A két durcis..

Andy
1 hónap alatt, ami a temetés óta eltelt óriási változáson ment keresztül Sky. Már a temetés utáni napon is sokkal jobban volt, mégis hetekig nagyon törékeny volt, nem volt boldog, beterítette az üresség. Nem tudott hozzászokni ahhoz, hogy már nem láthatja az anyját. Vele voltam ahogy csak tudtam, még a próbákra is magammal vittem, segítettem, amit mindig megköszönt. Az is borzasztóan zavarta, hogy nem tudja meghálálni, de én nem is vártam tőle. Elég lett volna, ha újra olyan boldog, mint amikor elhoztam ide először. 1 hónap alatt szinte teljesen felépült depressziójából, amit anyja halála okozott, már minden reggel mosolyogva köszöntött. Gyakran aludt mellettem, nem tudott egyedül lenni, mert olyankor mindig anyja halálára gondolt. Tegnap este is velem aludt el így reggel arra számítottam, hogy haja édes illatára fogok felkelni, ám kezeim nem találták törékeny testét, hiába tapogatóztak. Felreppentek szemhéjaim és száguldottam kifele egy szál alsónadrágban, hogy megnézzem hol lehet. Leszaladtam a lépcsőn, a konyhában dudorászva találtam rá, amint épp kávét készített. Szombat 9 óra volt, nem is értettem miért kelt fel ilyen "korán". Nem vett észre így háta mögé lopóztam és átkaroltam, hasánál fogva. Aranyos kis pocakját éreztem kezem alatt, amit nagyon szerettem. Nekem nem is kell csontkollekció, ő pont tökéletes volt. Belehajoltam kócos hajába, államat a vállán lévő gödröcskéhez emeltem. Éreztem ahogy belebizsereg.

Sky
Andy lépteit hallottam, természetesen észrevettem, hogy egy ideje engem figyel, de gondoltam, hogy majd csak idejön. Így is lett, pár perc múlva már testemre fonódtak kezei, arca az enyém mellett pihent.
-Hát te? -suttogta a fülembe. Édes dallamú hangja simogatta fülemet.
-Hát én -feleltem halkan. Megfordultam, vele szemben, kék szemei elbűvöltek. Puha tenyere arcomhoz ért, végigsimította, egészen a vállamig. Közelebb húzódott, felrakott a konyhaasztalra.
-Többiek? - kérdezte, miközben ajkainkat milliméterek választották el.
-Natasáék elvonultak, de nem mondták hová- mosolyogtam. -Elmentek.
-Ash és Natasa...hmm- mormogta. - Milyen szép pár lennének.
-Igen- nyögtem felé. Ajkait bámultam, éreztem, hogy nem bírom sokáig. Andy imád szórakozni azon, hogy "kínlódom". Kissé felhúzta jobb szélét szájának, megeresztve azt a tipikus mosolyát, amitől mindig elszédülök.
-Valami baj van? -vigyorgott szemembe nézve, majd lassan megérintette ajkaival az enyémeket. Egyre vadabbul csókolt, nyelve heves csatába kezdett az enyémmel.
-Semmi - suttogtam bele a másodperces szünetbe.- sőt. - kaptam egy gyönyörű fogpasztareklám mosolyt tőle. Karjaiba kapott, majd elcipelt a kanapéig, ahol lerakott, majd fölém telepedett. Kezeivel arcomat fogta két oldalról és hosszasan megcsókolt. Tenyeremmel végig simítottam felsőtestét, mire egy elégedett morgás közepette megpuszilta a fülemet. Kulcszörgést hallottunk mire szétrebbentünk, egymás mellé ültünk és úgy tettünk mintha nagyon benne lennénk egy beszélgetésben. Ash rontott be az ajtón, mögötte Nati és elég feldúltnak tűntek. Mindkettő felrohant a lépcsőn és bezárkózott saját szobájába. Andyvel egymásra néztünk, aztán megszólalt:
-Tied Nati, enyém Ash- mondta, mire felnevettem és elindultunk a két durcishoz, hogy megkérdezzük mi a baj...
Bekopogtam Natihoz mire egy eszeveszett üvöltést hallottam
-Ash tűnj innen ha nem akarod, hogy én tüntesselek el!
-Őőő... Nati én Sky vagyok.
.Ja...oké. Gyere be- mondta, majd újabb kulcs fordulásokat hallottam. Előttem egy kisírt szemű Nati állt.
-Mi történt? -kérdeztem és éreztem, hogy egy hosszú beszélgetés következik...

Andy
Bekopogtam Ash-hez ahonnan nem jött válasz.
-Ashley Purdy azonnal engedj be- mondtam hangosan. Kulcsfordítás hallatszott, majd előttem a bosszús képű Ash állt.
-Olyan vagy mint az anyám -fintorgott. Beléptem, mire becsukta mögöttem az ajtót.
-Mi ez az egész? - kérdeztem.
-Nem mindegy az?- válaszolt.
-Nem... Ash! -mire sóhajtott egyet. - Úgy érzem magam, mint az oviban. Mond már mi volt, vagy ne duzzogj itt.
-Jól van már. -mondta és ledőlt a székbe. Éreztem, hogy egy hosszú beszélgetés következik...

*bocsi hogy ilyen rövid a rész... a következő hosszú lesz :D A kepen Sky van... Legalabb is aminek en kepzelem:)*

Temetés

Sky
Reggel korán keltünk. Nem nagyon szólaltunk, meg elég volt, ha egymásra néztünk.  Nem sírtam, nem beszéltünk, egyszerűen nem tudtunk mit mondani. Felöltöztünk, mindenki a maga fekete gyászruhájába, majd mi Andy-vel előre indultunk apámhoz, még az utolsó simításokra. Kéz a kézben mentünk apámhoz és tesómhoz, akik remegve álltak. Köszönni sem köszöntünk, hisz ide való lenne egy hello, szia, jó napot? Nem, csak csendben elindultunk.
Nem sokkal később, 11 óra tájt kezdődött a temetés. mindenkiből sugárzott a fájdalom, hangokat, suttogásokat elvétve lehetett hallani, néhol szipogásokat. Nem figyeltem mit mondd a pap, vagy mások, csak anyámra, a merev testére, élettelen arcára, üveges szemeire. De nem sírtam. Nem tudtam pedig ezt a fájdalmat elviselni, amit hiánya okozott. Akárhogy is ritkán láttam őt, de hát az mégis más, mint örökre elveszíteni valakit. Nem tudtam elviselni, hogy soha többé nem láthatom, hogy nem nevet rám, nem kezd bele hóbortos ötleteibe, nem ad szerelmi tanácsokat (már amennyit adott), nem fogja többé megkérdezni miért vagyok szomorú, hogyha senki más nem kérdezi. Nem foghatom többé kezét, nem ölelhetem meg és nem mondhatom többé neki, hogy "köszönöm, hogy vagy nekem, anya". Arccal felfele, mereven bámulta üveges szemivel a napos eget, de soha többé nem örülhet annak fényének, soha többé nem fogom bekenni leégett hátát, és nem mondhatom neki, hogy "Anya, már megint kifeküdtél a napra, pedig mindig elmondom, hogy nem jó ötlet". Arra eszméltem fel, hogy felkérik a BVB-t, hogy jöjjenek a hangszereikhez. Rájuk néztem, ahogy csendben felsétálnak, kezükbe veszik a hangszereket, majd egy lassú számot kezdenek el játszani. Egy lassú, szomorú számot a halálról. Andy végig szemembe nézve énekelt, szememből egyetlen csepp gördült ki, de az tele volt fájdalommal. Mikor vége lett a dalnak, lejöttek, Andy visszajött mellém és megszorította kezemet, mire rápislantottam. Ekkor felkértek engem, hogy mondjak pár szót, mire remegő testemmel előre léptem és nehezen odabotorkáltam anyám halott teste mellé. Elővettem a papírom, amire leírtam a beszédet, könnyek gyűltek a szemembe.
-Köszönöm mindenkinek aki eljött - indítottam. - Jobb napokat kívánok. - nem bírtam tovább, rekedt hangom elakadt. Ránéztem anyám testére, majd arcát megérintettem ujjaimmal.
-Szeretlek anyu- suttogtam, mire egy könnycsepp hagyta el szemem. Újra az emberekre néztem majd egy keserű nevetést adtam ki. -Tudnák milyen érzés itt állni - a fenébe eldobtam a papírt. - Teljesen más beszélni itt, mint otthon megírni a szöveget. Anyám megérdemli, hogy ne egy papírról olvassam fel azt neki, amit érzek, hisz azt fejből is tudom. Annyit mondhatok, anyu, hogy szeretlek és mindig szerettelek, még akkor is ha veszekedtünk, ha nem értettünk egyet mindenben. Nem akartalak elveszíteni, de a gonosz sors tett róla, hogy megtörténjen ez, pedig fiatal voltál. Szeleburdi, hóbortos anyukám voltál mindig, sokat nevettünk, beszélgettünk, te mindig megértettél, próbáltál segíteni nekem. Gyakran nekem kellett rád vigyázni, nem hogy neked rám... Mindig mosolyogtál és a rossz helyzeteket és félvállról vetted. Sosem aggonizáltál, mindig örültél annak, amid volt. Arany szíved bejárt minket, mindenkit jókedvre derítettél, mindenkit szerettél, ahogy mi is szerettünk téged. Sosem fogom elfelejteni közös napjainkat, hogy te gondoskodtál rólam, s a sok jó dolgot amit velem tettél, amit veled éltem át. Nem lehet megfogalmazni, hogy mit érzek irántad, és hogy most milyen fájdalom járja át a testemet emiatt. Ezért csak ennyit mondhatok neked - sóhajtottam egy nagyot, szemeimből dőltek a könnyek. - Mindig ott leszel velünk, tudom, és mi mindig szívünkben fogunk viselni téged és szeretni fogunk, amíg csak létezünk.- fejeztem be, majd elcsuklott a hangom. Kimerültnek éreztem magam, a rózsámat, ami a kezemben volt, anya keze közé raktam és sírva ennyit mondtam: -Anyu.
Erőtlennek éreztem magam, összecsuklottak lábaim, már majdnem földre hullottam, amikor megjelent derekamon Andy keze, felsegített, majd magához ölelt. Ömlöttek könnyeim, iszonyatos fájdalom jelent meg bennem, s az üresség megnőtt bennem. Így vettem búcsút anyámtól, ekkor tudatosult bennem, hogy nem látom többé. Amikor berakták a koporsót a földbe még odatérdeltem mellé és végig simítottam fedelén.
-Itt jó helyen leszel, remélem most boldog vagy ott ahol vagy- mondtam sírva. Amikor eltemették már nem bírtam tovább, ezért Andy a karjaiba vett és úgy vitt el onnan. Éreztem az ürességet magamban, éreztem a gyengeségem, a fájdalmam. Magamban csak annyira tudtam gondolni: Anyu, örökké szeretni foglak.

"Szeretlek és mindig veled leszek"

*Másnap reggel*
Andy
Ólom súly nehezedett fejemre reggel, teljesen kialvatlan voltam. Kinyitottam szemeim, a mellettem fekvő Sky-ra néztem, aki még csendesen szuszogott. Megsimogattam haját, nyomtam rá egy puszit. Hirtelen megmoccant, ölelő karjai visszahúzódtak, felpillantott rám.
- Ugye csak álmodtam?- nyögte. Szívesen mondtam volna neki igent, de nem jött ki szó a számon. Arca elsötétült, sírni kezdett. Szorosan magamhoz öleltem, már nekem is könnyek voltak szememben.
- Itt vagyok veled - suttogtam akadozó hangon. Arcát vállamba fúrta és tovább sírt. Megszakadt bele a szívem, hogy így kell látnom. Több percig öleltem, aztán hátrább húzódott és motyogott egy köszönömöt, majd felült. Mellé ültem, majd halkan mondtam neki:
-Csináljak teát vagy kávét?
- Egy teát légyszi- nézett rám kisírt szemeivel. Megfogtam kezét, felsegítettem, majd kéz a kézben mentünk le. Egész testében remegett, lassan leültettem az asztalhoz. Ashley jött le mosolyogva, de amint meglátta arcunkat rögtön elkomorodott ő is.
-Mi történt?- kérdezte tőlünk. Sky megint pityeregni kezdett én meg rekedt hangon válaszoltam.
-Elütötték az anyját - Ash óriási szemeket meresztett, majd oda ment Sky-hoz és megölelte.
-Sajnálom -mondta. Kis idő múlva elengedte és leült mellé. Nem beszéltünk, sőt... napokig szinte meg se szólaltunk. Sky minden nap mellettem aludt, alig beszélt valamit és nem mosolygott, nagyon megijedtem, hogy anyja halála volt a vége és nem bírja tovább. 4. nap elvittem apjához a temetés megbeszélésére, amíg ők megszervezték, addig átmentem Jinxx-hez. Este elmentem Sky-ért, aki karikás, kisírt szemekkel vetődött karjaimba.
-Itt vagyok- suttogtam hajába. Rám nézett és alig hallhatóan megszólalt:
-Köszönöm.
Magamhoz öleltem, éreztem remegő kezeit a vállamon. Haza érésünkkor bementünk, leültünk a kanapéra, s szótlanul hallgattuk a csöndet, majd megszólalt.
-Andy... kérhetek valamit?
-Bármit- néztem rá, örültem, hogy legalább beszél.
- Játszanátok valamit a temetésen? -kicsit meglepődtem, de bólintottam.
-Rendben -mondtam, mire halványan elmosolyodott, majd megcsókolt. Kissé feldobódtam, mert napok óta nem láttam őt mosolyogni.
a következő pár napban szintén elvittem az apjához, akivel a temetést szervezték,és ahonnan mindig szomorúan jött haza. Alapvetően már boldogabb volt (nem azt mondom, hogy boldog, csak boldogabb), párszor még el is mosolyodott egy-egy mozdulaton, szavamon. Szombatra tervezték a temetést, mi a fiúkkal megbeszéltük, hogy mit fogunk játszani, Sky pedig mindent megtervezett aznapra.
*pénteken este*
Holnap lesz a temetés, elég feszült volt mindenki. Sky kimondottan feldúlt volt egész nap, többször elsírta magát, mire én mindig oda mentem hozzá és átöleltem. A többiek egész nap velünk voltak, ami egy kissé feszélyezte őt. Ők szomorúan nézték Sky fájdalmait, próbáltak segíteni, persze legtöbbször sikertelenül. Estére mindenki teljesen kifáradt. Sky -jal a szobámban ültünk, ő szomorúan nézett rám. Tincseivel játszottam, majd haját füle mögé raktam és puszit nyomtam az arcára.
-Bocsáss meg -szólalt meg hirtelen, mire én kérdőn néztem rá. -bocsáss meg, hogy ennyi gondot okoztam neked, bocsáss meg, hogy rátok vezettem ki a feszültségem, bocsáss meg hogy látnotok kell a fájdalmaimat és, hogy beleléptem életetekbe,s hogy ezzel tönkre teszem azt.
-Sky... te nem teszel tönkre semmi -mondtam egy perc habozás után. -Téged akarnak tönkre tenni, de én ezt nem fogom hagyni! Nem bírom, hogy szenvedned kell más ember hülyesége miatt. A többiek sem okolnak téged semmiért és segíteni akarnak. Nem hagylak és közülünk mindenki így gondolkodik, bármi is történjék. Szeretlek és mindig veled leszek.
Nagy szemekkel nézett rám, majd annyit suttogott :
-Szeretlek. - magamhoz húztam és egy puszit nyomtam a fejére.
-Ezen is túl leszünk... együtt -mondtam neki.

Soha többé nem látlak

Andy

Egymás karjaiban feküdtünk, amíg meg nem csörrent a telefonja.

-Hagyjad- suttogtam ajkaiba.

-Nem lehet- próbált ellenállni csukott szemekkel. -És ha fontos?

-Ha nagyon fontos akkor ide jön - mondtam és harapdálni kezdtem alsó ajkát. Nagyon élvezte, éreztem, ahogy megremeg.

-Andy -szuszogta. Kicsit lazítottam a szorításon, mire felült és felvette a telefont. Mögé ültem, átkaroltam hasánál, államat a vállára helyeztem. Elkezdtem nyakát puszilgatni, mindaddig, amíg le nem dermedt. Azonnal tudtam, hogy valami baj van. Arcát figyeltem, amelyen meglepődöttség és szomorúság tükröződött. Dadogott egy párat a telefonba, majd letette. Nem szólt semmit, csak bámult lefele, nem reagált arra, hogy itt ülök mellette és átölelem. 

-Mi történt?- kérdeztem. Felém fordult, arcán csorogtak a könnyek, szája remegett, nyakamba kapaszkodott.

-Andy- szólt, és hallottam hüppögését. Most kaptam vissza, most kaptam meg újra az én mosolygós Sky-omat, erre egy telefonhívással szomorúvá tették. Szorosan magamhoz vontam.

-Sky... mi a baj?- tettem fel újra a kérdést. Szemembe nézett, próbált válaszolni. El-elakadt a szava.

-Anyu... anyut...

-Mi történt vele? -kérdeztem már ijedten.

- Meg... megha...elütötték. - mondta, majd újra keserves zokogása járta át a szobám falait. Szóval az első együtt töltött óránkat a szobámban így fejezzük be. Jó emlékei lesznek... Agyam a hallottakon járt, nem bírtam felfogni. Sky nagyon szerette az anyját, az elmúlt hetekben gyakran találkoztam vele, amikor Sky-hoz jött és Ő is sokat mesélt nekem anyjáról. Mosolygós nő volt, mint a lánya, sőt sok vonásban hasonlítottak, bár anyja sokkal pörgősebb és felelőtlenebb tipus.

-Sky -suttogtam fülébe, de tudtam, hogy nem tudom megvígasztalni.

-Oda...kell mennünk - válaszolt vékony, átsírt hangján. Megpróbált felkelni, de visszaszédült, valószínűleg megint fájni kezdett a feje. Felkaptam karjaimba, levittem, beadtam neki gyógyszerét és elindultunk apjához. Sky nagyon rosszul volt egész idő alatt, apjához érve is csak sírt, majd elaludt a kanapén. Hát igen, még mindig látszik rajta az elmúlt hetek fájdalma és ez most pont nem jött jókor. Apjával beszélgettem egy kicsit, elmondta mikor jöjjünk vissza, hogy megtervezzük a temetést, a végrendelettel kapcsolatban, szóval mindent, vagyis inkább csak próbálta , mert többször könnyek gyűltek a szemébe és elakadt. Távozásunk előtt átölelt és azt mondta örül, hogy a lánya ilyen rendes fickót talált magának. Megköszöntem neki mindent, részvétemet nyilvánítottam a családnak, majd kezembe vettem Sky-t, aki még mindig aludt és hazavittem. Befektettem magam mellé, átöleltem, hogy biztonságban érezze magát, majd megpróbáltam elaludni, ami nem ment túl hamar. Egész este azon gondolkodtam, hogy vajon Sky hogy éli meg ezeket a dolgokat. Amióta ismerem már majdnem megerőszakolták, már majdnem halálra verték és meghalt az anyja is. Ezeket szinte egyszerre élte meg és ez megrémisztett. Nagyon tudtam remélni, hogy ezzel nem telt be nála a pohár és nem fog örökre szótlanná és szomorúvá válni. Nagyon sajnáltam ami történt, de bárki gondolhatja, hogy legjobban az bántott, hogy ettől Ő borzalmasan érzi magát. Nem bírtam nézni fájdalmait, ami ebben az időben egyre többször érte őt. Ahogy csak tudtam magamhoz öleltem.

-Minden rendbe jön- suttogtam csak úgy a levegőbe és éreztem ahogy egy csepp legördül az arcomon.

*Hello mindenkinek aki olvassa a blogom :) 

Ezt a részt (meg azt amelyiknél megverték Sky-t) olyan dolgok ihlették amiket álmodtam... Gyakran vannak rémálmaim amikben meghalnak családtagjaim, üldöznek, vagy bántják azokat akiket szeretek. Úgy gondoltam valamit kihozok belőlük, legalább erre tudjam őket használni. Sky gyakran tudja mi fog történni a jövőben, megérzi a dolgok történését...ez abból jött, hogy gyakran van De ja Vu érzésem, sőt, amikor ezt írtam, akkor is az volt :) Lehet, hogy ez sokakat nem érdekel, azoknak kérem elnézésüket, de lekellett írnom ezt valamiért... köszönöm a 188 oldalmegtekintést . Puszii :* *

Gyógyulás

*-Rossz hírt kell közöljek önnel*
Megdermedtem. Nem bírtam válaszolni, csak vártam, hogy végre mondjon valamit. Az orvos vette a lapot, rájött milyen fontos nekem Sky.
-Nem halt meg-nyugtatott, de ez korántsem állított le.- Viszont sérülései súlyosak. Koponya és kéz törés, 3 összevarrott seb, lila foltok.
A többiek teljesen megrendültek, ők nem látták a vértócsát amiben Sky feküdt, én viszont bólintottam, sejtettem, hogy valami ilyesmi lesz, de persze rohadtul szomorú voltam.
-Be lehet hozzá menni?-kérdeztem és meglepődtem mikor meghallottam rekedt hangomat.
-Nincs ébren, de egy páran bemehetnek hozzá. Úgy 3 személy.
-Értem. Ash, Nati?- néztem rájuk. Nati bőgött, Ash pedig átkarolta, majd rám nézett és bólintott. Követtük az orvost, aki bevezetett minket egy kórterembe ahol ő feküdt tele kötésekkel. Elszorult a szívem amikor megláttam és feléledt bennem a gyűlölet az iránt aki ezt tette vele. Leültünk és csöndben vártuk, hogy felébredjen, közben el is aludtunk. Egész éjjel ott őrködtünk felette, reggel is csak egy kávéért mentünk ki. 10 óra környékén még mindig ott ültem mellette, arcát simogattam, azaz inkább a kötést, amivel beborították a fejét. Egyik pillanatban kinyitotta száját, nyöszörögni kezdtett. Egy ideig nem értettem, de aztán egyre érthetőbben ejtette ki azt az egy szót amit egész idő alatt ismételgetett:
-Andy...Andy- szeme csukva volt.
-Itt vagyok- suttogtam, mire szemhéja megrebbent, majd lassan felnyitotta szemét. Tekintete homályos volt, valószínüleg nem emlékezett semmire és nem tudta hol van.
-Andy- nyögte hangosabban.
-Nyugodj meg itt vagyok -szóltam halkan, könnyes szemekkel, láttam tekintetében a végtelen kérdést ami arra vonatkozott, hogy mi történt.
-Borzalmasan fáj a fejem- mondta, miközben egy könnycsepp gördült le az arcán. Lesimitottam a kóbor cseppet onnan majd halkan mondtam neki:
-Hozok valakit aki tud segíteni ezen- azzal rohantam is egy orvosért. Sky-nak beadtak valami erős gyógyszert amitől jobban lett, de kis idő múlva újra elaludt. Ash-ék aznap hazamentek, de én benn maradtam Sky-jal, amíg ki nem engedték a kórházból feltételesen, hogy nem csinál semmi megerőltetőt. Ez egy héttel a kórházba kerülése után történt. Lassan hajtottam a kocsival, nehogy rosszul legyen, majd mikor megérkeztünk kiemeltem a kocsiból. Szegény még mindig elég gyenge és állandóan fáradt volt. Mosolyogva nézett rám, bár fején lévő kötés árulkodott róla, hogy még nagyon nincs jól. Egy kis ideig leraktam a földre, ő belém kapaszkodott, amíg én kinyitottam az ajtót, majd újra a kezeimbe kaptam és elindultam vele a szobájába. Óvatosan mentem fel a lépcsőn, fenn az egész csapat és Nati mosollyal üdvözölte Sky-t, aki viszonozta ezt. Szobájába lépve leraktam az ágyra, majd mellé feküdtem. Olyan régóta még csak meg sem ölelhettem, alig érinthettem,már hiányzott gyöngyöző kacagása, ugrabugrálása. Fáradt szemeivel mosolygott rám, mire egy puszit nyomtam az ajkaira, ennél többet most sem szabad. Megfogtam kezét (amelyik nem volt törött), számhoz emeltem és egy hosszú csókot nyomtam rá.
-Szeretlek-mondtam neki.
-Tudom -válaszolt- Én is szeretlek téged.
Aggódva pillantottam arcára, mire ő ennyit mondott:
-Jól vagyok, hisz itt vagy velem.
Több mint egy óráig feküdtünk egymással szemben, nem sokat beszéltünk, de még is ez volt az egyik legszebb idő amit vele töltöttem. Nagyon féltettem a további bajoktól ezért 10 percenkét bementem hozzá beszélgetni, vagy leültem mellé, vagy esetleg bekukucskáltam, hogy alszik-e. Napokig így ment a dolog, sőt hetekig...egészen addig amíg le nem vették a gipszet a kezéről és a kötést a fejéről, amíg a lila foltok eltűntek, a sebek begyógyultak.
Boldogan hajtottunk haza a kocsimban az utolsó kórházi látogatásunkról, ahol makk egészségesnek nyilvánították Őt. Persze még most odafigyelve tettünk mindent, mert néha még fájdolgált a feje és gyenge volt a keze is. Amikor hazaérkeztünk kiugrottam a kocsiból és vigyorogva kikaptam Sky-t is. Viszonozta vigyoromat, kezeit nyakamra kulcsolta. Hosszasan megcsókoltam, élveztem, hogy újra érezhetem ajkai lágy ízét. Felvittem a szobámba, eszembe jutott, hogy most először van talán ott bent. Bezártam az ajtót, rá néztem. Gyönyörű arany szemei csillogtak az örömtől, oda sétáltam hozzá. Lágyan végig simítottam arcát, majd ajkaimat az övéinek nyomtam. Olyan régen nem éreztem ezt az érzést, mintha évek teltek volna el. Hátradöntöttem, felette voltam. Kezeit arcomra helyezte, én pedig derekánál mozgattam sajátjaimat. Melléfordultam és belenéztem gyönyörű szemeibe, közelebb húzódott, mire átkaroltam, teljesen magamhoz vontam. Karjait nyakamra helyezte, egy puszit nyomott az arcomra.
-Tudnád mennyire hiányzott ez- suttogta majd lágyan megcsókolt.
-Tudnád mennyire megijedtem, mikor megláttalak. Tudnád mennyire féltem, hogy elveszítelek. Tudnád mennyit vártam rád. Tudnád mennyire hiányoztál nekem- suttogtam felé és viszonoztam...

Amikor azt hittük minden tökéletes...

Sky
Reggel Andy karjait kerestem és puha bőrét, de hiába. Kinyitottam szemem és egyedül feküdtem az ágyamban. Feltápászkodtam, majd lekóvályogtam a nappaliba ahol Jinxx várt engem.
-Szia -ölelt meg mosolyogva.
-Helló-köszöntem vissza ásítva.
-Fáradtak vagyunk?- nevetett. Álmosan néztem rá, mire még jobban kacagott.- Andy szólt, hogy szóljak neked, hogy elkellett mennie.
-Hova?
-Azt nem mondta.
-És nem kérdezted meg?
-Nem...héé én csak közvetítem amit kért. Ash-sel megyünk interjút adni, csak ezért vagyok itt.
-Aha értem, engem meg egyedül hagytok, had unatkozzam.
-Úgy volt Andyvel leszel, nem én tehetek róla, hogy neki hirtelen sürgős dolga akadt.
-Persze, tudom-sóhajtottam, majd elindultam a szobámba. Út közben felfelé összeakadtam Ashley-vel aki épp lefelé tartott. Köszöntem neki, majd beléptem az ajtómon. 15 perce sem mentek el otthonról, amikor csöngetést hallottam. Rohantam lefelé, ahogy csak tudtam, majd ajtó elé torpanva magamra néztem. Még mindig a hálóruhámban voltam, aztán felmértem öltözékem és arra jutottam, hogy nem olyan gáz. Kinyitottam az ajtót és elállt a lélegzetem. Juliet állt előttem gonosz vigyorral, kezében egy bottal.
-Szia, drágám-mondta, majd a hasamba vágott egyet. Szemembe könnyek gyűltek, térdre estem. Arrébb lökött, majd bezárta az ajtót. Felálltam, próbáltam védekezni, de mindig oda ütött ahol nem védtem magam.
-Megmondtam, hogy megbánod- sziszegte őrült tekintettel. Magamra néztem, mire feltűnt, hogy remegek, lábam, kezeim tele vannak lila foltokkal, s néhol felszakadozott a bőr.
-Juliet állj le kérlek- szólaltam meg én is, mire ő felkacagott, ördögi kacajjal és egy óriásit vágott kezembe, mire reccsenést halottam, a kezem borzalmasan fájni kezdett. Földre borultam fájdalmamban, kezemet magamhoz szorítottam, próbáltam a könnyeket bent tartani.
-Tönkre tetted az életemet-kiabálta. - Elvettem a pasim!!
-Juliet, te kergetted el- nyögtem. Válaszképp kaptam egy ütést a fejemre is, amitől minden elsötétült.

Andy
Megvettem egy óriási csokor rózsát Sky-nak, teljesen belezúgtam, el sem tudom mondani milyen tökéletes az a lány. Megcsörrent a mobilom, mire egy női hang bejelentette, hogy vár engem a parkban.
-Ki az?-kérdeztem furcsálkodva.
-Sky vagyok, már fel sem ismered a hangom? -nevetett.
-Telefonban teljesen más milyen- kissé gyanakodtam.
-Hát oké...-mondta a telefonban az állítólagos Sky.-Ide jössz?
-Aha- feleltem, majd leraktuk a telefont. Beraktam a rózsákat az anyósülésre és elindultam a parkba. 20 perc után megérkeztem, de Sky-nak semmi nyoma nem volt. Nem értettem ezt az egészet, nem volt semmi értelme, mire hirtelen beugrott. A kocsihoz rohantam és száguldottam hazafelé.

Sky
Kinyitottam a szemem. Fejem lüktetett, szédültem. A földön feküdtem, körülöttem vér, mozdulni sem bírtam, kezem elviselhetetlenül sajgott. Nem tudtam hol vagyok és hogy kerültem oda, egyszerűen azt tudtam, hogy minden rossz és minden fáj körülöttem. Szépen lassan rájöttem, hogy otthon vagyok, de az nem akaródzott előjönni, hogy mi történhetett velem. Egyre rosszabbul éreztem magam, a hányinger kerített hatalmába, amikor kicsapódott az ajtó és belépett rajta egy igen ismerős személy, Andy. Feldúltan lépett be és amikor rám nézett azonnal hozzám rohant. Megérintette arcomat és hozzám beszélt de csak összefolyó sustorgást hallottam, nem értettem mit mond.

Andy
Beléptem az ajtón, azonnal körülnéztem, szemem megakadt a földön, vérben fekvő Sky-on, aki épp, hogy még magánál volt. Szemembe könnyek szöktek, odarohantam hozzá, arcát érintettem.
-Sky- szóltam halkan. -Édesem, Sky.
Nyöszörgő hang tört fel a torkából, ájulás szélén volt.
-Sky- nyögtem, arcát simítva.- Mi a franc történt veled? -ideges voltam, de legfőképp aggódtam. Lecsordult egy könnycsepp arcomon. Rám nézett, majd ezt mondta:
-Andy- suttogó hangja végig járta testemet és beleborzongtam. Végig simítottam arcátm elyen vörös vérfoltok éktelenkedtek. Hirtelen becsukódott szeme, elájult. Egy percig nem tudtam mit csináljak, csak ültem fejét kezembe fogva és hullottak a könnyeim, majd fogtam telefonom és tárcsáztam a mentőket, mire 10 perc alatt megjöttek és bevitték Őt a kórházba velem együtt. Ott ültem Sky mellett, kezét fogtam, miközben a mentősök kikérdeztek, hogy mit láttam. Amint beértünk, őt bevitték röntgenezni, majd műteni én meg körmömet rágva hívogattam a többieket. Mikor mindenki befutott, holtsápadtan vártuk az orvost, aki igen komoly arccal lépett ki a műtőből.
-Andrew Biersack? Ön hívta a mentőket?
-Igen, hogy van Ő?
-Rossz hírt kell közöljek önnel.

Boldogságban

Sky
Napsütés keltett fel álmomból. Fejem még mindig Andy mellkasán pihent és nem is akartam onnan elmozdítani. Hallgattam egyenletes szuszogását, szívének zaját.
-Sky- hallottam halk hangját, mire felnéztem rá, de aludt, valószínűleg álmában beszélt, mégis elöntött a boldogság, hogy még álmaiban sem hagyom békén. Felkuncogtam, mire megszűnt a folyamatos szuszogás, hanem mozgolódás támadt alattam, Andy felkelt. Belenéztem szemébe, mire ő magára rántott, közelebb húzott, majd megcsókolt.
-Ezt miért kaptam?-kérdeztem mosolyra húzva a számat.
-Mert szeretlek- mondta majd még egyet nyomott ajkaimra. Átöleltem és fülébe suttogtam:
-Én is szeretlek- mire hátamra fordított, szemembe nézett, közel húzódott, majd mikor a szája milliméterekre volt az enyémtől megkérdezte:
-Na és hogy tetszett? -kérdezte miközben elpakolta egy tincsemet az arcomból. Válaszképpen hosszan és szenvedélyesen csókoltam meg. Résnyire nyitott ajkaimon ismét befurakodott nyelve és megint csatát produkált nyelveink között. Ujjaimat végighúztam felsőtestén, mire elmosolyodott és még vadabbul harcolt nyelvemmel. Sok perc után hátrább húzódott, kikászálódott az ágyból, elővette ruháit. Rám nézett, persze nem értettem miért, aztán vigyorogva levette alsónadrágját, hogy átvegye a mait. Éreztem, ahogy arcomat elönti a forróság, de ő nem zavartatta magát, sőt oda jött hozzám és egy puszit nyomott a számra, valószínűleg jól szórakozott. Miután felöltözött és én is felocsúdtam a látottakból átmentem a szoba másik végébe, hogy elővegyem a ruháimat. Érdeklődve figyelte minden egyes mozdulatom, igazán akkor amikor a melltartót vettem le, akkor még egy dörmögés is hallatszott a másik oldalról. Mikor elkészültünk mindennel együtt mentünk ki, hogy megnézzük hova tűntek a többiek. A többiek lenn ültek a parton, hangosan röhögcséltek. Natasa ölében volt Ash feje,  olyan elmélyülve nézték egymást, hogy messziről kitűnt mennyire odavannak egymásért, persze ez a férfiaknak sosem jön le. Amikor észre vettek minket mindenki új életre kapott.
-Tudod Andy felakartunk titeket ébreszteni, de olyan cukin aludtatok együtt, hogy nem volt szívünk- nevetett Jake.
-Haha, poénlábaddal keltél fel?- válaszolt Andy. Natasa egy fürkésző pillantással kiolvasta belőlem a történteket, majd mosolyogva kacsintott. Leültünk melléjük a partra, én Andynek dőlve figyeltem ahogy a tó vize néha-néha megmozdul. Aznap még strandoltunk egyet, Andy egész idő alatt a hátán cipelt azzal a címszóval, hogy nem ér le a lábam, mire én eljátszottam, hogy ő a szamár, amit nem kellett volna, mert a szamár abban a pillanatban lelökött a hátáról. Borzalmasan jól éreztünk magunkat, aztán délfele elindultunk haza. A kocsiban hazafele én elszundítottam Andy vállára hajtva fejemet, mikor felébredtem az ágyamban találtam magam, mert felhozott. Ő keltett fel egy csókkal, hogy menjek le ebédelni. Úgy éreztem ennél jobban nem is alakulhattak volna a dolgok. Aznap még párszor kerestünk Andyvel egy eldugott helyet ahol kettesben lehettünk és senki sem zavart minket.
Este ültem a szobámban amikor besétált. Leült mellém, majd kérdő tekintetemre válaszolt:
-Ma este együtt szeretnék veled aludni- szól komolyan, mire elmosolyodtam és lefeküdtem, ő pedig követett. Még egy utolsó esti, hosszú csókot nyomott a számra, majd elnyomott minket az álom.

Az este

Natasával nevetgélve mentünk vissza a többiekhez, akik addigra már óriási rumlit csináltak a "szobában". Jake éppen az ágyon ugrált, miközben Ash röhögve nézte. Andy és CC párnacsatáztak, éppen Jinxx-et verték 2 párnával.
-Te jó ég- suttogtam nevetve. Andy ránk nézett, belenéztem gyönyörű kék szemeibe, amely teljesen megigézett és puff, oda ennek a romantikus pillanatnak, mert Jinxx kihasználta, hogy nem figyelnek rá és visszacsapott a párnával, amitől Andy elvesztette az egyensúlyát és ráesett az ágyra amin Jake ugrált, amitől persze Jake mellé ugrott, és az ágy kritikus pontját eltalálva esett le seggre, amitől eltört az ágy. Mondanom se kell, mindenkiből kitört a nevetés, még belőlem is, de csak addig amíg fel nem fogtam, hogy az az én ágyam volt. Onnantól kezdve azon törtük a fejünket, hogy hol alszom majd. Jakenek azonnal beindult gyermeki fantáziája és felvetette, hogy mi lenne, ha keresnénk nekem egy barlangot, esetleg odút, ahova bevackolhatom magam, mire Jinxx közölte, hogy se medve, se bagoly nem vagyok, hogy barlang vagy odú kelljen nekem, amin persze az egész társaság szakadni kezdett a nevetéstől. Ránéztem az addigra mellettem álló Andy-re aki csak erre várt.
-Majd alszik velem- szólt, mire a kocsi hangos füttyögésben, hujjogásban tört ki. A nap további részében is elvolt a társaság, szerencsére több ágy nem ment tönkre, de lehet, hogy bal fülemre megsüketültem, mert azóta nem igazán hallok valami jól, mióta Jinxx beleüvöltötte a fülembe, hogy "vacsoraaaa". Borzalmasan jól telt a napunk, este pedig boldogan gondoltam az Andyvel való hosszú csókcsatára, amit pár órával ezelőtt tettünk. 11 óra felé a csapat nagy része elálmosodott (mint a kisgyerekek, komolyan) így lefeküdtünk aludni. Bebújtam az egyszemélyes ágy beljebb lévő zugába, majd Andy is követett miután levette pólóját és ezzel szabaddá tette tökéletes felsőtestét. Mindössze egy alsónadrágban mászott be mellém és vigyorogva felém fordult. A takaró szerencsére jó nagy volt, így egész kényelmesen elvoltunk, de az se érdekelt volna, hogy nyomorgunk egy kis ágyban, mert vele voltam. Még sötétben is szívdöglesztően virított mosolya.
Átkarolt, magához húzott, majd egy lágy csókot nyomott számra. Szemeiben ugyanazt a csillogást láttam, mint ami délután is ellepte, így sejtettem mit fog csinálni. Kezei mozgolódni kezdtek, először végig simították oldalamat, majd jobb kezével fenekemet fogdosta, közben egy merész vigyort eresztett felém. Karjaimat nyakára fontam közel húzódtam, harapdálni kezdtem ajkait, amire halk, elégedett morgással válaszolt. Lassan egy órája feküdtünk egymás karjaiban, megvárta amíg mindenki mélyen alszik, aztán hirtelen fülemhez hajolt belesuttogta, hogy "Még mindig ne?" aztán beleharapott gyengéden a fülembe. Belebizseregtem a dologba, épp ellenkezni akartam, amikor megéreztem kezeit a pólóm alatt, ahogy felfele haladnak, majd elérik melleim. Óvatosan masszírozni kezdte őket, közben megcsókolt. Nem bírtam nemet mondani, egyszerűen hagytam, hogy tegyen amit akar. Ujjai egyre lejjebb vándoroltak, majd elérkeztek rövid nadrágomhoz, szépen leemelték rólam, majd a bugyimmal kezdtek bíbelődni. Közben le sem nézett, csak azzal tudott foglalkozni, hogy szám egy pillanatra se legyen szabadon, nehogy meggondoljam magam. Éreztem ahogy ujjaival belém hatol. Halk nyögések hagyták el torkomat, mire egy újabb csókkal elnémított. Miután kezét elhúzta egy pillanatra rá tudtam nézni, s arcáról már tudtam mi következik. Hirtelen megfogta kezemet, maga köré kulcsolta, majd belém helyezte férfiasságát. Óvatosan csinálta, közben magához vont, én pedig vállaiba mélyesztettem körmömet. Egyre gyorsabban csinálta, mire lélegzetem is egyre gyorsult.

Andy
Lélegzete egyre gyorsabbá vált, éreztem, hogy nem sokáig bírja. Belesuttogta a fülembe: "Andy", aztán egy nagyobb nyögéssel elélvezett, majd egy pár pillanat múlva én is követtem. Arany színű szemének sugarát rám vetette, finom arca mosolyra húzódott, forró ajkait neki nyomta az enyémnek.Átkaroltam és viszonoztam. Piros arca őrjöngött a boldogságtól, úgy éreztem engem is szét vet az öröm. Gyorsan visszakaptuk ruháinkat, majd én a hátamra fordultam, mire ő egyik kezével átkarolt és mellkasomra feküdt. Megérintettem hátát, mire egy puszit nyomott az arcomra. Pár perc múlva lassú, egyenletes pihegését hallgattam, elaludt, nem sokkal később én is követtem az álmok országába.

Tónál...:)

Sky
Kicsit kétségbeestem az elmúlt hétben, amiért nem láttam Andy-t, de Ash megnyugtatott, hogy semmi baja. Ő egész idő alatt figyelt rám, biztosította, hogy sose legyek egyedül, még a haverjaimat is áthívta. Mára szerencsére egész jó lett hangulatom, így reggel kiugrottam az ágyból. Juliet azóta nem adott hírt magáról, de fogadni mertem volna, hogy még vissza fog vágni. Már előre féltem, pedig még jó messzi lehet. Hálóruhámban (egy pólóban és egy rövidnadrágban) indultam lefele reggelizni, úgy sejtettem ez a nap valamiért más lesz, és most sem hagyott cserben jövendőmondó-képességem, mert amikor leértem a konyhába ott találtam Andy-t, aki fogpasztareklám mosolyával köszöntött. Vigyorogva rohantam oda hozzá és megöleltem. Ő viszonozta ölelésem, majd hátrább tolt és a szemembe nézett. Szemei megkönnyebülést árasztottak.
- Hogy vagy? -kérdezte mosolyogva.
-Csodásan, már hiányoztál- nevettem, mire megjutalmazott egy szívdöglesztő féloldalas mosollyal. Reggeliztünk, majd mindketten felvettünk valami ruhát és leültünk beszélgetni. Nem is tudom miről, csak úgy összevissza. Amikor kifogytunk a témából Andy bekapcsolta a TV-t és együtt röhögtünk a hülyébbnél hülyébb műsorokon. Egyik pillanatban átkarolt, mire én hozzábújtam és úgy bámultuk tovább a televíziójukat. 1 óra táján az egész csapat besétált az ajtón Natasával. Boldogan látták, hogy milyen jól megvagyunk, majd újra olyan nyüzsgés keletkezett, mint az első alkalommal, amikor találkoztam itt velük. Feloldódott az idegesség ami azóta vonta be a társaságot, mióta Juliet lelépett.
-Sky, holnap elmennénk kempingezni a tóhoz, velünk jössz?- kérdezte CC.- Eredetileg Andy se jött volna, meg Ash se, de tegnap mindketten beleegyeztek, már csak te hiányzol.
- Hát jó, felőlem-bólintottam, majd újra belemélyedtünk a hülyeségbe.

*Másnap*
Reggel mindenki ezerrel pakolt, nekem persze csak a ruháimat kellett, de a fiúk még a grillkészletet is akarták vinni, ezért ővék volt a nagyobb munka. Miután már mindent ami csak mozdítható volt a házban, már a kocsiban landolt elindultunk. Jinxx vezetett, mi meg hátul beszélgettünk, nevetgéltünk. Mire mindenki elfáradt én Natasával elszundikáltam az út végéig, a fiúk pedig... egy ideig nem tudtam meg mit csináltak. Mikor felkeltünk már megérkeztünk a tóhoz, a többiek ébresztgettek minket. Az egész csapat (kivéve Andy) vigyorogva állt felettünk, amitől az a sanda gyanúm támadt, hogy valamire készülnek, vagy esetleg valamit tettek. És lám, megint igazam lett, mert Andy az én ruháimba öltözve lépett ki a vezetőfülkéből, mire ránk tört a röhögőgörcs.
Meleg volt, ezért mindenki átvette a fürdőruháját és rohantunk a tóhoz.
-Hölgyeké az elsőbbség- szólt Andy, kaján vigyorral. Nem értettem miért mondja ezt, de nem voltam hajlandó előtte menni. Natasa nem volt olyan félős, elindult befele mire hirtelen elsüllyedt. A fiúk jól szórakoztak, én meg segítettem Natasának kikecmeregni a lyukból. Mivel a srácok túl jól érezték magukat, mi Natival úgy döntöttünk, hogy megleckéztetjük őket. Nati a vízbe lökdöste a fiúkat én meg Andy hátára vetettem magam, mire mindketten befordultunk a vízbe. Röhögve jöttünk a felszínre, de mivel nekem nem ért le a lábam Andy hátára kapaszkodtam. Ő combomat fogva vitt ki a partra és onnan tovább is,elindult egy pár törülköző felé. Ott lerakott, kezembe nyomott egy türit és ő maga is megtörölte magát. Szemem csak most akadt meg tökéletes testén, kedvem támadt volna megölelni. Andy fürkészte tekintetem, majd mikor felocsúdtam megölelt, mintha gondolataimban olvasna. Arcomat Andy meztelen mellkasához nyomtam, ő pedig egy puszit nyomott a fejem búbjára. Boldog voltam, s mikor elengedett villantottam felé egy vigyort. Egy pillanatig habozott, majd kezemet megfogva berángatott a kocsiba, bezárta az ajtót. Elém lépett, láttam a tüzet a szemében, aztán kezeivel arcomat érintette. Arca egyre közelebb ért az enyémhez, majd forró ajkai találkoztak enyémekkel. Gyomrom ugrált örömében, kezeim átkarolták a nyakát. Szájamat rényire megnyitottam mire nyelve utat tört magának és heves csatába kezdett enyémmel. Lábaimat derekára kulcsolta, az ágyra fektetett. szorosan magához vont majd nyakamat kezdte szívogatni, puszilgatni. Hajába túrtam, majd arcát a sajátom felé fordítottam. Szemeiben lángok égtek, ami kissé félelmetes mégis borzasztóan gyengéd volt. Lassan, gyengéden megcsókolt, majd ujjait felderítőhadjáratra küldte a testemen. Enyémeket mellkasán mozgattam fel, le amit elégedett morgással jutalmazott. Már épp kezdte volna leszedni rólam a fürdőruhát, amikor megszólaltam.
-Andy-mondtam, mire ő szemembenézett.-Ne..-szóltam elhalóan, mire féloldalas mosolyt villantott és megcsókolt.
-Ne?-játszadozott.
-Ne-mondtam kicsit erőteljesebben. Száját végig súrolta az enyémen, majd egészen nyakamig és egy csókot nyomott rá. Szédültem tőle, hogy így néz rám, hogy ilyen tökéletes, hogy átölel. Alig kaptam levegőt, mire megnyugtatóan végig simította arcom.
-Ha nem, akkor nem- mosolygott, de nem engedett el. Kopogtak, Ashley-ék beakartak jönni, de Andy kulcsrazárta az ajtót.- Ezt te megérezted? -kérdezte nevetve.
-Aha, lehet- mondtam még mindig szédülve, aztán ő elengedett és kinyitotta az ajtót a többieknek. Ők persze érdeklődve jöttek befele. Natasa arcán már láttam, hogy beszélni akar velem, hogy mi a fenét csináltunk itt.
A többiek összevissza viccelődtek, hogy mi Andyvel miket csináltunk, mire nevetni kezdtem... Jake és CC már mindenféle világmegváltó elméletet eszeltek ki, amire már nem lehetett azt mondani, hogy nem vicces.
Nati már sürgetett, úgyhogy kimentünk sétálni és megbeszéltük a dolgokat, mire ő ugrálni kezdett és boldogan nézett rám.
-Akkor most együtt vagytok? -kérdezte.
-Hát...őőő...nem tudom, nem hiszem.
-Az az idő is eljön- kacsintott felém, mire én elmosolyodtam.
De még nem volt vége a napnak...

A szakítás

Andy
 Zajt hallottam ezért felindultam a lépcsőn. Hirtelen valami töréshang ütötte meg a fülemet, majd kisebb sikoltás. Gyorsítottam a tempón, majd felérve a dühöngő Juliettel, a Sky-ból cserépdarabokat kihúzó Ash-sel és a vérző Sky-jal találtam szemben magam. Tátva maradt a szám, vajon mi a faszt csinálnak? Juliet amint meglátott hozzám rohant, majd arcomba kezdett üvölteni:
-TE ALJAS FÉREG! EZZEL A RIBANCCAL CSALSZ MEG? TÉNYLEG?- üvöltött magából kikelve. -HOGY A FENÉBEN KÉPZELTED EZT, HMM?
-Mégis miről beszélsz?- kérdeztem, de azonnal eszembe jutottak az egy hónappal ezelőtti buli képei.
-TUDOD TE AZT JÓL, NE JÁTSZD MEG MAGADAT! NE VÉDD A KIS KURVÁDAT!
-BASSZAD MEG TE LELÉPTÉL SÉRTŐDÖTTEN, ÉN MEG BEPIÁLTAM. -már én is üvöltöttem. -SKY NEM TEHET SEMMIRŐL, Ő NEM VOLT MAGÁNÁL.-szinte szétrobbant a fejem, de igazából az idegesített, hogy kurvának hívta Sky-t...
-MENJÉL A BÜDÖS FRANCBA-üvöltött még egy utolsót Juliet és bement a szobájába. Kattanás hallatszott, majd csapkodás, végül pedig csönd.

Sky
Mi csak álltunk ott, nekem sírni támadt kedvem. Arcomon végig folytak a könnyek, Ash karját lelökve magamról befutottam újdonsült szobámba. Kintről újabb üvöltözés hallatszott, én meg úgy éreztem magamat, mint az, aki mindent elront, pedig én igazán nem akartam problémát okozni. Leültem ágyamra és sírtam. Végül Ashley lépett be, mikor látta, hogy bömbölök oda ült mellém és átkarolt. Ash mindig nagyon kedves, jószándékú, utálja a veszekedést és mindenkit szeret jobb kedvre deríteni, igazi barát. Átöleltem és azt suttogtam:
-Nem akartam bajt okozni.
-Nem Te okoztad a bajt, hanem Andy- szólt gyengéden, majd egy puszit nyomott a fejem búbjára.
-Elkéne mennem-szóltam, majd készültem felállni, de Ash visszahúzott.
-Nem mész te sehová!
Még sokáig voltunk kettesben a szobában, sírtam, majd végre elterelte a figyelmemet. Több, mint 1 óráig ültünk és beszélgettünk, majd mikor már Ash úgy érezte kint már nincs csata akkor kiléptünk. A ház szinte üres volt, lementünk a nappaliba, sehol senki. Ő hozott egy kis teát nekem, hogy jobb legyen a kedvem, majd bekapcsolta a TV-t. Nem tudtam a műsorra figyelni, de valamennyire már jobban éreztem magam. Ash átkarolt, majd nekidőltem mellkasának. Néha fel-felnéztem arcára, ő meg néha le az enyémre, de egy szót sem szóltunk egymáshoz. 10 perc után elkezdtem reszketni, mert fáztam mire ő szorosabban magához vont, már nem a filmre hanem rám figyelt. Egymás szemébe néztünk percekig, majd megszólalt kábult hangon:
-Gyönyörűek a szemeid-mire egy kisebb kacajt hallattam. Hirtelen kicsapódott az ajtó, mire mindketten odanéztünk. A bejáratnál a méreggel teli Andy száguldott befele. Amint meglátott minket leblokkolt, csak nézte ahogyan Ash mellkasán van a fejem és ő magához von ahogy csak tud. Meglepődött arcán szomorúság is tükröződött, majd tovább indult, de most már lassan. Ashley megmozdult, mire én felemelkedtem, hagytam hadd menjen utána.

Andy
Együtt lennének? Kétlem, az nem lehet, Ashley tudja, hogy tetszik nekem, sosem tenne ilyet. Szobámban leültem az ágyra. Juliettel való szakításomat nem így képzeltem el. Belépett Ash a szobámba, tekintetem már mindent megértett. Juliet lelépett, szakítottunk és borzalmasan érzem magam.
- Csak, hogy tudd -kezdte - Sky borzalmasan sírt és csak azért voltunk úgy- belsőm reszketni kezdett, hogy Sky-nak fájdalmat okozott ez.
-Hogy van?
-Jobban, nincs túl sok seb a karján és nem túl nagyok, de a lelke szomorú. Úgy érzi ő tehet róla- lehajtottam a fejem. Sky nekem mindennél többet jelentett.
-Azt hiszem jobb lenne ha egy ideig békén hagynám -szóltam elhalóan.
-Lehet.
Beszélgetésünk ezzel véget is ért. Borzalmasan aludtam az este, de nem hiszem, hogy ezzel egyedül voltam, néha mintha apróbb hüppögések jöttek volna abból a szobából amit Sky-nak ajándékoztam. Nem akartam neki ekkora fájdalmat okozni, s a gondolat, hogy miattam szomorú az még jobban lehangolt, merthogy miattam érzi úgy, hogy mindent elront. Álmomban Sky szememre vetette, hogy mindenkinek fájdalmat okozok, aztán Juliet kiabált velem... végül a legborzalmasabb az volt amikor Sky-t láttam Ashley-vel, amint épp csókolóztak, s erre felébredtem. Éjszaka közepén ébredtem, a hold sütött be a szobába, homlokom izzadt volt. Reggel hamar elmentem otthonról, ahogy a következő 7 napon át, szerettem volna, ha Sky megnyugszik, ami nélkülem jobban megy. Mindig későn érkeztem haza, nehogy összefussunk, ez persze óriási erőfeszítést és fájdalmat okozott számomra. Minden egyes nap valaki másnál lézengtem, egyszer még a szüleimhez is elmentem. a 7. nap végére már teljesen kivoltam, hogy nem láthattam Őt, tökéletes arcára gondoltam és gyönyörű nevetésére, elhatároztam, hogy holnap nem megyek el, végre látni fogom.

A költözés

Sky
*Egy hónappal később*
Andyékkel nagyon sok időt töltöttem együtt, már szintem egymáshoz szoktunk, minden hétvégét velük töltöttem. Juliet rossz szemmel nézte a dolgot, amikor ott voltam ő mindig elvonult, vagy egyszerűen komorrá változott. Natasával legjobb barátnők lettünk azóta hetente többször átjött beszélgetni, szóval ment tovább az élet
Csöngettek. Kimentem ajtót nyitni mire egy komoly arcú úr lépett be a lakásba.
-Hölgyem, ön Sky Blue?-mikor nevemhez ért kicsit elmosolyodott,de abban a pillanatban azonnal el is komorodott.
-Igen, én lennék.
-Kilakoltatás. Ön nem fizette be a csekkét már második hónapja.-(most ennél a résznél szeretném mindenki figyelmét felhívni arra, hogy nem tudom hogy mennek amúgy az ilyen dolgok, úgyhogy nézzétek, ha hülyeséget írok) arcomra döbbenet terült szét. Anyámék fizetik a lakást, amíg  el nem érem a 20-at. Elfelejtették volna?
-Nekem a szüleim fizetik ezt, velük kéne beszélne- motyogtam.
-Sajnálom, már a 2. hónapja nem történik csekkbefizetés. Kezdjen pakolni, holnap visszajövünk. Viszlát.
Azzal kisétált és én csak néztem a helyet ahol az előbb állt. Telefonomat felkaptam, szüleimet kezdtem hívni. Hogyhogy nem fizették be, mikor még ők erőltették a költözést, hogy önálló legyek. Kiderült, hogy nem tudják fizetni, mert apámat 2 hónapja kirúgták és még a sajátjukra is alig futja. Teljesen kiakadtam, hogy mi legyen, újra csöngettek. Feldúlva nyitottam ajtót, mire látom, hogy Andy áll előttem. Gyorsan felmérte a helyzetet, látta, hogy valami baj van.
-Mi történt?- lépett be hozzám.
-Kilakoltatás.. a szüleim nem tudják fizetni.
Elképedve nézett rám, láttam, hogy valamin nagyon jár az agya.
-Mi lenne ha besegítenék? -szólt mire én hevesen tiltakoztam.
-Szó se lehet róla, ezt nem várhatom és nem is várom el!
-És ha hozzánk költöznél? Már vagyunk úgy is egy páran, miért ne?
-Juliet nem örülne neki...
-Nem baj, segíteni akarok-mosolygott és homlokomra nyomott egy puszit.
-Ez nem ér- mondtam mire furcsán nézet rám.-Miért csak te mentheted meg az én életemet? Én még semmit sem tettem érted.
Nagyon akart valamit mondani, de végül nem tette, hanem felpattant.
-Szedd össze a cuccaid, költözöl- váltott témát.
-Most azonnal?-csodálkoztam.
-Nem, először megvárjuk, hogy kirúgjanak, szerinted? - nevetett és már rohant is a szobámba. Előhúztam egy régi bőröndöt neki láttunk pakolni. Nem sok holmim volt, inkább csak ruhák, meg pár dísz. Andy ide-oda ugrált és mindent beledobott a táskába. Behúztam a cipzárt és visszatekintettem a lakásba, végülis szerettem itt lakni. Sosem értettem miért ilyen kedves velem Andy, valahogy mindig mintha védett volna valamitől, olyan gyengén hárította el tőlem a problémákat, hogy ez nagyon meglepett.
Beültünk a kocsiba és hajtottunk a házuk felé, már agyamban megjelent az őrjöngő Juliet képe, hogy mit képzelek, hogy csak úgy ideköltözöm. És mintha jós lennék, gondolatom beteljesedett, Juliet teljes kiakadásban rázta a ház falait, majd egy utolsó sikoltással elviharzott mire látta, hogy minden hiába. Vöröslő fülekkel követtem Andy-t az új szobámba. Gyönyörű volt, tágas, egy kisebb ággyal, számítógéppel és lila fallal. Az út során köszönöm áradatokkal láttam el Andy-t amitől már elege lett és azt mondta, hogy ha még egyszer ezt mondom neki akkor lenyakaz, majd megölelt. Eme csodálatos pillanatba az rontott bele amikor elengedett és kiment. Dobogó szívvel meredtem utána. Andy Biersack újra megmentette az életemet.

*Másnap*
Este óriási viták voltak még a költözésem felől, hisz Juliet mindenkivel veszekedett. Emiatt elég rosszul éreztem magam, mert nem akartam semmi rosszat, persze ő ezt nem hitte el nekem. Este elég rosszul aludtam el, de megnyugtatott az a tudat, hogy Andy a pártomat fogja és megvéd, mint mindig mindentől. Reggel óriási lármára ébredtem, naná, hogy Juliet ordibált megint. Inkább bent maradtam a szobába és készülődtem, minthogy lemenjek és szembetalálkozzak vele. 10 óra körül anyámék telefonáltak, hogy leadták a lakásomat, mire egy nagyot sóhajtottam. Lementem inni egy kávét, mire szembe találtam magam Ash-sel, aki elég zaklatott volt.
-Sky beszélhetünk? -mondta kicsit erősen. Megfogta karomat és berángatott a szobámba. Ott kissé lenyugodott és belekezdett mondandójába.
-Sky ugye nem lesz gond?-fürkészett.
-Miért lenne?- kérdeztem őszintén.
-Nem fogtok egymásba gabajodni megint ugye?
-Te meg miről beszélsz?
-Tudod te- kezdett felmérgesedni. - Andyről és rólad. - na ezen már nevetnem kellett. Nem tudtam komolyan gondolja-e, azt hittem viccel. -Miért nevetsz?
-Köztünk soha sem volt semmi. -mosolyogtam.
-Sky... akkor mi volt az a csók?
-Milyen csók?
-A bulin.
-Buli?... Nem történt ott semmi. Vagyis..- elharaptam a számat. -nem emlékszem semmire ami ott történt.
-Nem?
-Nem!
-Akkor nem is tudtál róla, hogy smároltál Andyvel?- nézett döbbenten.
-Nem, nem tudtam.
-Ohh... akkor bocsi.-kintről zajok hallatszódtak, de nem törődtünk velük, én még nem tudtam felfogni a hallottakat.
-Szóval smároltam Andyvel- mondtam kicsit túl hangosan.-Ez nem lehet -suttogtam, meredt szemekkel néztem Ash-re. Szinte biztos voltam benne, hogy ugrat. Hirtelen kicsapódott az ajtó és egy felbőszült Juliettel találtam magam szemben.
-TE! -ordította, mutató ujját rám szegezte. -TE SMÁROLTÁL A PASIMMAL?- üvöltötte magából kikelve.
-Juliet, most mondtam, hogy nem is tudtam róla- próbáltam leállítani.
-TE! TAKARODJ INNEN.
-Juliet állj le- szólalt meg Ash is. Visszakellett fognia a vadállatot, aki körmeivel akarta kikaparni a szemem. Dühösen kapálózott felém, de Ash visszatartotta. Pár perc múlva megunta és elindult Andyhez. Mi rohantunk utána, hogy megállítsuk, de nem állt, meg. Elkezdett dörömbölni Andy ajtaján, majd rám nézett, felemelt egy vázát és a falnak hajította. Szilánkjai felém repültek, több belém fúródott, felszisszentem fájdalmamban. Ash rám emelte tekintetét, mikor meglátta, hogy vérzek azonnal odafutott hozzám. Kihúzta a szilánkokat belőlem, a földre dobta őket. Juliet tovább dörömbölt az ajtón, mire Andy a lépcsőn feljőve érkezett meg. Óriási szemeket meresztett mikor meglátta az ordibáló Julietet , Asht, amint éppen belőlem huzogatja ki a cserépdarabokat és engem, amint összevissza vérzek. Hogy ebből mi lesz...

(következő részt Andy szemszögéből fogom írni)

A buli

Sky
4 óra környékén Andy újra átjött értem, de most nem hozzá, hanem egy bárba indultunk.30 perc volt az út, most is sokat beszélgettünk. Én őt bámultam, ő meg az utat, nagyon reméltem, hogy nem vette észre a szememben lévő sóvárgó csillogást. Arcát nézve megindult a képzeletem és egy ideig csodálatos ajkairól álmodoztam. Amikorra odaértünk már mindenki ránk várt, sőt többen is, mint amit vártam. A bandán kívül még 3 gyönyörű lány volt ott, akikből egyet sem ismertem. Egyikük nagyon szimpatikus volt, de a másik, a szőke hajú szúrós tekintettel figyelt, mintha megakarna ölni. Belül éreztem, hogy az Andy barátnőjével álltam szemben. Bementünk és elkezdtem társalogni a szimpatikus lánnyal, mint később kiderült Natasa volt a neve.
-Hallottam a történeted- nézett rám. - Elég durva milyen alakok mászkálnak...
-Hát igen- agyam persze máson pörgött. Ez láthatólag neki is feltűnt.
-Na mi az?-fürkészett.
-Semmi- eresztettem meg egy szomorkás mosolyt.
-Tetszik neked igaz?- persze tudta a választ. -Nem mondom el, nyugi- mosolygott, mire megkönnyebbülten vetettem rá egy hálás pislantást.- Sőt még drukkolok is. Juliet eléggé egy beképzelt liba.
-Azt mondod?
-Azt, de tudod mit? Enyhítsünk a szomorúságon, 2 sört kérünk- szólt a csaposnak. Nevetve figyeltem, majd neki álltunk meginni söreinket. Nem tudom hány adagot ittunk, de ezek után már nem emlékszem semmire.

Andy
Láttam ahogy Natasa és Sky beszélgetnek és iszogatnak a pultnál. Én a harmadik adagon voltam túl, azóta mióta Juliet lelépett merő sértődöttségből. Sky most még dögösebben nézett ki, mint előtte, gondoltam, persze agyamban volt a kép, amiben Juliettel vagyok. Hülye vagyok, gondoltam. Szinte nem tudtam mit teszek, kicsit mintha egy filmet néztem volna, odasétáltam Sky-hoz és elhúztam táncolni. Nevetve követett, már nem volt magánál. Több órán keresztül táncoltunk, legalábbis minimum annyi időnek éreztem, mikor beállt egy lassú szám mire nevetve átkarolta a nyakamat. Szemei csillogva figyelték enyémet, ajkai vörösen hívogattak engem. Kezeimmel átöleltem derekát, közelebb húztam, homlokunk összeért. Éreztem, hogy meg kéne állni, de nem akartam. Éreztem lehelletét, orrom az övé mellé csúszott, szánkat már csak milliméterek választották el. Óvatosan szemébe néztem, majd lágyan megcsókoltam. Éreztem, hogy szétrobbanok, hogy ennél jobbat nem is érezhetnék, belül minden ugrált, de mégis befurakodott egy kép, amin Juliettel vagyok.
Juliet, gondoltam, majd szájamat elhúztam. Minden porcikámmal Sky-t kívántam, de most mégis elengedtem, kezeimet lefejtettem róla, ellöktem magamtól és elindultam haza.

Sky
Reggel otthon ébredtem, nem tudtam hogy kerültem haza. Telefonomon 6 nem fogadott hívás 2 különböző számról. Egyik Natasáé volt, mint kiderült, hogy hogy vagyok, mert eléggé bevoltam állva amikor haza hozott (szóval így kerültem haza). A másik szám Ashley-é volt, de nem vette fel a telefont, ezért nem tudtam meg mit akart. Fejem lüktetett, ezért bevettem gyógyszert és visszafeküdtem az ágyba, kb az egész napom a fejfájásom és hányingerem leküzdésével telt.

Andy
Reggel lüktető fejjel ébredtem, csörgő telefonom hangja keltett. Fáradtan vettem fel és kissé élesen mordultam bele.
-Andy? - szólt Ash.
-Mi van?- szóltam.
-Megőrültél?- üvöltött a mobilba. Hirtelen beugrottak a tegnapi képek, veszekedés Juliettel, a tánc, a csók.
-Miről beszélsz? -tettettem az ártatlant.
-A csókról.
-Szóval láttad.
-Igen. Miért tetted?
-Nem tudom, bevoltam állva.
-Csak ennyi?
-Több kéne legyen?- kérdeztem erőltetetten, mert agyamban képek kergetőztek Sky-ról és csodálatos szemeiről, hajáról és minden egyes porcikájáról.
-Nem. Aha, oké, akkor nem lesz ebből semmi ugye?
-Nem.
-Akkor jó, reméld, hogy senki más nem látta, mert ha ezt megtudja Juliet...
-Jó, oké, felfogtam. Légyszíves most hagyj, mert kurvára fáj mindenem.
-Bocs, hogy élek. szia
-Szia.
Napom folytatása képen próbáltam elterelni figyelmemet a tegnapi dolgokról és leküzdeni fejfájásom.

A csapat

Sky

Reggel telefoncsörgésre ébredtem. Felvettem mire egy mély hang simította meg fülemet.
-Halló -szólt Andy a telefonba.
-Szia, ilyen hamar hívtál? -nevettem fel.
-Igen-igen. Ashley-ék nem akarják elhinni mi történt tegnap - nevetett. -Átjössz? -kérdezte tök normálisan, ami engem kissé lesokkolt. Kb. egy napja ismertük egymást, de tök átlagosan megkérdezi "átjössz?".
-Azt sem tudom hol vagy.
-Igaz, érted megyek- mondta, meg sem várta válaszom és lerakta. Kissé meglepődve tettem el telefonomat, gondoltam csak szól ha itt van. 10 perc sem telt bele és csöngött a kapucsengő és ugyanaz mély hang szólt bele, mint ami a telefonban is. Felkaptam pulcsimat és cipőmet és máris elindultam lefele. Az ajtómban állt a még mindig iszonyúan dögös mosolyú megmentőm. Rám kacsintott, majd elindultunk a kocsija felé. Feléjük haladva beszélgettünk, rákérdeztem erre a random meghívásra, csak ennyit felelt: "baj?", mire én nevetve "nem"-et válaszoltam. Egy nagy fehér ház elé érkeztünk, melynek pár oldala üvegből volt. Tátott szájjal meredtem a házra, majd Andy-re néztem:
-Ez a te házad?
-Mondjuk...de itt lakik Ashley is meg persze Juliet.
-Barátnőd?- mosolyogtam, de belül kicsit összetörtem.
-Igen- viszonozta mosolyom, hisz nem esett le neki csalódásom. Bementünk, mire mindenki felénk fordult.
-Ki ez a jó csaj?- üvöltött a háttérből Jake, éppen a konyhában mesterkedett. Persze tiszta vörös lett a fejem, mire CC is rákezdett.
-Őt fizetted le, hogy adjon neked igazat? Nézd már most látszik rajta, hogy hazudik, pedig még bele sem fogott- nevetett. Andy velük kacagott, bevontak a beszélgetésbe amitől kissé feloldódtam, bár nem tudtam elhinni, hogy a kedvenc zenekarommal ülök egy szobában. Ez valószínüleg látszott a fejemen, mert Ash engem nézett.
-Na mi az? Ennyire ijesztőek vagyunk?- mosolygott teli szájjal.
-Nem, csak nehéz felfogni, hogy veletek ülök itt- mondtam szégyenlősen.
-Merthogy?
-Sosem képzeltem volna, hogy egyszer így megismerhetlek titeket, de főleg azt nem, hogy hogyan találkozom Andyvel.
-Ne mondd, hogy igaz a sztori -ugrott a kanapéra egy szendviccsel a kezében Jake.
-De igen.
-Akkor tegnapig nem is ismertétek egymást?
-Hát én már régóta ismerem Andyt csak ő nem ismert engem- nevettem.
-Szóval nagy rajongónk vagy- szólalt meg Jinxx is.
-Szóval igen... még tetoválásom is van- nevettem.
-Ne már.
-De - mondtam, mire kicsit lejjebb húztam pólómat, hogy látszódjon a mellem felé varratott BVB felirat.
-Hát ez kemény-szólt Jinxx, mire már mindenki megcsodálta.
-Hát nagyon- mosolyogtam rájuk.
Aznap nagyon sokat nevettünk és még kergetőztünk is, hogy kié legyen az utolsó puding, persze rám ömlött, úgyhogy a fiúk a kezemről szedegették le, nehogy kárba vesszen a finom csokipuding, persze azzal már senki nem törődött, hogy a pólómmal mi lesz. 6 óra tájban Andy hazakísért, búcsúzóul megölelt.
-Nem lenne kedved eljönni velünk egy buliba?- mosolygott. Tehát nem csak én élveztem ennyire ezt a napot.
-Milyen buliba? -lelkesültem fel.
-Nem tudom még, a srácokkal úgy terveztük, hogy elmegyünk holnap valahova.
-Felőlem benne vagyok-mosolyogtam csillogó szemeibe. Szívem ide-oda kalimpált.
-Örülök- mosolygott, majd arcomra nyomott egy puszit. És ennyi, kész, vége. Elindult a kocsija felé. Néztem ahogy elhajt, majd elindultam saját, csendes lakásomba.

A találkozás

Sky

Esős nap volt, elindultam anyámékhoz, mint ahogy minden második héten. Az égen fekete felhők sorakoztak, zuhogott. Fekete pulcsimban sétáltam át az utakon, senki nem volt a közelben csak egy sötét alak aki messzire mögöttem haladt. A macskaköves úton párszor megcsúszott a cipőm, a vékonyabb utakon rám tört a frász. Ilyen napon nincs még egy olyan hülye, mint én, hogy kimenjen. Kezdett átázni a pulcsim, a sötét alak még mindig mögöttem haladt. Tipikus horrorfilmbe illő jelenetnek éreztem, már gondolkodtam is hogy nem épp egy forgatásra keveredtem-e. Egyre közelebb ért az illető, de arca nem látszott. Próbáltam nem gyakran hátrafordulni és nem mutatni mennyire parának érzem a helyzetet. Azon járt az agyam, hogy vajon mit tegyek, ha tényleg valami hasonló történne velem, mint a filmekben. Futni nem túl előnyös, mert akik futnak a filmekben azok mindig meghalnak, de sajnos nem jutott jobb az eszembe. Már csak pár méterre járt tőlem a félelmetes személy, arcának furcsa vonalai kezdtek kirajzolódni. A frász jött rám ismét, beleborzongtam félelmembe. Mindig izgultam minden helyzeten, persze biztos voltam benne, hogy semmi baj nem lesz, most még sem éreztem a helyzetet olyannak mint a többit. Hirtelen megéreztem magam mögött a suhogást, amit azak alak mozgása bocsátott ki, majd kezét a vállamon amivel erőltetett megállnom. Pulzusom megemelkedett, vajon itt halok-e meg? Gondoltam. Menekülni készültem, de az alak erős kezeivel hátrahúzott, majd a falnak nyomott. Arca erős, ijesztő vonása kirajzolódtak, lehellete mentol szagot árasztott amivel a büdös cigiszagot próbálta elnyomni. Száján kisebb vágás nyoma helyezkedett el, tipikusan a horrorfilmekben való gyilkosnak szokott ilyen arca lenni. Gonosz vigyort eresztett, kezeivel olyan erősen nyomott a falnak, hogy belefájdult mindenem.
-Most picinyem velem jössz- suttogta fülembe, amitől átjárt a borzongás, menekülési lehetőségen gondolkodtam. Feszengtem, mocorogtam. - Ne mozogj, ne nehezítsd meg a dolgomat.
-Mit akar?-hangom félelmetesen vékony volt.
-Hmm, hát nem is tudom- nevetett szemembe. Egyik kezével gyengén végigsimította oldalamat, majd mellemet fogta meg. Le akartam rázni magamról, de lekevert egy pofont, amitől könnyek gyűltek a szemembe. Arca vészjóslóan közel volt az enyémhez, ronda ajkaival egy puszit nyomott arra a pontra amit az előbb megütött. - Ha nem ellenkezel nem lesz semmi gond.
-Hagyjon békén- könyörögtem reszkető hangon, mire tipikus gonosz kacajt eresztett meg.
-Miért tenném?- kérdezte és érezte, hogy ezzel jó pontra tapintott. A közelben senki, mindenki a TV-t bámulja otthon. Kétségbe esve mozgolódtam, amit ő töretlen jó kedvvel figyelt.- Aranyos vagy amikor szökni próbálsz, de hiába picinyem.- mondta, majd belelehelt számba. Egyik kezét pólóm alá csúsztatta, simogatni kezdte a hasam, majd kicsit feljebb. Sikoltottam, hátha valaki meghallja, mire ő gyorsan reagálva kezét nekinyomta a számnak, arcán méreg tükröződött
-Kussolsz, vagy meghalsz bogárkám- mordult fel. Arcán vigyor terült szét és kezeivel újra nekilátott a fogdosásomnak. Jöjjön el a halál, suttogtam a levegőbe. Halk léptek ütötték meg a csend húrjait, de a támadómnak ez nem tűnt fel, túlságosan elvolt foglalva azzal, hogy megerőszakoljon engem. Egyre közelebb hallatszódtak az idegen léptei, majd befordult valaki az utcába. Éreztem ahogy megállt pár méterre tőlünk és figyelt.
-Segíts- üvöltöttem, ahogy csak bírtam, mire ő felém futott. A támadóm ezt észre vette és engem békén hagyva felé fordult. Összeestem, könnyeim kicsordultak. Szédültem és teljes káosz volt a fejemben. A hősies ember keményen küzdött értem, majd a támadóm elfutott mikor látta esélytelen a dolog. Mindeddig nem néztem föl, s most felemeltem fejem. Ránéztem megmentőmre és tátva maradt a szám. Andy Biersack a Black Veil Brides frontembere nyújtotta segítségemre kezeit, verekedett épségemért.
-Köszönöm- szóltam és átöleltem, amit ő viszonzott.
-Jól vagy?- kérdezte aggódva, majd végig nézett rajtam.
-Nagyjából igen- pislogtam félősen.
-Hazakísérnélek, ha nem gond-mosolygott rám tökéletes mosolyával.
-Köszönöm - viszonoztam mosolyát.Az út alatt el is felejtettem hova indultam, Andyvel beszélgettem, sokat nevettünk és még telószámot is cseréltünk. Amikor beléptem ajtómon tudatosult bennem: Andy Biersack megmentette az életemet.