Soha többé nem látlak

Andy

Egymás karjaiban feküdtünk, amíg meg nem csörrent a telefonja.

-Hagyjad- suttogtam ajkaiba.

-Nem lehet- próbált ellenállni csukott szemekkel. -És ha fontos?

-Ha nagyon fontos akkor ide jön - mondtam és harapdálni kezdtem alsó ajkát. Nagyon élvezte, éreztem, ahogy megremeg.

-Andy -szuszogta. Kicsit lazítottam a szorításon, mire felült és felvette a telefont. Mögé ültem, átkaroltam hasánál, államat a vállára helyeztem. Elkezdtem nyakát puszilgatni, mindaddig, amíg le nem dermedt. Azonnal tudtam, hogy valami baj van. Arcát figyeltem, amelyen meglepődöttség és szomorúság tükröződött. Dadogott egy párat a telefonba, majd letette. Nem szólt semmit, csak bámult lefele, nem reagált arra, hogy itt ülök mellette és átölelem. 

-Mi történt?- kérdeztem. Felém fordult, arcán csorogtak a könnyek, szája remegett, nyakamba kapaszkodott.

-Andy- szólt, és hallottam hüppögését. Most kaptam vissza, most kaptam meg újra az én mosolygós Sky-omat, erre egy telefonhívással szomorúvá tették. Szorosan magamhoz vontam.

-Sky... mi a baj?- tettem fel újra a kérdést. Szemembe nézett, próbált válaszolni. El-elakadt a szava.

-Anyu... anyut...

-Mi történt vele? -kérdeztem már ijedten.

- Meg... megha...elütötték. - mondta, majd újra keserves zokogása járta át a szobám falait. Szóval az első együtt töltött óránkat a szobámban így fejezzük be. Jó emlékei lesznek... Agyam a hallottakon járt, nem bírtam felfogni. Sky nagyon szerette az anyját, az elmúlt hetekben gyakran találkoztam vele, amikor Sky-hoz jött és Ő is sokat mesélt nekem anyjáról. Mosolygós nő volt, mint a lánya, sőt sok vonásban hasonlítottak, bár anyja sokkal pörgősebb és felelőtlenebb tipus.

-Sky -suttogtam fülébe, de tudtam, hogy nem tudom megvígasztalni.

-Oda...kell mennünk - válaszolt vékony, átsírt hangján. Megpróbált felkelni, de visszaszédült, valószínűleg megint fájni kezdett a feje. Felkaptam karjaimba, levittem, beadtam neki gyógyszerét és elindultunk apjához. Sky nagyon rosszul volt egész idő alatt, apjához érve is csak sírt, majd elaludt a kanapén. Hát igen, még mindig látszik rajta az elmúlt hetek fájdalma és ez most pont nem jött jókor. Apjával beszélgettem egy kicsit, elmondta mikor jöjjünk vissza, hogy megtervezzük a temetést, a végrendelettel kapcsolatban, szóval mindent, vagyis inkább csak próbálta , mert többször könnyek gyűltek a szemébe és elakadt. Távozásunk előtt átölelt és azt mondta örül, hogy a lánya ilyen rendes fickót talált magának. Megköszöntem neki mindent, részvétemet nyilvánítottam a családnak, majd kezembe vettem Sky-t, aki még mindig aludt és hazavittem. Befektettem magam mellé, átöleltem, hogy biztonságban érezze magát, majd megpróbáltam elaludni, ami nem ment túl hamar. Egész este azon gondolkodtam, hogy vajon Sky hogy éli meg ezeket a dolgokat. Amióta ismerem már majdnem megerőszakolták, már majdnem halálra verték és meghalt az anyja is. Ezeket szinte egyszerre élte meg és ez megrémisztett. Nagyon tudtam remélni, hogy ezzel nem telt be nála a pohár és nem fog örökre szótlanná és szomorúvá válni. Nagyon sajnáltam ami történt, de bárki gondolhatja, hogy legjobban az bántott, hogy ettől Ő borzalmasan érzi magát. Nem bírtam nézni fájdalmait, ami ebben az időben egyre többször érte őt. Ahogy csak tudtam magamhoz öleltem.

-Minden rendbe jön- suttogtam csak úgy a levegőbe és éreztem ahogy egy csepp legördül az arcomon.

*Hello mindenkinek aki olvassa a blogom :) 

Ezt a részt (meg azt amelyiknél megverték Sky-t) olyan dolgok ihlették amiket álmodtam... Gyakran vannak rémálmaim amikben meghalnak családtagjaim, üldöznek, vagy bántják azokat akiket szeretek. Úgy gondoltam valamit kihozok belőlük, legalább erre tudjam őket használni. Sky gyakran tudja mi fog történni a jövőben, megérzi a dolgok történését...ez abból jött, hogy gyakran van De ja Vu érzésem, sőt, amikor ezt írtam, akkor is az volt :) Lehet, hogy ez sokakat nem érdekel, azoknak kérem elnézésüket, de lekellett írnom ezt valamiért... köszönöm a 188 oldalmegtekintést . Puszii :* *