve érkezett meg. Óriási szemeket meresztett mikor meglátta az ordibáló Julietet , Asht, amint éppen belőlem huzogatja ki a cserépdarabokat és engem, amint összevissza vérzek. Hogy ebből mi lesz...

(következő részt Andy szemszögéből fogom írni)