Gyógyulás

*-Rossz hírt kell közöljek önnel*
Megdermedtem. Nem bírtam válaszolni, csak vártam, hogy végre mondjon valamit. Az orvos vette a lapot, rájött milyen fontos nekem Sky.
-Nem halt meg-nyugtatott, de ez korántsem állított le.- Viszont sérülései súlyosak. Koponya és kéz törés, 3 összevarrott seb, lila foltok.
A többiek teljesen megrendültek, ők nem látták a vértócsát amiben Sky feküdt, én viszont bólintottam, sejtettem, hogy valami ilyesmi lesz, de persze rohadtul szomorú voltam.
-Be lehet hozzá menni?-kérdeztem és meglepődtem mikor meghallottam rekedt hangomat.
-Nincs ébren, de egy páran bemehetnek hozzá. Úgy 3 személy.
-Értem. Ash, Nati?- néztem rájuk. Nati bőgött, Ash pedig átkarolta, majd rám nézett és bólintott. Követtük az orvost, aki bevezetett minket egy kórterembe ahol ő feküdt tele kötésekkel. Elszorult a szívem amikor megláttam és feléledt bennem a gyűlölet az iránt aki ezt tette vele. Leültünk és csöndben vártuk, hogy felébredjen, közben el is aludtunk. Egész éjjel ott őrködtünk felette, reggel is csak egy kávéért mentünk ki. 10 óra környékén még mindig ott ültem mellette, arcát simogattam, azaz inkább a kötést, amivel beborították a fejét. Egyik pillanatban kinyitotta száját, nyöszörögni kezdtett. Egy ideig nem értettem, de aztán egyre érthetőbben ejtette ki azt az egy szót amit egész idő alatt ismételgetett:
-Andy...Andy- szeme csukva volt.
-Itt vagyok- suttogtam, mire szemhéja megrebbent, majd lassan felnyitotta szemét. Tekintete homályos volt, valószínüleg nem emlékezett semmire és nem tudta hol van.
-Andy- nyögte hangosabban.
-Nyugodj meg itt vagyok -szóltam halkan, könnyes szemekkel, láttam tekintetében a végtelen kérdést ami arra vonatkozott, hogy mi történt.
-Borzalmasan fáj a fejem- mondta, miközben egy könnycsepp gördült le az arcán. Lesimitottam a kóbor cseppet onnan majd halkan mondtam neki:
-Hozok valakit aki tud segíteni ezen- azzal rohantam is egy orvosért. Sky-nak beadtak valami erős gyógyszert amitől jobban lett, de kis idő múlva újra elaludt. Ash-ék aznap hazamentek, de én benn maradtam Sky-jal, amíg ki nem engedték a kórházból feltételesen, hogy nem csinál semmi megerőltetőt. Ez egy héttel a kórházba kerülése után történt. Lassan hajtottam a kocsival, nehogy rosszul legyen, majd mikor megérkeztünk kiemeltem a kocsiból. Szegény még mindig elég gyenge és állandóan fáradt volt. Mosolyogva nézett rám, bár fején lévő kötés árulkodott róla, hogy még nagyon nincs jól. Egy kis ideig leraktam a földre, ő belém kapaszkodott, amíg én kinyitottam az ajtót, majd újra a kezeimbe kaptam és elindultam vele a szobájába. Óvatosan mentem fel a lépcsőn, fenn az egész csapat és Nati mosollyal üdvözölte Sky-t, aki viszonozta ezt. Szobájába lépve leraktam az ágyra, majd mellé feküdtem. Olyan régóta még csak meg sem ölelhettem, alig érinthettem,már hiányzott gyöngyöző kacagása, ugrabugrálása. Fáradt szemeivel mosolygott rám, mire egy puszit nyomtam az ajkaira, ennél többet most sem szabad. Megfogtam kezét (amelyik nem volt törött), számhoz emeltem és egy hosszú csókot nyomtam rá.
-Szeretlek-mondtam neki.
-Tudom -válaszolt- Én is szeretlek téged.
Aggódva pillantottam arcára, mire ő ennyit mondott:
-Jól vagyok, hisz itt vagy velem.
Több mint egy óráig feküdtünk egymással szemben, nem sokat beszéltünk, de még is ez volt az egyik legszebb idő amit vele töltöttem. Nagyon féltettem a további bajoktól ezért 10 percenkét bementem hozzá beszélgetni, vagy leültem mellé, vagy esetleg bekukucskáltam, hogy alszik-e. Napokig így ment a dolog, sőt hetekig...egészen addig amíg le nem vették a gipszet a kezéről és a kötést a fejéről, amíg a lila foltok eltűntek, a sebek begyógyultak.
Boldogan hajtottunk haza a kocsimban az utolsó kórházi látogatásunkról, ahol makk egészségesnek nyilvánították Őt. Persze még most odafigyelve tettünk mindent, mert néha még fájdolgált a feje és gyenge volt a keze is. Amikor hazaérkeztünk kiugrottam a kocsiból és vigyorogva kikaptam Sky-t is. Viszonozta vigyoromat, kezeit nyakamra kulcsolta. Hosszasan megcsókoltam, élveztem, hogy újra érezhetem ajkai lágy ízét. Felvittem a szobámba, eszembe jutott, hogy most először van talán ott bent. Bezártam az ajtót, rá néztem. Gyönyörű arany szemei csillogtak az örömtől, oda sétáltam hozzá. Lágyan végig simítottam arcát, majd ajkaimat az övéinek nyomtam. Olyan régen nem éreztem ezt az érzést, mintha évek teltek volna el. Hátradöntöttem, felette voltam. Kezeit arcomra helyezte, én pedig derekánál mozgattam sajátjaimat. Melléfordultam és belenéztem gyönyörű szemeibe, közelebb húzódott, mire átkaroltam, teljesen magamhoz vontam. Karjait nyakamra helyezte, egy puszit nyomott az arcomra.
-Tudnád mennyire hiányzott ez- suttogta majd lágyan megcsókolt.
-Tudnád mennyire megijedtem, mikor megláttalak. Tudnád mennyire féltem, hogy elveszítelek. Tudnád mennyit vártam rád. Tudnád mennyire hiányoztál nekem- suttogtam felé és viszonoztam...