3. rész : az Őrző és az Őrzöttje

*Bocsi, hogy eddig nem írtam, de most megjött az ihlet :D*
Avril

Felrohantam a lakásba és megkönnyebbülten lepakoltam.
-Visszaértél? Már megijedtünk... Hol voltál?-jelent meg a konyhában Ellie mire szőröstül-bőröstül elmondtam neki mindent.
-Felhívhatom? Megígértem neki.
-Hát..öö.. persze.
-Köszönöm Ellie-öleltem meg mosolyogva, majd kijött velem és odaadta a mobilját, beütötte a számot.
-Legközelebbre kapsz egy sajátot-mosolygott, mire viszonoztam. Kicsöngött én pedig feszülten vártam a fejleményeket.
-Biersack-szólt bele az ismerős hang.
-Szia...Én vagyok az a lány...Avril.
-Avril! Szia- váltott sokkal könnyebb hangnemre.-reméltem, hogy hívsz.
-Hát hívtalak-vigyorogtam.
-Hát igen... a mai találkozónk után megejthetnénk egy kevésbé feszültebbet-mondta mire gyorsabb ritmus kezdett dobolni a szívem.
-Benne vagyok-mondtam egy 1000 wattos gigamosollyal a képemen.
-Holnap 3? A cukrászdában?-kérdezte, mire habozás nélkül bele mentem.
-Húúú-raktam le a telefont és Elliehez rohantam ugrándozva, mint egy nagy gyerek.  A pótanyám kikérdezett és mindent tudni akart. Egész nap szét vetett az öröm és Ghost is velem örült, az ő csöndes módján. Este konkrétan berepdestem az ágyamba, Ghost mosolya kíséretében, majd őt figyelve mély álomba merültem.
*Reggel*
Egy újabb hét. Felkeltem. Ő ott volt mellettem és mosolyogva nézett rám. Felpattantam és elkészítettem magamat egy újabb napra. Írtam egy cetlit Ellie-nek, hogy ma korábban indulok, és táskámat felkapva kisétáltam a lakásunkból. Lemásztam az emeletekről és kiléptem az utcára, és lassan elindultam a munkába. Korán értem be, de örültem neki, mert a főnököm így nem szidhatott le. Csináltam magamnak egy kávét, és hátra mentem Josh-hoz, aki már kora reggel óta csinálta a sütiket.
-Szia-köszöntem be neki mosolyogva.
-Avril-üdvözölt.-Rég jöttél beszélgetni-mondta, miközben a muffinokat emelte ki a sütőből.
-Sajnálom-feleltem neki, mire elnézően rázta a fejét.
-Semmi baj, de mesélj, mi történt veled?-kérdezte, mire megvontam a vállam.
-Na azt képzeld, beújítok egy mobilt-nevettem el magam.
-Na neee, komolyan?-röhögött és átölelt.-És megkapom a számod?
-Meg-szorítottam magamhoz. Egész nap a 3 órát vártam, lassan telt az idő. Josh gyakran kijött, csak hogy megfigyelje a titokzatos jó kedvem vajon mitől lehet. Amikor eljött az idő ledobtam magamról a pincérnői ruhámat és leültem az egyik asztalhoz. Ghost előttem ült és mosolygott. Arcát figyeltem, szemét, halvány alakját, amely majdnem áttetsző volt.
-Szia- szólt egy halk hang az asztalom mögül. Azonnal felismertem és hátra is fordultam, hogy megcsodáljam az érkezőt.
-Andy- mosolyogtam rá, majd mikor visszafordultam Ghost már nem volt ott. Andy leült elém és nézett. Kissé zavartan bámultam rá vissza , mire elnevette magát.
-Miújság?- figyelt zavarba ejtően aranyosan, kutatón.
-Örülök, hogy itt vagy- bukott ki belőlem egy újabb mosolyt csalva az arcára.
-Én is örülök, hogy itt vagyok. Minden rendben?
-Persze- feleltem, amikor megjött a pincér.
-Mit hozhatok?- kérdezte Josh. Felnéztem és elröhögtem magam.
-Jajj te!
-Jajj én- felelte nevetve. - Na szóval mit kérsz Törpe? És te?- nézett az előttem ülő srácra. Furcsán méregette, de nem mondott semmit se.
-Én egy Shake-et kérek.
-Akor én is -mondta halkan Andy.
-Epreset?- kérdezte Josh.
-Olyat- bólogattam, Andy pedig biccentett. Nem szíveli Josht.
 -Mesélj magadról kérlek, szeretnélek megismerni- váltott át hirtelen, miközben italunkat szívogattuk . Elpirultam, de nem mondtam semmit.
-Ne beszélhetünk inkább másról? -szólaltam meg végre egy kiadós percekig tartó csönd után.
-Miért akarsz másról beszélni?
-Mert... nem vagyok érdekes.
-Ez nem kifogás, engem érdekelsz- mosolygott továbbra is pimaszul érdeklődően.
-Nem akarok a múltamról beszélni.
-Akkor beszélj a jelenről- mondta, mire felnéztem. Értetlenül bámultam rá, de belefogtam.
-Miután örökbe fogadott Ellie és Márk elég normális életem lett. Csak én magánsuliba jártam és nem kívántam mások tárasaságát. Elég egyhangú életem van, de örülök neki...
-A szüleiddel mi történt?- kérdezte túl kíváncsian. Én nem bírtam a faggatást, kiborultam.
-Semmi- válaszoltam idegesen.
-Avril?
-Hagyj- mondtam, majd felkaptam a cuccom és kirohantam. Nem tudom miért...talán mert egyszerűen nem bírtam elmondani neki, mert ő az egyetlen ember aki normálisnak hisz és nem akarom elrontani az összhangot.
-Várj meg- futott utánam.- Miért nem mondod el?- kérdezte, miközben megfogta a karom.
-Mert te... te normálisnak hiszel engem- mondtam zavartan. Nem értette, hogyan is érthetné?
-Az is vagy!
-Nem, egyáltalán nem vagyok az- ráztam a fejem, kitéptem a kezem a markából és elsétáltam, de ő nem hagyott, mellém sétált és figyelte az arcomat, amelyet próbáltam minél jobban elrejteni előle.
-Menj el- szóltam halkan, de nem válaszolt. - Miért nem mész el?- kérdeztem a végén, mert már percek óta követett, pedig még én sem tudtam merre megyek. Az erdőt pillantottam meg amikor válaszolt.
-Mert nem akarlak egyedül hagyni- mondta, én pedig nagy szemeket meresztettem rá.
-Nem?
-Nem.
-Miért?
-Nem tudom.. érzem, hogy itt kell maradnom veled- nézett az ég felé. Hirtelen könnyek gyűltek a szemembe és a nyakába vetettem magam. Nem értette, hogyan is érthetné? Mégis körém fonta karjait és elmosolyodott.
-Te vagy az első- suttogtam.
-Első mi?
-Aki nem hagy el.
-Nem értelek.
-Tudom- mosolyogtam rá.
-Elmondod?
-Én... nem is tudom- bizonytalanodtam el. Ő megfogta a kezem és egyenesen az erdő felé vezetett. Egyre beljebb és beljebb haladtunk szótlanul, kézen fogva, bár már rég nem kellet mag után húzni, mentem én magamtól is vele. Bíztam benne, érthetetlen okokból. Egy hatalmas fához érve megálltunk és a szemembe nézett.
-Itt senki sem zavarhat- mosolygott kedvesen. Kissé ellazultam e mondat hallatán.
-Sok embert hozol ide?- néztem a gyönyörű fa felé. Hátulról mellém lépett, a fát nézegetve válaszolt.
-Még sosem voltam itt- felelte, mire elnevettem magam.- De szép hely, csodálatos- nézett rám.
-Bár tudnám hol vagyunk- vigyorogtam, mire kacsintott.
-Még ha én tudnám.
Együtt felnevettünk és elkezdtünk felmászni a magas, öreg fára. Mintha mindent értene, békésen lengette ágait a széllel, aki lassú tempóban táncolt a falevelekkel. A fa ágaiba kapaszkodva lógtunk egymáson, és az idő mintha meg állt volna. Elmeséltem neki a történetemet, bár egy dolgot kihagytam... Ghost-ot nem mondtam el neki. Figyelmesen meghallgatott, s közben szorosan magához szorított, éreztem közellétét, nagyon jól esett. Még sosem éreztem olyat amelyet iránta kezdtem érezni.
-Miért tették ezt veled?- kérdezte pár percnyi hallgatás után. Nem akartam vele beszélni erről, de nem hazudhattam.
-Mert...Ghost-tól félnek.
-Szellem? -nézett rám furcsán. Én elvörösödtem és eltoltam a közelemből, tisztában voltam azzal, hogyha elmondom ezt neki, akkor soha többé nem akar majd látni. Nagyot sóhajtottam, majd ránéztem a fa törzsének dőlve.
-Amikor anyám meghalt...akkor a nagyszüleimhez költöztem... és ott találkoztam először veled... vagyis vele.
-Kivel? Nem értelek.
-Tudom- mosolyodtam el.- Ghost-tal. Nem tudom mi ő és miért van itt velem, de minden egyes nap látom, olyan... mint egy szellem, senki más nem látja, de állandóan velem van és...- nem fejeztem be, mert észre vettem, hogy Andy elmosolyodik.-Mi az? -kérdeztem halkan.
-Nem vagy bolond- húzódott közelebb.
-Nem...Nem? - már semmit sem értettem.
-Őrző vagyok...Angyal... vagy minek mondjam- motyogta nekem.- Te vagy az Őrzöttem... vagy is a Kiválasztó...-már ő se nagyon értette. Még is megnyugtató volt amit mondott. Ez a pillanat valahogy mindent mássá varázsolt. Éreztem szíve halk koppanásait, amely egyre hevesebben mozdult.- Nem mindenki teheti meg, hogy Kiválasztó lehessen, csak a kivételes képességgel bíró Lélekolvasók.
-Tessék?
-És nem is mindegyik Lélekolvasó lesz Kiválasztó, sőt legtöbbjük sose tudja meg, hogy Kiválasztó...vagyis Lélekolvasó.
-Ne hadarj már- fogtam meg kezét.
-Bocsi, izgulok. Egy csomó őrzőt sose választanak ki, ez különleges, mert a Lélekolvasók legtöbbje elfedi a képességeit- nézett gyönyörű kék szemeivel mélyebben a szemembe. Csak úgy káprázott a tenger vadsága a szemeiben, arcán gyermeki boldogság tükröződött, kezével lassan végig simított arcomon. Közelebb húzódott és megcsókolt. Mindenre számítottam, csak erre nem. Puha ajka végig simította az enyémet, alig kaptam levegőt, szinte elájultam az érzéstől. Kezeimet a hátára helyeztem, ő is ugyanezt tette az övéivel. Tudtam, hogy szinte nem is ismerem őt, és teljesen bizarr dolgokat mondott az előbb, de hittem neki, bíztam benne. Szenvedélye hajthatatlan vágyat gerjesztett bennem, nyelveink csatába fogtak. Kezemmel végig simítottam hátán, ahol megéreztem valamit ami egyre nőtt. Míg ki nem burjánzott belőle két hatalmas fehér szárny. Hirtelen hátrább húzódtam és figyelni kezdtem az óriási angyalszárnyakat.
-Mit ér egy angyal szárnyak nélkül?-nevetett fel, majd újra ajkamra tapadt. Semmit nem értettem, de még így is világosabb volt a helyzet, mint régebben.
 Az Angyal.
 A Kiválasztó.
 A Lélekolvasó.
 Az Őrző és Őrzöttje.

Ajánlás!!!

Moon Child
Az a blog ott fenn...hát azt ott ajánlanám olvasásra...csak úgy :D
BVB-s blog lesz:) !

+1
Live in a horror
Ja igen... a saját blogjaimat ne felejtsem már el reklámozni ;)

2. rész

*Reggel*
Egy újabb nap. Szombat. fáradtan nyújtózkodtam az ágyamban, majd pislogva kinyitottam a szemem. Mellettem a bájosan mosolygó Ghost állt. Rá vigyorogtam, majd kikászálódtam az ágyamból. Ugrándozva hagytam el a szobámat és az emeletet. Lent Ellie egy csodás mosollyal fogadott, én meg szinte repkedtem. Reggeli után hipersebességgel neki álltam öltözni, majd kissé nehezen és vonakodva, de odaálltam nevelőanyámhoz.
-Ellie-kezdtem neki szégyenlősen.- Használhatom a gépet?-alig bírtam, ránézni. Kissé meglepődött, de eljött velem és megmutatta a használatát. Nem is volt olyan nehéz...A kereső fényképek részére beütöttem, hogy Andrew Biersack és szinte másodpercek alatt milliónyi fényképet adott ki róla. Ellie tátott szájjal figyelte, én meg mosolyogva bámultam a képeket. Ghost. Ő az. Biztos vagyok benne.
-Így néz ki? -suttogta kissé ijedten.
-Igen-vigyorogtam rá. Ghost mellettem borzasztó jól mulatott a maga csöndes lényében. A nap további részében segítettem főzni, közben jól elbeszélgettünk közben.
-Szerinted mikor hívjam fel?-kérdeztem pironkodva. Rám nézett, kicsit fura volt a tekintete, de amint meglátott ellágyult.
-Esetleg holnap?-kérdezte halkan. Bólintottam és akaratlanul is elvigyorodtam.
*Másnap*
Szintén ugrabugrálva keltem és a hasamban fokozódott az ideges görcsöm mérete. Egész nap pörögtem és egyáltalán nem bántam amikor Márk leküldött bevásárolni...megígérték, hogy utána hívhatom. Éppen a szatyrokat cipeltem (jó nehezek voltak), amikor a nagy vigyorgásomba nem vettem észre, hogy beleszaladok valakibe.
-A jó büdös kurva anyádat, hogy nem figyelsz oda- hallottam az illető morgását. Hirtelen minden jó kedvem elszállt és visszatértem a visszahúzódó önmagamhoz.
-Sajnálom, nem akartam bajt okozni-mondtam rekedten és a torkomat kaparta a rossz érzés ami elterített. Szedegettem a férfi elejtett holmijait.
-Te hülye ribanc-morogta és kivette a kezemből a cuccait, majd ellökött. Minden étel szétgurult ami a szatyorban volt. Sírni támadt kedvem, de visszafojtva szedegettem össze a széthullott tárgyakat.
-Maga mit képzel?-hallottam egy ismerős hangot. Csak szedegettem a földről a dolgokat és igyekeztem nem belekeveredni mindenbe. Egy pofon hangja ütötte meg a fülem én meg az emlékek hirtelen zúdulásától összerándultam...A nagyszüleim, amikor próbálták eltüntetni belőlem a "gonoszt" többször megvertek...beugrottak a képek és szinte azonnal védekezőleg emeltem a kezem. Ghost eltűnt én meg hisztérikusan vettem a levegőt, megijedtem. A cuccaimat összeszedve arrébb sétáltam és nekidőltem a falnak. Most tudtam csak szemügyre venni a két embert. Illetve már csak az egyiket mert a másik az arcát törölgetve elballagott. Egy ideig néztem utána, majd rávetettem a pillantásom a másik személyre, aki most engem keresett a tekintetével. Ő az... ugrott be, mikor arca az enyém felé fordult és megkönnyebült mosoly áradt szét az arcán. Én még mindig túl gyorsan lélegeztem, ő pedig felém sétált.
-Jól vagy?-kérdezte gyengéden. Arcát figyelve, kissé nehezen válaszoltam.
-igen...köszönöm...Andy.
-Nincsmit. Zaklatottnak tűnsz.
-Kicsi megrázott ez a dolog-feleltem elpirulva, mire felhúzta egyik szemöldökét.-Tudod nem volt túl jó gyerekkorom és gyakran bevillannak képek-dadogom és próbálok értelmes választ kreálni az ajkaimon keresztül. Arca meglágyult és egy kis szánakozás érződött arckifejezésében.
-Sajnálom-mondta lágyan, majd megsimogatta a hátamat, mire én megremegtem. Alig bírtam rá pillantani, ahogy ott álltunk, éreztem, hogy elönti az arcomat a forróság.
-Segítsek?-kérdezte még mindig lágyan, mikor észrevette mennyi csomagot hurcolászok hazafele. Megkönnyebülten és olyan "köszönömhogylétezel" tekintettel meredtem rá egy szégyenlős mosoly kíséretében.
-Köszönöm- mondtam halkan, mikor óriási ujjai kihúzták az enyémekből a csomagokat. Rám mosolygott, majd elindult mellettem, amerre vezettem. Nem szólt, én meg nem mertem, pedig annyi minden kavargott a fejemben és sajnos az a vádló és önbizalomelnyelő gondolat is ott cikázott a fejemben, hogy ha jobban megismer és megtudja Ghost-ot akkor elmenekül tőlem.
-Mire gondolsz?-kérdezte, mire rá néztem és láttam, hogy engem figyel. Hirtelen annyi minden tódult az agyamba, hogy nem bírtam válaszolni és csak akadozva ennyit feleltem:
-Csak, hogy mennyire hálás vagyok neked-motyogtam. Elmosolyodott, majd újra megszólalt.
-Nem vagy egy beszédes típus igazam van?
-Nem...Sosem volt kivel beszélnem-néztem rá őszintén. Furcsa kis fény csillant a szemében, talán aggódás, vagy törődés, vagy akár félelem azzal kapcsolatban, hogy mit is tettem, hogy ilyen lettem...
-Nem hívtál-terelte a témát amikor észrevette mennyire zavar az előző. Most még jobban belezavarodtam mindenbe, de erőltettem egy kis magabiztosságot a hangomba és úgy válaszoltam.
-Pont ma akartalak.
-Tényleg?-emelte fel a szemöldökét, mire mosolyogva bólintottam.
-De már itt vagy-mondtam szórakozottan. Agyamban ezerrel futottak a kerekek és abban vesztem el, hogy ilyenkor Ghost miért tűnik el? Ő védelmez...vagy is lehet, hogy amikor itt van Andy akkor neki nem kell védenie?
-De attól még felhívhatsz ma-vigyorgott rám. Viszonoztam, majd mire összerakosgattam egy értelmes mondatot, addigra újra megszólalt.- Hogyhogy nincs telefonod?- arcáról sütött az információ iránti vágy, hogy őszintén tudni akarja.
-Amikor visszakerültem ide, akkor mindenkinek az volt, de valahogy nem éreztem, hogy nekem kéne.
-Visszakerültél? Hol voltál?-kérdezte a szemében sok sok kérdéssel. Arcom lángolt...még soha senkinek nem beszéltem erről. Észrevette a zavarom ezért gyorsan viszakozni kezdett- Nem muszáj elmondani, hanem akarod-suttogta. A lakáshoz érve kissé felsóhajtottam, mert ez a fiú mindent akar tudni...sajnos. Mosolyogva átvettem tőle a csomagot és elköszöntem. Adott egy gyors puszit az arcomra, amitől úgy éreztem mintha angyalok énekelnének belül, majd odavetett egy sziát és elment.
-Köszönöm-suttogtam utána, bár teljes mértékig biztos voltam afelől, hogy nem hallja...

1. rész

*Sziasztok :3 Jó ötletem támadt, szóval ezen a blogon is egy újat kezdenék xD*
Avril
Egy újabb nap. Felkeltem. Ő újra ott volt mellettem és csak bámult. Már megszoktam, hogy sosem szól hozzám, csak bámul, mintha azt figyelné mikor teszek valami rosszat. Szemei átégetnek, megakadályoznak dolgokban. Minden nap ott van velem, azóta mióta anyám meghalt. 11 éve már, hogy anyám meghalt autó balesetben, apám elhagyott minket még kiskoromban, testvérem sosem volt, nagyszüleimhez kerültem. Ők nem igazán szerettek és féltek tőlem, mert mindig láttam Őt. Amikor először láttam meg kirohantam a nagyimhoz, hogy "nem tudok felöltözni, mert figyel". Nem értették meg, hogy miért látom, hogy ki is igazából Ő...azt hitték hallucinálok, ezért beadtak a pszichiátriára. 8 évesen egyedül voltam egy olyan helyen, ahol mindenki betegként kezelt. Ghost-nak neveztem el, mivel nem is tudtam mi, de leginkább egy szellemre hasonlított. A nővérek is féltek tőlem, gyakran voltam egyedül, csak Ő volt ott velem. Egy szó nélkül állt és nézett, de ha nagyon magányosnak éreztem magam akkor mellém ült és megérintette a kezemet. 13 éves voltam amikor felfogták, hogy ezen kívül nincs semmilyen bajom, teljesen normális vagyok és kiengedtek. Bekerültem egy gyermek otthonba mert a nagyszüleim nem fogadtak vissza. Semelyik gyereknek nem akaródzott ismerkedni olyannal, aki bolond, így még kevesebb ember volt körülöttem, de Ő végig ott állt csöndben és figyelt. Szeretem és szerettem őt, mert nem hagyott el mint mindenki más az életemben és sokszor ő segített rajtam, velem együtt mosolygott, velem együtt érezte a fájdalmat. 15 évesen megtetszettem 2 vidám szülőnek (Ellie-nek és Márknak), akik örökbe fogadtak. Azóta könnyítettek a helyzetemen mert elkerültem azoknak a társaságából, akik tudták a múltamat. Külön suliba járattak, hogy ne kelljen az iskolák nehézségeivel megküzdenem, ne kelljen elviselnem a csúfolódásokat. Ők szerettek és elfogadták Ghost-ot, sőt néha még meg is próbálták látni, végül persze ők is annál kötöttek ki, hogy valószínüleg csak én látom és csak az anyám miatt keletkezett űrt akarja betölteni az agyam. Én persze tudtam, hogy nem igaz, Ghost egyfajta angyalként vigyázott rám, segítette az utamat. Egy újabb nyári nap, amely szakadó esővel kezdődik. 2 hete lett vége a sulinak én pedig minden nap nyári munkára igyekszem. Felöltöztem, majd leindultam reggelizni. Ő végig követett, ott állt mellettem amíg ettem, majd mikor elindultam a cukrászdába ahol dolgozom.
-AVRIL-üvöltötte a főnököm. Ő is flúgosnak tart, de nem talált senkit a munkára csak engem.-Gyere be és dolgozz! Késtél! Csak nem a képzeletbeli haverod miatt?
Szuper, természetesen, ő hangoztatja, hogy nem vagyok szerinte normális. Összesen 2 percet késtem el és ez rekord időnek számít. Ghost rám mosolygott, én pedig bebaktattam a cukrászdába. Ironikus, hogy az a hely ahol mindenféle édességet árulnak, ott igazán nem édes emberek vannak. Sosem értettem miért bánt engem ennyi ember, ha én nem bántom őket. Beálltam a pult mögé és figyeltem kik jönnek be. Nem volt nagy forgalom, picike kis cukrászda volt a mienk, nem is sokan látták meg, de a süti az egész finom. 1 éve dolgozom itt és ide járok sütiért, ha vinnem kell haza, vagy valahova, így nagyon jól ismerem az alakokat akik ide járnak, csak néhány siető ismeretlen, vagy bámészó turista léptet be hozzánk rajtuk kívül. Éppen Ghost-ot bámultam, amikor hirtelen eltűnt és belépett valaki az ajtón. Annyira megijedtem, hogy hirtelen odakaptam a fejemet. Az ajtón pár fekete hajú fiú lépett be. Visszakaptam a fejem, de Ghost nem volt ott, egyszerűen nem tudtam hol lehet, még nem volt olyan hogy így eltűnt volna. A zajos társaság egyre beljebb érkezett, mikor visszairányítottam a tekintetem szinte megállt a szívem. az egyik idegen teljesen ugyanúgy nézett ki mint Ghost. Oda jött hozzám és rendelt. Én annyira leblokkoltam, hogy akadozva kapkodtam a süti után.
-Hallod kiscsaj, nem kell leblokkolni tőlünk, még akkor se, ha rajongónk vagy-nevetett az egyik. Furcsállva néztem rá és átadtam a sütit.
-Miről beszélsz?-kérdeztem a szemöldököm összevonva, most rajta állt az értetlenkedés.
-Nem tudod kik vagyunk?
-Ezt bebasztad tesó-röhögött egy másik.
-Hogyhogy nem ismersz? Nem nézel TV-t?Nem olvasol újságot?-kérdezte az aki először szólt hozzám.
-Sosem volt TV-m...és amikor lett, akkor nem érdekelt. Újságot meg nem olvasok- mondtam elvörösödve.
-Hagyjad már-mondta a srác aki úgy nézett ki mint Ghost. Ránéztem, mintha olvasott volna bennem.
-Tessék, a többi süti- adtam neki a többit, majd elfordultam. Ők leültek az egyik asztalhoz. Hirtelen megjelent Ghost a szemem előtt és mutatta, hogy forduljak meg. Megtettem, mire észrevettem, hogy a srác rám néz. Nem tudtam mit csináljak, így amikor visszahozta a tányérokat hirtelen felindulásból megszólaltam.
-Hogy hívnak?-kérdeztem, mire felvonta a szemöldökét.
-Andy Biersack- mondta.-Téged?
-Avril Johnson-mondtam. Szemébe néztem, nem akartam elereszteni, hisz végre hallottam Ghost-ot beszélni és megérinthettem volna.
-Érdekesnek tűnsz...tessék a telefonszámom-adott egy kártyát.-Hívj fel.
-Én...nekem nincs telefonom-akadoztam.- Majd felhívlak Ellie-én, jó?
-Nincs? Értem, jó-mondta furcsán. Sarkon fordult és visszanézett-Szia-köszönt.
-Szia-suttogtam. Felfoghatatlan volt számomra, hogy élőben láthattam. Aztán mikor elment Ghost megint előtűnt és mosolygott rám. Miután lejárt a munka időm boldogan rohantam haza, ahol Ellie és Márk fogadtak. Sose láttak még ilyen boldognak így megörültek, amikor meglátták, hogy a szám a fülemig ér.
-Mi az Avril?-kérdezte Ellie mosolyogva. Szemei csillogtak a boldogságtól, hogy így nevetek.
-Láttam... előszőr eltűnt aztán tényleg itt volt-dadogtam.
-Tessék?-nevetett.
-Ghost. Eltűnt. Aztán megláttam...mármint nem úgy ahogy eddig...élt, ember volt.
-Mi?-kérdezte ijedten.
-Találkoztam vele.
-Élőben?
-Igen. Andy Biersack-nek hívják.
-Tényleg?-suttogta.
-Tényleg. Megadta a telefonszámát is... majd felhívhatom a tiedről?
-Persze-válaszolta még mindig ledöbbenve, aztán mosolyogva megölelt. Aznap elmondta Márknak is az eseményeket, akik körülbelül úgy fogadta mint anyám.
-És az a srác...biztos Ő az?
-Egészen biztos-mosolyogtam rá. Örült neki, hogy megtaláltam azt aki régóta bennem van, viszont mindketten eléggé féltek, hogy vajon az élő is olyan, mint aki bennem él, de én tudtam, hogy igen.
A szobámban ültem, Ghost kedvesen mosolygott rám, megérintette a kezem.
-Mi lesz ezek után?-kérdeztem, hisz a belsőm tele volt kérdésekkel. Végre talán ledobhatom a búrát amibe beleneveltek és boldog lehetek igazán. Ő csak rám nevetett és boldogan nézett rám...

a legújabb új! :D

Mint mondtam csináltam egy ÚJ sztorit :) ez is megmarad, de ezt már nem folytatom!! :)
ÚJ BLOG !
Köszönöm a pozitív megjegyzéseket amiket ehhez tettetek és remélem, hogy tetszeni fog a másik is ♥

Rózsák ♥

*sziasztok...tudjátok ...ez az utolsó rész :) EBBŐL . Lesz még egy ehhez hasonlóm, újat kezdek :)*
Sky
Hátrább tolt és a szemembe nézett. Szemeiben csillogó fény játszott és elnevette magát. Nem tudom mi történt az elmúlt hetekben, de már minden rendben van. Visszanevettem és elsírtam magam...örömömben, mire magához húzott. A közönség egy része hujjogott, a másik pedig tátott szájjal figyelt. Ashley-be visszatért az élet és egy kiáltással végett vetett a csöndnek.
-Hajrá gyerekek- ordította. Nagyot nevettünk, majd Andy felment a színpadra és végig csinálta a koncertet. Pörgött, ugrált, nevetett a színpadon, majd a koncert végén, lejött és megcsókolt. Áthúzott a kordonon és magához ölelve bevitt az öltözőbe. Ott mindent elmondott egy másik lányról...hogy mi történt vele és hogy mostanság miért tette amit tett. Egy ideig csöndben ültem, aztán már ő kérlelt hogy mondjak valamit, mire csak egy pillanatig haboztam és aztán ennyit válaszoltam.
-Andy... bár elmondhatatlan mit tettél a lánnyal...megváltoztál. És nekem csak ez számít.
Ezek után boldogan magához ölelt és együtt kimentünk.
A turné vége felé jártunk, amikor láttam rajta, hogy valamiért nagyon izgatott. Mikor rákérdeztem, csak mosolyogva hadobált valamit, de nem válaszolt. Kicsit olyan volt, mint aki megőrült :)
Talán az évfordulónk miatt ilyen vagy esetleg más miatt? Hisz 2 nap van az évfordulónkig...az 1 éves évfordulónkig.
*2 nappal később*
Nagyon boldogan keltem fel az ágyamból. Bár éjjel a saját ágyamban aludtam (Andy valamiért nem akarta, hogy mellette) mégis úgy gondoltam, ez az én napom lesz. Előhúztam a szekrényből egy csomagot, amit Andynek választottam az évfordulónkra, majd lebillegtem a lépcsőn. Sehol senki. Kicsit furcsáltam, de azért fel indultam Andy-hez. Sehol senki. Szomorúan ültem le az ágyára, kezemben egy batman-es ajándékzacskóval, amit már hetekkel ezelőtt elkészítettem. Pár perccel később ajtócsapódást hallottam, mire felpattantam. Nem indultam el, csak álltam, mire kinyílt az ajtó és belépett Andy. Kicsit megrökönyödött, hogy itt látott és mielőtt szólhattam volna, bezárta az ajtót és kulccsal is rázárt.
-Andy... mi a fasz?-kérdeztem az ajtót nyitogatva.
-Majd meglátod- nevetett ... hittem neki, hogy nem lesz semmi baj. Visszaültem a helyemre, és vártam. Talán fél óráig ültem ott, amikor nyílt a zár és résnyire kinyílt az ajtó. Én lassan felálltam, kiléptem. Mindenhol sötétség, csak kis gyertyák világították meg az ajtótól a lépcsőig a házat. Mindenhol vörösrózsák, én meg csak ámultam és bámultam. Elindultam lefele a rózsával borított lépcsőket figyelve, majd a pillantásom hirtelen a nappalira vetődött ahol gyertyákkal és rózsákkal volt kirakva egy szöveg, aminek a  közepén ott állt Ő egy óriási csokorral a kezében és még valamivel.
"HOZZÁM JÖSSZ?" olvastam fel magamban a szöveget. Még vagy 3x elismételtem, mire felfogtam. Odarohantam az én VŐLEGÉNYEMHEZ, aki addigra már féltérdre ereszkedett és a másik dolgot kezdte kinyitni. Én megálltam előtte, arcom tiszta piros volt, ennél boldogabb nem is lehettem volna. Ő rám mosolygott egy fogpaszta reklám mosollyal, majd kinyitotta a kis dobozt.
-Leszel a feleségem?- kérdezte vigyorogva, amitől majdnem elájultam.
-Andy..Igen- mondtam sipítozva, kicsattantam a boldogságtól. Ráhúzta a gyönyörű gyűrűt az ujjamra, amit megcsodáltam, majd a kezemet fogva felállt, átadta a csokrot és megcsókolt.
-Boldog évfordulót- szólt a csókunkba, mire átöleltem, majd mosolyogva megszólaltam.
-Neked is...én is hoztam neked valamit, de nem ekkora dolog-mondtam, majd átadtam neki a Batman-es ajándékát, amitől elmosolyodott, majd ugrándozva igen-ek kíséretében kivette a limitált kiadású Batman bábút, ami régóta hiányzott a gyűjteményébe.
-Még hogy nem olyan jó- nevetett és egy puszit nyomott a számra, majd nézte a további ajándékait.
Ennél szebb napot nem is képzelhettem volna. Miután mindketten megnyugodtunk leültünk a kanapéra... de csak miután a rózsákat eltakarítottuk róla és hát ...khm...csókolóztunk. Mire a többiek megjöttek, mi már tv-ztünk, ők meg megütközve bámulták a jelenetet. Végülis nem mindennap lát az ember rózsák közt tv-t néző párt... egy liitált kiadású batman bábút szorongatva...de valljuk be, hogy nem is vagyunk hétköznapi pár :)

Nem bírom ki nélküle...

Sky
Igaza volt. A színpadon láthattam ahogy énekelt, de se előtte se utána nem láttam.
-CC-szaladtam oda hozzá a koncert után. Rám nézett, majd elmosolyodott.
-Semmi baj nem lesz-ha ő mondja...Átöltöztek, kimentek dedikálni, addig én bent ültem és figyeltem az eseményeket. Andy is kiment, de láttam rajta, hogy inkább lenne egy koporsóban, minthogy most egy csomó hiperaktív rajongó között kelljen neki pattognia. Nem mintha nem szeretné, mert ő alapban egy elég pattogós típus és a rajongókat is nagyon szereti, csak hát most nem épp a legjobb időpontban van ez a koncert. Észre vettem, hogy a kezében tart valamit. Piál. ezek után Ashley-re tévedt a tekintetem, aki olyan hirtelen váltott át üvöltözésbe, hogy még én is megijedtem.
-ANDY BASZD MEG-ordította.-MIT CSINÁLSZ?
-Iszom-hangzott az igen érdektelennek hangzó válasz. Ashley elrángatta a rajongók közeléből, akik óriási szemekkel figyelték a jelenetet. Nem tudom mit beszéltek, de kb. 20 perc távollét után jöttek vissza és Andy szeme alatt egy lila folt éktelenkedett. Nem törődtek azzal, hogy itt vagyok, mind az 5-en elsétáltak befele mellettem, de egy sem szólt hozzám. engem a sírás kerülgetett, főleg, hogy azt sem tudtam mi történik. Utánuk rohantam, de egyikük sem volt olyan állapotban, hogy oda merjek menni megkérdezni, hogy mit titolnak előlem...de előbb vagy utóbb úgyis megtudom. ma az egész társaság komor volt és Andy is csak elvetve tévedt be a kocsiba, de akkor is csak kivitt valamit, aztán ment is. Éjfél táján Andy még mindig nem tért vissza, én meg agyon aggódtam magam. A többiek lefeküdtek és én is úgy tettem, mintha, de aludni nem bírtam. 1 óra táján beballagott Andy, igen zilált volt. Sötét volt, ő azt hitte alszom. közelebb lépett hozzám. Gyorsan becsuktam a szemem.

Andy
Már mindenki aludt, így végre odaléphettem hozzá. Úgy hiányzott minden porcikája. Ágya mellé guggoltam és figyeltem az arcát. Nem bírtam ki...muszáj volt megérintenem, hogy érezzem, ő igenis valóság. Tenyeremet félve végig húztam puha arcbőrén, majd hirtelen megéreztem egy sebet, amit még én okoztam. Mérhetetlenül bántott, amit tettem, borzalmasan éreztem magam.
-Úgy szeretlek-suttogtam halkan neki, majd egy puszit nyomtam a sebre.-Sajnálom.
Arcomról csorgott le egy könnycsepp, hirtelen beugrott egy kép...egy lányról...boldog volt...rám nevetett...aztán egy újabb kép...meggyötörten bámult rám...mellettem aludt...csak ennyit súgtam neki: "Úgy szeretlek...Sajnálom"
Felpattantam. igaza van Ash-nek... megkell változnom mielőtt újra baj lesz. Elkell mennem oda mégegyszer. nem bírnám ki ha még egy ember meghalna miattam és főleg ne olyan akit teljes szívemből szeretek. Lefeküdtem és próbáltam aludni...néha fel-fel keltem, mintha Sky megmozdult volna, de mindannyiszor csak valamelyik másik moccant. Reggel korán eltüntem, megígértem Ash-nek hogy egy ideig távol tartom magam Sky-tól.
Sky
Az éjjeli eset után nem tudtam eldönteni, hogy kpzelődöm-e. Éjjel oda jött hozzán, de nappal eltűnik? Fáradtan keltem fel, kb. 3 órát aludtam. Ashley elkapott amikor épp összecsuklott a lábam, mire én egy fáradt mosolyt villantottam rá. Leültetett, és reggelit csinált nekem. Senki nem beszélt, csak ettünk, öltöztünk, léteztünk...
-Oké...ki akar eljönni sétálni? -kérdezte Ashley. Jelentkező nem igazán volt, úgyhogy felvállaltam a szerepet és elmentünk sétálni Ash-sel. Körbe jártuk az egész területet, kicsit mindketten jobban éreztük magunk.
-Gyere- szólt kacsintva, majd behuzott egy házba. Nem tudtam hol voltunk es féltem, hogy mi fog történni. Előhùzott egy kulcsot, majd kinyitotta az ajtót. Furcsa tekintetemre annyit válaszolt :
-A volt nénikém hàza....én örököltem.
Bementünk, minden szép tiszta volt.
- Lakik itt valaki?
-Aki épp akar... akinek szüksége van rà. Már vagy egy hónapja kiköltözött a hugom.
-Értem-feleltem, miközben körülnéztem. Megéreztem Ash kezét a derekamon, majd ajkait a nyakam tövénél. Dorombolt a fülembe, én pedig nem bírtam ellenkezni. Megfordultam, szembe találkoztam vele. Ő gyengéden megérintette az állam, majd közelebb húzódott.
-Ash...-próbàltam tiltakozni, de nem engedte. Furcsa fény pislákolt a szemében, én pedig lelöktem magamról. Azzak a lendülettel kimenekültem a házból vissza a kocsihoz. Napokig nem beszéltem se Andyvel , se Ashleyvel. Màr pár turnémegállón túl voltunk amikorra eldöntöttem mit is akarok. Az egyik koncertre bemerészkedtem, az 1. sorból figyeltem őket. Andynek azonnal feltűnt, hogy ott vagyok és kicsit félénken, kissé talàn megdöbbenve meredt ràm.  A koncert elkezdődött, le se tudtuk emelni egymásról a tekintetünk. Alig tudta elénekelni a dalokat, annyira nem arra figyelt. Amikor a Saviourhoz értünk én egy könnycseppet ejtettem el, ő meg a refrénnél feladta, hangja elcsuklott. Egy pillanatig rám bámult majd kortyolt egyet ásványvizéből és elindult. Hozzám. Senki nem értette mit csinál de ő eltökélten léptetett felém. Amikor ideért remegve megérinterre az arcomat ès megcsòkolt. A legédesebb csók, ami már úgy hiányzott. A kivetítőn mi látszódtunk, mindenki kussban figyelt. Andy csak ennyit suttogott csókunkba.
-Annyira hiányoztál...annyira szeretlek.<3

Sziaaaaasztok!

Neeeeem. most nem egy új részt írok ebből :D
az is lesz ma.
majd.
DE MOST mást mondanék.
Remélem a támogatásotokat...
Az ellenvetéseket pedig indokoljátok.
szóval.
Tegnap vacsora közben olyan mennyei ihletet kaptam...
...egy igazán érdekes sztorihoz...
ami háááát.... lehet elnyeri néhány ember nem tetszését .
Természetesen BVB-s ...
valamiért ők nagyon kapcsolódnak egy sötétebb világhoz :3...
arra gondoltam, hogy a történet valahol máshol játszódna.
Ahol van a félelemnek elnevezett személy aki 2 világot elválasztó "várban" lakik
A történet egy másik világban játszódik...vagyis van egy része , az egyik világ amely olyan mint a mienk vagyis azt hiszik a benne élők és nem tudnak a másik világról, azt hiszik jó nekik ami ott van.
Annak a világnak a vezére a félelem alatvalói a bábjai, akik úgy tesznek mintha irányítanák. A félelem lakik a várban és arra készül, hogy elnyeli a világának lakosait és elpusztítja őket, az örök rossz hatalmába keríti.
A másik világ vezére a BVB :D. Ott van a sereg (igen mint a Legion of the black-ben ...vajon honnan jött az ihlet?)... meg ott lakik Lara, kicsit messzebb tőlük, ő a jós, aki mindent tud vagy valami olyan XD
Szóval van egy csaj aki a félelem világában él és bekerül egy csoportba, az ellenállásba, akik tudják a félelem tervét, de elnyomják őket és sorban megölik. A csajt elfogják, de mivel Andyék sorban szabadítják ki a foglyokat ezért átkerül a másik világba hozzájuk...és kiderül róla valami igazán fontos. :3
Andy itt a próféta..(igen ez is a Legion of the black-ből) és ő hallja a reménységet az ellenállókban (a sereg is az ellenállókból áll, mindenki aki a félelem ellen van).......
kb. ilyen lenne :D Elkezdjem?

Kérdések válaszok nélkül

Andy
-Nem-válaszoltam kérdés nélkül.
-Muszáj lesz-nézett rám komolyan Ash.
-Akkor sem.
-Önző vagy tudod?
-Az vagyok...
-Nem teszel semmit ellene?
-Beleőrülnék...
-De így megölöd.
-Nem...én nem.
-DE IGEN TE, BASSZAD MEG- ordította el magát.
-N-em...az nem ...nem lehet- fulladoztam. Nem lehet, nem csinálhatják, belehalnék... nem fogom újra, nem tudják mit éltem át akkor, én...mégegyszer nem fogom tudni megcsinálni.
-Menj, mielőtt megint megtörténik és még nehezebb lesz.
-Ash...most?
-Igazad van, most nem lehet...le kéne mondanunk a turnét. De...
-Mi van?-kérdeztem idegesen.
-Elmondanám ha nem szólnál közbe.
-Jól van..
-A közelébe sem mehetsz.
-Még utoljára kérlek.
-Nem.
-Legalább nézhetem?
-Ablakon keresztül.
-Bele fogok halni.
-Nem fogsz-mondta Ashley szigorúan, majd kisétált és egyedül maradtam gondoltaimmal.

Sky
Homályos foltok, éppenhogy láttam, ahogy CC kisegít a buszból. Párszor megakadtunk a lépcsőn, aztán nyakára fonta kezem és kezébe vett, majd úgy vitt tovább. A kép nem volt tiszta, nem tudtam merre megyünk, teljesen lesokkoltam. Nem értettem mi történik, mi történt és mi fog történni. Mindenféle képek villantak be egy ütésről majd egy csókról. Vajon melyik az igazi Andy? És ki a másik?
-Megjöttünk- jelezte kemény hangon CC, majd lefektetett egy puha tárgyra. Valami hideg folyadék terítette be a fájó sebeim. Nem bírtam megszólalni, csak őt néztem, valószínüleg elég furcsa fejet vágtam.
-Egyben vagy?-kérdezte aggódva. "NEM, NEEM" válaszolta a fejemben lévő hang de a számon egy se csusszant ki. Végig simított a homlokomon és próbált nyugtatgatni.
-DE IGEN TE BASSZAD MEG- hallatszott egy ordítás távolról. Ash. Ordít. Andyvel. . . Mi történik?
-Andy?...CC- próbáltam mondani neki 100 kérdést, de csak ennyi jött ki elég hisztérikus hangon, mire elérzékenyülve megölelt.-CC ne hagyj egyedül- jött ki egy újabb mondat, de ez sem az agyamban sorakozó kérdések közül való volt hanem a szívemből szólt.
-Nem hagylak-hallottam ahogy elcsuklik a hangja. Azt hitte megőrültem. Elsírtam magam, mire szorosan magához vont.
-Ígérd meg hogy nem lesz semmi baj kérlek.
-Megígérem.
-Mi történik?-bukott ki belőlem. CC hátrébb húzódott és a szemembe nézett.
-Nem mondhatom el.
-De így rosszabb...semmit nem tudok.
-Hát...jó. Egy dolgot elmondok. Andy a visszatérő emlékei miatt viselkedik így.
-Emlékek? Milyen emlékek?
-Nem mondhatom...Sky.
-Értem-próbáltam lenyugodni.-Vissza mehetünk?
-Megnyugodtál? Jobban vagy?
-Nagyjából.
-Kapaszkodj belém-mondta és felhúzott. Átölelt és úgy mentünk vissza a turnébuszhoz. Párszor meg-megbotlottam, de már nagyjából minden rendben volt...csak az a sok kérdés. Se Andy, se Ash nem tartózkodott a helységben csak mindenki más.
-Hol voltatok?
-Majd elmondom-mondta halkan CC.
-Sky...mi történt veled?-vágott ijedt fejet Jinxx.- Neked ment a fal?
-Jinxx-szólt rá CC. Jinxx rá nézett és kiolvasta a szeméből.
- 1 óránk van- mondta és Jake-kel kimentek. CC rám nézett.
-Velem jössz a koncertre, oké?
-Miért?
-Nem hagylak egyedül. Andyvel nem fogsz találkozni...egy ideig.
-Mi?
-Sky értsd meg, nem akarjuk hogy valami bajod legyen.
-De...miért lenne bajom?
-Az elmúlt 2 órában nem tűnt fel? -idegeskedett.
-De...az..-nem tudtam válaszolni.- De ott lesz a koncerten nem?
-Ott. De máshol megy be és ki. Nem találkoztok.
-É-értem-dadogtam. Elindultunk a koncerthez...

"A jelen nem más mint egy visszatérő elfelejtett esztendő"

Sky
Minden cuccom bedobáltam a bőröndbe, ma indulunk. Andy nem tudja , hogy megyek, nem hajlandó beszélni velem. Kicsit zaklatottan rakosgattam a dolgaimat, amikor Jake benyitott.
-Szia..öh...akkor jössz?
-Hali...igen.
-Oké...biztos akarsz jönni?
-Igen.
-Lehet itthon biztonságosabb lenne.
-Kétlem.
-Értem...akkor őhh... csak azt akartam kérdezni van-e felesleges fésűd, mert CC ráült az enyémre és kettétört, de ha jössz akkor mindegy.
-És a többiek fésűje?
-Tudod milyenek... "nehogy hozzá érjen a hajad az ÉN fésűmhöz"- utánozta igen viccesen Ashley-t. Felnevettem mire ő is elmosolyodott, szeme alatt észre vettem a karikákat.
-Gond van?
-Nem nincs...miből gondolod?
-Alig aludtál.
-Nem voltam fáradt.
-De most az vagy.
-Így az aki nem alszik- mosolygott, majd kiment. Éreztem, hogy titkol valamit és általában jók a megérzéseim. Nem sokkal később kisétáltam a bőröndömmel oda ahol a többiek is gyülekeztek és andy meglepődve nézett felém, ahogy CC és Jinxx is.
-Hát mégis jössz- mondta Andy enyhe csalódottsággal mégis boldogan. Nem értettem ezeket az ellenérzelmeket a hangjában.
-Jövök-válaszoltam csendesen. Hamar odaértünk az első megállónkba, ahonnan kezdik a turnét, maximum 3 órába tartott az út a turnébusszal. Mindenki kiment készülődni, én meg figyeltem őket a buszból. Mikor vissza jöttek mindenki engem nézett és kicsit komor volt a társaság. Mintha leprás lennék, Andy úgy került engem. Ő be sem jött...aztán megjelent és a nap további részében csöndben ült a sarokban és lehajtotta a fejét. 5 óra tájt elmentek próbálni, egyedül maradtam a buszban. Nekiálltam zenét hallgatni és olvasni. Elvoltam így kb. fél órát, amikor hirtelen kopogás hallatszott és belépett Andy.
-Szia... elvinnék egy kis vizet-mondta zavartan. Felálltam közelebb léptem hozzá, ő is közelebb jött, de nem érintett meg. mielőtt bármit is tett volna odarohantam és megöleltem sírva.
-Andy-sírtam neki.
Andy
Megölelt, magamhoz öleltem. Tudom milyen rossz lehet neki...azt hiszi utálom, pedig csak védeni akartam. Hirtelen sírás hangok ütötték meg a fülem, de belülről jött. Bevillant egy kép a lányról, régről...nagyon sírt és megölelt, kérlelt, hogy hagyjam a piálást abba. Éreztem, amit akkor a pia erőltetett rám, a hangok bejárták a fejem és már megint...Sky helyett a lány állt előttem. Arcáról csorogtak a könnyek én meg erős késztetést éreztem, hogy megüssem, a hang mondta... "tedd meg" -hallottam. Felemeltem a kezem "meg kell ütnöm" mondtam magamban...én magam se értem miért. Lendült a kezem és csattant. A lány elesett és még jobban sírt.
-Mit csinálsz? -hallottam. A lány a padlón feküdt, de szinte azonnal felült és beült a sarokba. Kezeit összeszorította a térdein és halkan kérleltem, hogy ne tegyem. Oda mentem hozzá, a szemébe néztem...Sky...ő Sky, akit szeretek....aztán hirtelen megint ott volt a lány és megint hallottam a késztetést. Kezem újra megtalálta a lányt, egy óriási nyomot hagyva az arcán.
-Kellj fel- hallottam magam. Ez nem én vagyok...vagy mégis?
-Andy? Miért?
-KELLJ FEL ÉRTETTED?- üvöltöttem le a fejét, nem tudom miért. Felült és még jobban sírt. Elé guggoltam és megcsókoltam, kicsit ellenkezni akart, de nem engedtem. Megpróbáltam leszedni a pólóját, de megpróbált megállítani.
-Kérlek ne. Nem értelek- sírta a lány.  Próbálta eltolni a kezem, de hirtelen megszorítottam a csuklóját, mire feljajdult. Nem nézett rám, talán nem mert.
-Nézz rám- sziszegtem, nem tette, megütöttem.-NÉZZ RÁM HALLOD?-üvöltöttem, mire elkeseredett sírást kaptam válaszul. Még jobban megszorítottam csuklóját mire felsikított.
-NEE!-ordította, mire kicsapódott az ajtó és belépett rajta CC és Ashley. Teljesen ledöbbenve futottak felém.
-Andy mi a faszt csinálsz?-kérdezték üvöltve majd Ash bevert egyet nekem, amitől helyre állt a kép. Kicsit szédültem, CC és Ashley ott állt felettem, Sky pedig véres szájjal , megverve ült lábain összekulcsolva kezeit és sírt. Én tettem...nem, az nem lehet. Én szeretem...miért tettem volna? Ijedt voltam és CC és Ashley is meredten bámultak, aztán CC leült Sky mellé és kisegítette a buszból. Nem tudom mi történhet még, Ashley komoran segített felállni, aztán üvöltözni kezdett.
-EZ MI VOLT?
-nem tudom- feleltem teljesen őszintén és eléggé félve.
-Mi az, hogy nem tudod?
-Bevillantak a képek ...régről és mintha ...nem is tudom...újra éltem volna-válaszoltam zaklatottan.
-Andy...-csak ennyit mondott, mást ő sem tudott. Egymást néztük és ugyanaz jutott eszünkbe....

Eldöntöttem.

Andy
Hirtelen pattantak fel a szemeim. Éreztem ahogy egy könnycsepp gördül le a szemem sarkából. Én tettem. Megöltem őt. Soha senki nem tudta meg csak a srácok...ők segítettek túllépni. Sky... ő annyira hasonlít arra a lányra, szinte nem is emlékszem ki volt az a lány, de tudom, hogy hasonlított Sky-ra...
-Andy?-hallottam egy félénk hangot. Sky.-Itt vagy lenn?
-Itt-próbáltam nyugodtan beszélni hozzá. Ő a lépcsőnél állt, száját harapdálta, nem tudta, hogy idejöjjön-e vagy maradjon és hagyjon engem egyedül. Érezte, hogy valami probléma van azóta, hogy Jake felhozta a témát. Mindig mindent megérez...
-Odamehetek? -kérdezte halkan. Felálltam, odasétáltam hozzá és megérintettem az arcát. Bevillant egy kép, amint megérintem a lány arcát régről. Megijedtem, szinte villanás szerűen tárult elém a kép, mintha most is ott állt volna előttem. Hátraléptem, közben folyamatosan Sky-t néztem aki nem értette mi a probléma, valószínűleg elég furcsa fejet vágtam.
-Valami gond van? -kérdezte. Hangok voltak a fejemben de igyekeztem legyőzni őket.
-Semmi-válaszoltam gyorsan és ismét odaléptem hozzá. Lassan megcsókoltam, majd hátrább húzódtam, mire bevillant egy kép amikor a lányt régről megcsókolom majd megütöm. Ismét meghátráltam és most már teljesen kiakadtam. Nemhogy pillanatokra bejött volna ez a kép, de Sky helyett is a lányt láttam, éreztem a késztetést, hogy megkell üssem. Éreztem, hogy régen, amikor ezt tettem azzal a lánnyal milyen érzések voltak bennem, lelkem egy rothadó szemétkupac volt. "Üsd meg" suttogta egy régi ismerős hang a fejemben. Ezt a hangot utoljára akkor hallottam amikor piáltam. A pia hangja.
Aztán hirtelen elmúlt és megint minden rendben volt ha lehet ezt mondani.
-Sky bocsáss meg elég fáradt vagyok, meg kicsit rosszul is...-hadartam majd felrohantam a szobámba és magamra csaptam az ajtót. Szegény ott lent állt és kerek szemekkel nézte, hogy mit csinálok, lehet fél tőlem, vagy bolondnak hisz. Este kopogott az ajtómon, de nem engedtem be. Minden egyes mozdulatáról eszembe jut egy régi emlék, amit már egy ideje próbálok felejteni.

Sky
Nem tudom mi történik...először ez a titkolózás, aztán Andy ilyen furcsa... nem jött le vacsorázni, előtte mintha rohama lett volna, most meg nem enged be a szobába. Inkább nem is érdekel mi történt, csak végre rendben legyen minden.
-Mi az Sky?- jött fel Ashley.
-Hát..öhm...Nem tudok bemenni-mondtam feszengve.
-Mert?
-Andy bezárta és ...szerintem már alszik.
-aha...értem. Akkor kénytelen leszel a szobádban aludni?
-Igen...asszem.
-Esetleg átmehetek egy ideig beszélgetni? Mostanában nem sok alkalmunk volt rá.
-Ha szeretnél-próbáltam mosolyogni. 10 perccel később (miután megfürdött) átjött és csodálkozva látta, hogy én még nem tettem meg.
-Nem szeretnél zuhanyozni?
-De...öö...csak elég ideges vagyok...kiment a fejemből.
-Mi történt?
-Tudod...amióta szóba hoztátok azt a dolgot...Andy nagyon furcsa.
-Mert? -kérdezte kicsit élesen. Rá néztem, mire elmosolyodott.-Bocs.
-Lementem hozzá beszélni, de semmit nem mondtam neki... oda jött hozzám, megérintette az arcom és...mintha villám csapott volna belé. Aztán megcsókolt, majd újra hátralépett és egy ideig...mintha...nem is tudom...mintha egy zombi nézett volna rám. Megemelte a kezét, de utána megtelt a szeme élettel és ijedt fejjel felrohant.
-Jesszusom- mondta Ashley ijedt fejjel.
-Mi van? Miért titkolóztok?-már nagyon ideges voltam.
-Semmi, nyugodj meg, szerintem csak átmeneti állapot-próbált nyugtatni Ash. -Inkább fürödj meg.
Felkaptam a türimet és fürödni mentem. Egy alapos zuhany után észrevettem, hogy nem hoztam be a ruhám, így kiléptem a fürdőből egy rohadt türülközőben és egyenesen a ruháimhoz vettem az irányt. Ashley elég furcsa fejjel figyelte ahogy kicammogok a fürdőszobából egy türülközőben, aztán felkapom a ruháim és visszamegyek. Szuper, a nadrágom kifele menet beakadt az ajtóba. Visszasétáltam Ashely-hez, aki kicsit megmosolygott.
-Mi az?-kérdeztem enyhén lehangoltan. Közelebb húzódott, mire megcsapott az illata. Megérintette a combom mire ellenkezni akartam, de aztán észre vettem, hogy csak a nagy lyukra mutat a nadrágomon. Hát persze, hogy a hátsófelem közelében. -Baszd meg- jelentettem ki igen odafigyelve a beszédem stílusára.
-Nyugi semmi baj-mosolygott Ash. - Láttam már combot, miattam igazán nem kell átvenni.
-Az a baj , hogy nincs is mit.
-Na látod! Meztelenül meg csak nem akarsz lenni - próbált vidítani, és sikerült is neki, mert elmosolyodtam. Szemében láttam, hogy nem csak nekem van ilyen furcsa hangulatom. Sokáig beszélgettünk mindenféléről és még a furcsa nyomó érzés ellenére is sokat nevettünk.
-23 óra... asszem én mennék-szólalt meg egy kiadós csönd után.-De akkor jössz velünk holnap igaz?
-Jövök.
-Örülök-nézett rám, most tényleg boldogan. Pár percig figyelt, aztán láttam egy mozdulatot, mintha indulni akarna, de végül mégis sietve közeledett felém és ajkai megtalálták az enyémet.
-Mit..csi..nálsz?-nyögtem a másodpercekbe amit hagyott nekem levegő vételre.
-Nem tudom- felelte, de nem hagytuk abba. Beletúrtam dús fekete hajába, ő pedig átölelt. Rádőltünk az ágyra, ő felettem volt és már tépte volna le a pólót, de megállítottam.
-Ne-suttogtam elhalóan. Ijedt fejemet látva abba hagyta, oda feküdt mellém és engem nézett.
-Ki vagy te?-kérdezte. Majdnem olyan fejet vágott mint Andy a nappaliban. -Nagyon hasonlítasz rá.
-Kire?
-Mindegy...senkire-hadarta, majd csak nézett tovább. Úgy aludtunk el...egymás mellett, egy érintés nélkül, takaró nélkül, de egymás felé fordulva.
*Reggel*
-Sky..bejöhetek?-hallottam kintről Andy hangját. Nem nyitottam ki a szemem, azt hittem egyedül vagyok. Hallottam, hogy kattan a kilincs és valaki besétál, majd megtorpan. -Mi a...?- hallottam őt, mire kinyitottam a szemem. Előttem Ash feküdt úgy ahogy este mellém feküdt,  kb. 20 centire tőlem. Ő nem kelt fel, de én felültem.
-Andy?
-Mi a...?- mondta még egyszer és kaptam egy igen megvető pillantást tőle.-MI A FASZ?- már üvöltött. Ashley felébredt.
-Haver, aludnék- mondta, nem értette mi baj, majd rám nézett. -Baszd meg.
-MEGTUDHATNÁM MI A KURVA EGET CSINÁLT ÉJSZAKA A LEGJOBB BARÁTOM ÉS A CSAJOM???
-Aludtunk -mondta nyugodtan Ash.-Semmi mást.
-Igen?-hallottam Andytől egy olyan vészjósló hangot amit még eddig senkitől sem.-Sky, hozzá fűznél valamit?
-Andy nyugodj meg kérlek.
-Nyugodjak? Csalódtam tudod?-mondta majd kiment. Égett a fejem, mert azt én nem mondhattam, hogy nem történt semmi, nem bírtam volna a szemébe hazudni, de ő mást hisz, hogy mi lefeküdtünk, pedig nem, azt letagadhatom. Utána szaladtam.
-Andy-mondtam halkan, éreztem, hogy fojtogat a sírás. Hátranézett.
-Mit szeretnél?-közelebb léptem hozzá.
-Nem feküdtem le Ashley-vel- közöltem vele határozottan, mire egy ideig figyelte az arcom majd odajött hozzám.
-Igazat mondasz- suttogta, majd végig simított az arcomon, de ennyi és már elment. Vissza rohantam a szobámba, addigra Ashley eltűnt és neki álltam pakolni...eldöntöttem:
Meg fogom tudni mi történt Andy-vel, hogy ennyire nem hajlandó velem beszélni, megfogok tenni mindent, hogy csak Ő legyen az életemben és hogy Ash többet ne kerüljön a közelembe. Elmegyek a turnéra.

Titkok.

*ez most kissé fura lesz mert csak elméletbeli a dolog, amit gondol :) ezenkívűl ne kövezzetek meg a történet miatt xd*
 http://www.youtube.com/watch?v=QuNhTLVgV2Y ezt hallgassátok közben*-*
Andy
"Nem hiszem el.Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy szóba hozta. Tudta jól, hogy nagyon utálok visszagondolni azokra az időkre...Még ha Sky megtudja...nem csak, hogy kiakad, de elveszíthetem. Hát persze, már megint az én kibaszott önzőségem vezet. És ha elmondanám neki? Akkor tőlem tudja meg és nem mástól, akkor valószínűleg könnyebben feldolgozza...remélem. És ha nem mondom el? Akkor nincs kiakadás és talán mindenki megnyugszik...remélem."
A kanapén pihentem csukott szemmel, próbáltam eldönteni mit tegyek. Képek villantak be. Próbáltam nem figyelni rájuk, de nem sikerült...már 100x riadtam fel ezekre az képekre sírva.
.Bárok, kocsmák képei...innen is érzem a fojtogató régi alkohol szagnak a bűzét.
.Pár doboz sör, innentől már csak részletek.
.Egész napi piálások, bevillan egy kép egy rothadó sminkszobáról és egy kiégett kurváról.
.Nem tudtam mit akarok.
.Minden koncert után egy újabb lány... de az egyik mindig ott volt mellettem...nem emlékszem a nevére.
.Egy lány, akit szerettem, egy koncert, ahol ott voltam.
.Csak részletek, akkor sem voltam magamnál.
.Képek még azelőttről, hogy mennyit sírt, mennyire megbántottam azzal amit akkor tettem.
.Szinte teljesen tönkre tettem.
.A koncert...a lány sminkje elfojt rég, annyit sírt.
.Pedig milyen szép volt... nem emlékszem rá nagyon, de tudom, hogy gyönyörű volt és nagyon jó ember.
.Mellettem állt, próbált segíteni, de öngyilkosság volt ez számára.
.A koncert... nagyon be voltam állva, le akartam tapizni.
.Nem érdekel semmi...azt hittem.
.Haza érve nem állok le, pedig kér.
.Nagyon fél, sikolt,mire megütöm.
.Homályos foltok...a következő kép, amint rongyokban ül a fal mellet, arcán folyik a smink a könnyektől.
.Alig mer rám nézni.
.Odamegyek hozzá, megcsókolom, majd megütöm.
.Ordibálok..."MIT SÍRSZ? HÖ?". Pedig érzem, hogy szeretem.
.Menekülni próbál, de nem hagyom.
.Kérlel, hogy engedjem, de csak nevetek és iszom...
.A következő kép egy véres szoba.
.És egy lány, aki tiszta vér.
.Ő.

Menjek-Ne menjek?

Sky
Talán több óráig ültem a szobámban mire rám találtak. Egész idő alatt sírtam, nem tudtam felfogni mi történt. Andy sietett be a szobámba ijedt tekintettel. Valószínüleg agyon idegeskedte magát, hogy hova tűnhettem. Amint belépett a szobámba meglátta, hogy sírok azonnal hozzám szaladt átölelt és csendesen suttogott a fülembe.
-Mi a baj Sky? Mi történt?- aggódott. Megszólalni sem tudtam, csak erősen magamhoz szorítottam.
-Bocsáss meg kérlek- próbáltam beszélni hozzá.
-Miért kéne megbocsátanom? Semmit nem tettél!- értetlenkedett.
-Csak kérlek mondd, hogy megbocsátasz...mindenért.
-Megbocsátok! Sky te nem tudsz olyat tenni amitől mérges lennék rád - nézett rám idegesen, majd magához húzott.
*1 hónappal később*
Andy-ék egy turnéra indulnak én meg nem tudom mit csináljak itt egyedül. Azóta Ashleyvel köztünk semmi nem történt minek nyomában nagyjából helyre jött a lelkifurdalásom. Andy azóta is a legtökéletesebb pasi számomra. Már mindenki nagy izgatottsággal várta a turnét, de mintha Ash-en látszódott volna egy kis szomorúság is. Nem is értettem, hogy miért, hisz Natival nem jött össze a kapcsolatuk, a lány mással jött össze, senkihez nem kötötte ez a hely...csak hozzám. "Nem voltunk és nem is leszünk együtt" mondogattam.
-Skyy- hallottam egy mély morgós hangot lentről. Lefutottam és a pasimmal találtam magamat szemben kezében egy piros, szív alakú csokoládés dobozzal. Nagy mosolyt eresztett felém, mire rávetettem magam, alig bírt megállni a lábán.
-Úgy szeretlek- mondtam neki nevetve, majd elvettem a csokit.- Ezt miért kapom?-érdeklődtem.
-Mert hihetetlenül szeretlek. Még mindig nem akarsz velünk jönni?
-Köszönöm. Andy nem tudom... apám nagyon ki van mostanában, lehet vele kéne maradnom, meg hát mit is csinálnék ott? Itthon is tudom hallgatni a zenédet.
-Mit csinálnál? Lenne egy pár ötletem, de ahhoz én is kellek- morogta gyengéden a fülembe. Elmosolyodtam, majd egy rövid csókot nyomtam ajkára.
-És mi történt apuddal?-kérdezgetett.
-Hát tudod...anyu halála óta elég nehéz neki és a bátyám szerint mostanában többször kiakad.
-Ez alatt azt érted?-láttam a szemében, hogy aggódik. Nemrég meséltem neki apám dühkitöréseiről.
-Igen Andy, azt- néztem rá komolyan, mire odajött hozzám és megölelt.
-Akkor végkép nem mehetsz oda. Ha tényleg ez történik akkor orvos kell és én nem fogom hagyni, hogy véletlenül is bármi bajod essen ott. Előbb maradsz bezárva egész hónapban ebbe a házba...sajnálom.
-De ő az apám és... felnőtt vagyok... nem tilthatod meg-háborodtam fel.
-De veszélyes... Te mondtad, hogy még a bátyádnak is össze varták a sebet a kezén, amit az egyik dühkitörése okozott.
-Igen...de... mi van ha csak én kellenék.
-Akkor egy orvos megnézi és ha kideríti, hogy ez a gond, akkor az én felügyeletemben oda megyünk. Sky értsd már meg, hogy csak féltelek.
-Tudom -suttogtam, majd magamhoz szorítottam. Szemeimbe könnyek gyűltek, mire Ő gyengéden letörölte a csurogni készülő cseppeket.
-Semmi baj nem lesz megígérem-szólt a szemembe nézve. Aztán kirobbant az ajtó.
-Halihó emberkék- száguldott be a csapat a nagyszobánkba. Mi ketten szétrebbentünk és azonnal elkezdtünk a többiekkel is foglalkozni.
-Bocsássatok meg, hogy megzavartuk ezt a kis idilli jeleneteteket-nevetgélt CC.
-Na és Sky elkezdtél már pakolni? Úgy tudom minden nő egy házat visz magával mindenhova- kérdezősködött viccelődve Jake.
-Hova pakolnék?
-Turné, utazás...tuudod!
-Ja...de én nem megyek.
-Mi van?-lepődött meg. Persze, hisz csak Ashley-nek meg Andynek mondtam, hogy nem megyek.-ÉS elengeded Andy-t egyedül?
-Miért ne tenném? -lepődtem meg és észrevettem, hogy Andy arca komorrá változott.
-Jake bekussolsz értetted?-szólalt meg halkan.
-Nem mondtam semmit... csak Sky...jobb lenne tudnod...
-NEM FOGTAD FEL?- üvöltözött Andy. Még sosem láttam ennyire kikelni magából, kicsit megijedtem.- SKY-T SZERETEM ÉRTED? CSAK ŐT ÉS KÉSZ.
-Mi...mi?- habogtam.
-Semmi sky...bocsáss meg- eresztette le a hangját Andy orrnyergét dörzsölgetve....nem értettem miért akadt ki ennyire...

A gardrób

Sky
Egész nap félve sétáltunk a lakásban Andy bosszújának részleteit lesve. Nagyon komolyan vette, hogy vissza kell adja nekünk a tegnapi. Mindenki nálunk volt, hisz minden hétvégén itt szoktak lenni. Mikor Andy-vel csuromvizesen lesétáltunk a lépcsőn a bosszús képű csapattagokkal találtuk magunkat szembe, akik közül mindegyiknek egy merő víz volt a pólója, haja. Ránk néztek és máris megjött a kedvük.
-Mi van Andy? Megfürdetett a kiscsajszi? -nevetett Ash. Nati szorosan mellette állt és csillogó szemekkel nézett engem. Nagyon boldog volt, sejtettem miért.
-Nagyon vicces vagy Ashcica... legközelebb majd halkabban Nati- szólt vissza Andy, mire Nati feje céklavörösbe váltott, nem kevésbé Ash-é. Leérkeztünk a többiekhez, akik kisebb röhögőgörcsben törtek ki ezután a frappáns válasz után. CC megveregette a vállukat, majd azt mondta:
-Sokáig! - mire Ash szúrós tekintettel hátrafordult, CC kissé megijedve hátra reppent a felé tartó kéz elől.
A nap további részében lestük a tevékenységeket, bármelyik pillanatban érkezhetett az újabb csapás amelyet a pasim tartogatott nekünk. 1 órára, már Jake haja tele volt zsírral a samponos falkonban elhelyezett testápoló miatt, Jinxx nyakig kék volt Natival együtt, mert Andy kék festéket tett a medencénkbe. CC fenekén kiütések jöttek ki, mert beleült valami növénybe amit szintén a pasim tett alá. Nem lett nagy baja csak egész nap alig tudott ráülni jobbik felére. Egyedül én és Ash maradtunk akik eddig nem kaptak semmiféle csapást. Ezzel együtt én teljesen fel voltam pörögve és minden sarkon a vigyorogva álló, rám váró Andy-t láttam aki készen áll, hogy valami csapást mérjen rám is. Úgyhogy Ash-sel mindenhova együtt közlekedtünk, mindketten teljesen be voltunk parázva. Óriási sikoltás hallatszott, úgy hallatszott Nati 2 ütést is kapott, vagy valszeg belesétált abba amit nekem vagy Ash-nek szánt. Felszaladtunk az emeletre, és Natit találtuk meg Ash szobájában, a fején valami barna löttyel. Közelebb mentem hozzá, megérintettem az ismeretlen anyagot, majd megszagoltam és beugrott.
-Nati tele vagy nutellával!
-A hajam...A HAJAM! Kinyírlak Andy! HALLOD? KI FOGLAK NYÍRNI!- üvöltötte. -Mondjuk tuti nem most... először leszedem a nutellát meg a kéket.- mondta, majd elkezdte leszedni magáról a nutellát.
-Majd inkább holnap, oké? Egy napra ennyi is elég- mondtam neki, nehogy valami háború kitörjön ma, aztán rápislantottam a nutellára a bőrén, majd falatozni kezdtünk belőle. 1 órával később Nati már majdnem teljesen nutella mentes volt, egyedül a haja volt az, amiből nem voltunk hajlandóak kienni a csokit...vagyis Ashley megpróbálta de a 20. hajszál után feladta ő is. Utána megláttuk Andy-t vizibombákhoz hasonlító valamikkel a kezében (de tuti nem víz volt benne), úgyhogy menekülni kezdtünk. Az óriási házban annyi szoba van, hogy mindenképpen tudtunk volna olyan helyet keresni, ahol nem talál meg, úgyhogy több percnyi kergetőzés után bebújtunk egy gardróbba. Mindketten teljesen kifáradtunk a nagy futásban, nagyon lihegtünk. Lépteket észlelt a fülünk, szóval nagyon elcsendesedtünk. Felfigyeltem arra, hogy éppen, hogy csak beszűrődik egy kis fény a gardrób szellőző nyílásán és, hogy az épp megvilágítja kissé Ashley arcát. A léptek elhaladtak az ajtónk előtt, elment. Ashley engem nézett, de olyan nagyon. Mintha megállt volna az idő, éreztem, hogy valami most más. Felfigyeltem arra, hogy milyen jól áll neki az a póló ami épp rajta volt és hogy milyen helyes arca van ebben a megvilágításban. "Mi van?" gondoltam, nem értettem miért gondolok ilyeneket. Csak bámultuk egymást, de olyan nagyon. Mintha megállt volna az idő, éreztem, hogy valami most más. Nem értettem mi történik, alig volt levegőnk is, nagyon meleg volt ott bent. csak pár centire voltunk egymástól abban a kis gardróbban, nem mozdultunk, de valami nagyon történt. Pár perc alatt történt az egész, miután egy kis ideig figyeltük egymást. Felemelte kezét, megérintette az arcom, én meg hagytam, de nem tudom miért. Egyre közelebb érkezett, testem már rezgett, szinte forró volt mindkettőnk. Mintha egy rossz álomban lennénk boldogak. Alig jött ki hang a száján.
-Annyira...Annyira szép a szemed- mondta, mire bevillant egy régi kép, amikor a tv-t néztük, amikor vigasztalt, ugyanezt mondta. Akkor is éreztem ezt, de nem ilyen erősen. Nem is értettem mi történik, azon kaptam magam, hogy ajkai elérik az enyémet. Lassan harapdálni kezdte alsó ajkam, mire bizsergés tört elő belőlem. Finoman csókolt, tökéletesen, aztán betört ajkaimon a nyelve és játszani kezdett az enyémmel. Kezeim megmozdultam, nyakára fonódtak, ő teljesen magához húzott. Olyan élmény ami örökre belém égett.  Nem volt sok idő, de tökéletes volt, aztán hátrább húzódott, de nem engedett el. A szemembe nézett, ahogy én is az övébe. Olyan gyengéden tartott, hogy szinte alig éreztem magamon, mégis tudtam, hogy ott van. Valami különös fény játszott a szemében, próbáltam megérteni, hogy mi az de nem értettem. "Én Andy-t szeretem", gondoltam, magam sem értettem mi ez az egész, hisz Andy iránt igen erős a szerelmem. Ashley viszont teljesen más helyzet. "Megbántod azt, akit szeretsz", gondoltam... "Megbántom, tönkreteszem ezzel, pedig szeretem Őt"... "Na és Ashley? Mi ez az egész?"...teljesen össze voltam zavarodva és szomorú voltam. Szemembe könnyek gyűltek, nem tudtam mit kellene csináljak. Hirtelen kibontakoztam az ölelésből és kifutottam. A szobám felé mentem, ahol már egy ideje csak a ruháimat tartottam. Berontottam majd az ágyba vetettem magam. "Annyi mindent tett érted és most ez a hála?" suttogta gonoszul a hang a fejemben. Magamra húztam a takarót és próbáltam értelmezni a történteket.

visszakapjuk :D

Sky
 Andy hangja átment a teljes zéróba, aminek a következménye az lett, hogy a többiek mind átjöttek és Andy pantomim játékán mulatoztak. A végére már sajnáltam is szegényt, ott házsártoskodott a nevetéstől szakadó csapattagok között és mivel a keze nem fájt még meg is célozta a röhögéstől síró CC fejét, aki bár az ütéstől leesett a kanapéról, a nevetést még így sem hagyta abba. Tény, ami tény, Andy tényleg elég viccesen nézett ki bosszús fejjel a papírra mutogatva (elég hevesen) amin ez állt: "Na most álljatok le! Nagyon nem vicces!", még én is megmosolyogtam, amit talán nem kellett volna, mert este meg is szívtam rendesen. Befeküdtem Andy mellé aki a szokásosnál korábban elment "lefeküdni". Szóval már nem bírta a katonai kiképzést, hogy nem szólhat vissza senkinek, neki ez tényleg hatalmas feladatnak számít. Ő a falak fordulva szorongatta az egyetlen plüss állatot amit a szobában tartottunk (egy hatalmas plüss batman jelet), hogy jelezze számomra, hogy más valami más átvette a helyemet a karjaiban. Hátulról letámadtam testét szavakat suttogva a fülébe.
-Naaa... tudod jól, hogy te is ezt tetted volna a helyükben - na jó ez tényleg nem volt a legjobb érv. Meg se rezzent. Közelebb húzódtam hozzá, persze hogy hagyta, semmi baja nem volt, csak szerette játszani a durcit, meg szerette ha kényeztetik. Gondoltam megleckéztetem, így hát elkezdtem simogatni a hasát, amitől kissé megmoccant. Egyre lejjebb száguldottak pókként járkáló ujjaim, már majdnem "ott" tartottam, mire megfordult és szemembe nézett. Szemében a tipikus "mit szeretnél?" kifejezés pislákolt felém, hozzá a gyönyörű mosolyával.
-Csak reméltem, hogy megbocsátasz- mosolyogtam rá , majd hosszan megcsókoltam. Már éreztem, hogy valami fortyog már az üstben, készülődik a bosszúra.

*Reggel*

-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ- sikítottam. Hát persze.-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Andy fennhangon kacarászott rajtam. A hangja visszatalált testébe, életkedve is visszatért.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ- sikítottam tovább, de ő nem hagyta abba. A locsolócsövet bevezetve a lakásba, a bútorzatának épségét kockáztatva bosszút állt tegnapi röhögőgörcsömért.
-Megérdemelted - nevetett, majd leállította a hideg zuhanyt, oda jött hozzám és megcsókolt.- A többiek is már mind megkapták, gondoltam te tovább aludhatsz- mosolygott huncutan. Rá nevettem, majd belevetettem őt a vizes ágy közepébe, felugrottam a locsolóért és ráirányítottam. Ő nem sikoltott csak nevetett a pár percig tartó hideg vízáradaton. Ezek után a földre dobtam a locsolót és vissza siettem hozzá, s már mindketten csuromvizesen röhögtünk a vizes ágy közepén. Hátamra fektetett és fölülem érkezett ajka a sajátomra. Szemei csillogtak a boldogságtól, amit a vizes bosszú okozott neki.
-Tetszik a bosszúnak ez a része - nyögtem két csók között, mire egy édes kacajt hallatott.
-Óóó... ez még csak az eleje- suttogta a fülembe....előre félek.:D

Végre csönd lesz :D

*bocsi hogy nem írtam...de problémáim voltak :c*
Andy
2 óra elteltével vörös arccal feküdtünk egymás mellett... Sky nagyon elfáradt, szemét lecsukva szuszogott egyenletesen, arcát az enyémnek nyomva. Nem aludt, de kimerült.
-Sky -suttogtam lágyan. Édes arcát felemelte és ártatlan tekintettel nézett rám, mintha nem tudná mit akarok mondani. -Fel kéne mennünk. Ki tudja mit csináltak a házból  Ash-ék.
-Jó -mondta, majd visszahajtotta fejét az eredeti helyére. Felnevettem, majd kezembe kaptam és vittem kifele. Az ajtó előtt kénytelen volt lábra állni, mert bekellett csuknom az ajtót. Onnantól kezdve kéz a kézben sétáltunk felfele. A házban nem találtunk nyomokat arról, hogy mit csináltak. Emeletre érkezve nevetéseket hallottunk Ashley szobájából. Benyitottam, mire a békésen nevetgélő Ashley és Nati képe tárult elénk.
-Hát ti? -mondtam.
-Tudod, mivel nem találtunk titeket, ezért mindketten elindultunk a másikhoz bocsánatot kérni, mert láttuk rajtatok, hogy mennyire idegesítőek vagyunk...aztán kibékültünk és megbeszéltük, hogy legközelebb máshol próbálkozunk randival... nagy vonalakban ennyi- mondta Nati.
-Hát...őő...ja- toldotta meg Ash is. Mellettem csilingelő nevetés hallatszódott, majd Sky Natihoz ugrándozott és megölelte.
-Köszönöm, köszönöm- örvendezett...ja, igen, már teljesen elege volt a folytonos veszekedésből. Aznap már csend és nyugalom volt, az egész társaság lement egy nagyot TV-zni a földszintre, majd habcsatát folytattunk, aminek az lett a következménye, hogy mindenki tele volt tejszínhabbal és egymásról ettük...Este boldogan léptünk Sky-jal a szobámba, ő előttem kezemnél fogva én meg mögötte, figyelve egy pontot a nyakán, ami még mindig fehérlett a habtól. leült az ágyra, majd rám nézett.
-Mit bámulsz olyan lelkesen?- kérdezte, látván a tekintetem és a vigyort amit vágtam. Oda léptem hozzá, ölembe ültettem, majd finoman leszedtem a tejszínhab maradványt a puha nyakáról. Ő átkarolta az én nyakam és mosolyogva harapdálni kezdte az ajkaimat. És igen, az érzés a hatalmába kerített, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy egy csaj jutott nekem, aki szeret, szép, aranyos és egyszerűen csodálatos. Két oldalról megfogtam arcát, majd hajába túrtam, a selymes, illatos hajába...
*Reggel*
A fény sütött az arcomba, brutálisan meleg volt. Feltápászkodtam, Sky már nem volt mellettem. Lesétáltam, Sky éppen kávét főzött.
-Hát te? -kérdeztem halkan. Hátrafordult, rám mosolygott, majd karjaimba vetette magát.
-Meleg volt és muszáj volt kijönnöm, nem bírtam.
-Értem - suttogtam nevetve. Vagyis nem suttogtam volna, de valahogy nem bírtam hangosabban beszélni.
-Mi van a hangoddal? -nézett rám ijedten.
-Nem...nem tudom- mondtam rekedten majd még köhögtem is egyet.- Bassza meg.
-Elment a hangod? Nem vagy beteg? -aggodalmaskodott Sky.
-Nyugi, nem érzem rosszul magam, csak nem tudok beszélni rendesen- próbáltam nyugtatgatni, de nem úgy nézett ki, mint aki elhiszi.
-Akkor most megyünk az orvoshoz- mondta, majd levette a kávét, kezemen fogva megragadt és elindult velem az ajtó felé. Nem hagyta hogy vezessek, nehogy elszökjem az orvos elől, mivel nem akartam beszállni a kocsiba sem. Mikor végre engedelmeskedtem az "asszonyomnak" beült mellém és közölte, hogyha így folytatom a gyermekorvosi rendelőbe megyünk. 10 perc alatt odaértünk a dokihoz, de vagy még fél órát kellett várni, hogy beengedjenek. Sky természetesen bekísért, nem hagyott volna ki egy alkalmat sem, hogy láthasson engem félmeztelenül, de csalódnia kellett. Az orvos csak belenézett a torkomba és megmondta, hogy azzal semmi gond nincs, egyszerűen megerőltettem a hangom.5 percet sem voltunk bent, de fél órát vártunk a rendelőben...pff.

Sky
Sejtettem, hogy nincs túl nagy gond, mivel az orvoshoz várva csikizősdit akart játszani, amiért persze mindenki miket nézett. Az se tartott sokáig, mert amikor én kezdtem őt csikizni nem tudott nevetni így halk szenvedésén szórakoztattam magam, amíg ki nem nyögte, hogy ez neki már fáj. Utána "csöndben vártuk a bemenetelt. Na szóval semmi komoly probléma, csak pihentetnie kell a hangját, ami mondjuk neki elég nehéz lesz, azt nézve , hogy folyamatosan röhög, beszél, mint Magdi néni a barátok köztből (bocsi ezt muszáj volt:DD). Hazaérve katonásan elé álltunk megparancsoltam neki, hogy "ott marad a jó kutyus" (majdnem röhögőgörcsöt kapott hang nélkül) majd elmentem egy füzetért és egy tollért azzal a kijelentéssel, hogy "mostantól csukd be szád, írjon kezed folyamat van". hitetlenkedve bámult rám, mire nyomtam egy puszit az arcára.
-Tudod van valami amit szavak nélkül is kilehet fejezni- mosolyogtam rá, mire hosszasan megcsókolt. Hát a rossz hír, hogy nincsnenek fellépések meg interjúk egy ideig, de a jó hír, hogy egész nap velem lehet és már csak olyan romantikus csókjaink lehetnek, amikor egyikük sem ronthatja el a pillanatot beszédével.
Végülis nem olyan rossz az sem, hogy andy egy ideig kicsit csöndben marad :D

Békülés? SOHA!

Sky
Üvöltözésre ébredtünk, mire lerohantunk, nehogy ránk gyújtsák a házat. Leértünk, mire a műzlin veszekedő Natival és Ash-sel találtuk magunkat szemben. Rá néztem Andy-re és kissé megijedtem attól a lángoló tekintettől amit  rájuk eresztett. Natiék ránk, illetve Andy mérges szemeibe néztek. Megfagyott a vér, Andy teljesen kikelve magából üvöltözött.
- TI MEGVESZTETEK? KOMOLYAN EGY ROHADT MŰZLI MIATT KELTEM FEL 8 ÓRAKOR, AHELYETT, HOGY ALUDHATNÉK 10-IG? KOMOLYAN A TI VESZEKEDÉSETEK MIATT KELLETT TEGNAP IS KIMENEKÜLNÜNK A KERTBE? BASSZÁTOK MÁR MEG! - mindenki kihűlve meredt rá. Végülis igaza van. Ennyi, kész, visszarohant az emeletre és a szobájába zárkózott. Ránéztem a többiekre akik engem néztek, hátha én is kitörök vagy valami, de én csak Andy után eredtem, otthagytam őket. Bekopogtam ajtaján, majd benyitottam. Rám nézett, majd behúzott és megcsókolt. Leültetett, majd ő is mellém ült. Hirtelen újabb ordibálásra lettünk figyelmesek, mire Andy megforgatta szemeit. Lábak dobbanása hallatszódott, majd benyitott Ash.
-Andy... nem akartalak felkelteni titeket, csak...
-Csak mi? Ash vedd már észre milyen gyerekesek vagytok!
-Te nem tudod miket mondott!
-Nem is érdekel. Ti ügyetek, én nem akarok belekeveredni! - erre a mondatra Ashley morgolódva kisétált. Újabb üvöltések zengték be a szobát majd Andy felkapott és kezeiben kivitt. Kérdőn néztem rá, amit "észre sem vett". Lesétált a lépcsőn és annál lejjebb, mire a garázsban kötöttünk ki. Tele volt régi holmikkal, tárgyakkal amiket nagyon régen hagytak ott. Minden poros, koszos volt, mintha évekkel ezelőtt jött volna le valaki ide utoljára. Halk zajok hallatszódtak fentről, majd egy csörömpölés, valszeg valamit összetört a két óvodás. Andy egy ajtó felé sietett, majd előtte megállt, lerakott. neki állt keresgélni valamit amiről feltételeztem, hogy a kulcs és igazam lett. Pár perccel később a fotel lábának a talpába vájt kis lyukban találta meg, szinte azonnal nyitotta is ki az ajtót.
-Tessék befáradni, hölgyem- mosolygott rám, én pedig érdeklődve léptem be a titkos kis zugba. Elcsodálkoztam, az ember nem is gondolná milyen helyek vannak a koszos garázsban. Itt semmi nem volt koszos, minden tiszta és szép volt. A fal kézzel festett mintákban gyönyörködtetett, de az egyik oldala még nem volt készen.  Nem volt egy nagy szoba, de nem is arra tervezték. Ablak sem volt, csak egy kis lámpácska a tetőn. Egy francia ágy terpeszkedett a szoba közepén egészen a falig nyúlva, de ezenkívül még volt egy régi TV és egy babzsák fotel is. A legjobb mégis az volt, hogy ebben az aranyos kis szobácskában nem volt zaj, hanem végre csönd helyezkedett el. Vigyorogva néztem Andy-t, akinek az arcán nyugalom helyezkedett el. Odalépett hozzám, karjait nyakamba rakta majd egy édes csókkal szédített. Leültem a mögöttem lévő ágyra és úgy figyeltem a továbbiakat. Lerángatta felsőrészét, mire nevetve buzdítottam. Fogta a lapot és elkezdte riszálni magát nekem. Mondanom se kell mekkorát nevettem rajta.
-Szeresd a testem baby- kezdte énekelni amitől még jobban nevetnem kellett. - Te jössz - mondta majd talpra emelt és ő ült a helyemre.
-Neeee - röhögtem.
-De igen -mondta, és már ő is nevetett.
-Na jó... szeresd a testem baby- kezdtem én is és elkezdtem a csípőmet mozgatni. Elképzeltem milyen látvány lehettem ... legközelebb nem teszem. "Szexin" lekaptam magamról a pólót, majd odaléptem Andy-hez és egy csókkal hátra döntöttem. Kezei végig simították testemet, közben nyelvünk heves csatája folyt. Beletúrtam gyönyörű fekete hajába, majd nekiálltam a nadrágját leszedni. Nem ment egykönnyen ment a 28 millió lánc útban volt. Addig ő szépen leszedte a ruhámat és nevetve észlelte, hogy én még mindig egy rohadt nadrágon ügyködöm.
-Menj a fenébe- mondtam a vigyorgó képébe.
-Várj segítek- szólt, azzal egy pillanat alatt leszedett mindent. Durcizva másztam vissza az ölébe.
-Szóval én itt elbuktam a hódító vadmacska szerepben, még egy nadrágot se tudok leszedni egy férfiról.
-Az lehet -mondta és egy puszit nyomott a homlokomra. - De nálad már a nadrág lerepül "magától" olyan hódító vagy.
Ráemeltem tekintetem, majd ajkaimat az övének érintettem, és próbáltam észleltetni vele, hogy milyen aranyos tud lenni ilyenkor, nem hiszem, hogy sikerült. Édes ajkai inkább szédítettek engem, mint az enyémek őt, teste melege átjárt engem és belebizseregtem. Gyönyörű szemeibe belebolondultam, nem tudtam szökni tőlük, leláncoltak, átégettek. Éreztem, hogy ebből már nem lesz kiút...

*képen: ilyen fejjel képzeltem el Andy-t, amikor azt írtam: Gyönyörű szemeibe belebolondultam, nem tudtam szökni tőlük, leláncoltak, átégettek :)<3

"Tagadni sem tudnám, hogy szeretem..."

Sky
- Tudod Ashley elhívott randizni- kezdett bele.
- Aha, igen, erre magamtól is rájöttem. -  mondtam mire egy pillantással elhallgattatott.
- Na szóval elmentünk moziba. Minden jól ment amíg be nem mentünk, ott találkozott egy nagy haverjával valami Max-xel, aki pont mellettünk ült... Úgy volt, hogy kettesben leszünk, de velem nem is foglalkozott, hanem a haverjával röhögcséltek. Mindenki minket nézett, mert film közben is csak egymással voltak elfoglalva és hogy hülyüljenek. A film közepén fogtam magam és kisétáltam a teremből, mert elegem lett. Utánam jött, megkérdezte hogy mi a baj, de amikor elmondtam neki akkor kinevetett és azt mondta "Csak ennyi?"... iszonyatosan megbántott. Utána elrohantam, de mivel együtt mentünk, az ő kocsijával ezért hozott haza ilyen korán... és még ő van megsértődve, hogy nem láthatja a filmet.
-Ez most komoly? -kérdeztem meglepődve. -Úgy viselkedtek, mint a dedósok!
-ÉN??
-Igen te is... nem kellett volna féltékenykedni. Tudom, hogy nem volt szép tőle, de ő is csak egy fiú, nem?
-Ő nekem fontos volt... De úgy látszik neki én nem vagyok az.
-Nati... ne mondj ilyet!
-De ez az igazság.- szipogott, mire megöleltem.
-Béküljetek ki, próbáljátok meg még egyszer.
-Na persze, majd ha szépen bocsánatot kér.
-Ne légy ilyen gyerekes!
-Amit mondtam, azt megmondtam- mondta majd összekulcsolta karjait.
-És ez miért jó?
-Mert ha megteszem akkor azt hiszi, hogy hiányzik nekem a társasága.
-De hiányzik...
-Nem! Vagyis... de, igen hiányzik, de nem akarom, hogy ezt tudja, ha bocsánatot kér akkor talán...
-Nehéz eset vagy... - mondtam. A nap további részét bezárkózva töltöttük filmnézéssel, ő láthatólag jobban volt, de én visszakívánkoztam Andy karjaiba. Neki ezt nem mondhattam, mert pont most van kapcsolati problémában, tehát maradtam és próbáltam nem Andy édes ajkaira gondolni, gyönyörű szemeire és vadító mosolyára...

Andy
Ashley elmesélte mi történt...
-És kiakadt azon, hogy egy haverommal is hajlandó vagyok foglalkozni akit nem láttam vagy fél éve! -mondta kiakadva, mire nevetnem kellett.
-Komolyan? Ezen vesztetek össze?
-Ez most tényleg ilyen kurva vicces?
-Bocsánatot is kérhetnél tőle...
-Mert? Mert egyik haverommal beszélgettem?
-Nem. Azért mert ez elvben egy randi volt Ash.
-De attól még..
-Ash ne legyél már ilyen gyerekes.
-Majd ha bocsánatot kér... ez egy rohadt mozi volt, mit csináltunk volna? Minden jót utána terveztem.
-De ő ezt nem tudta...
-Attól még...legalább ne féltékenykedjen, még össze se jöttünk.
-Ash! Miért nem vagy hajlandó bocsánatot kérni?
-Nem akarom, hogy azt higgye hiányzik nekem...
-De hiányzik is, nem?
-NEM! ... na jó, de igen. De ezt neki nem kell tudnia.
-Hogy lehetsz ilyen fa fejű? -mondtam... a nap további részében lementünk és néztük a TV-t. föntről zajok hallatszódtak, valszeg a csajok is filmet néztek. Erre bezzeg eszembe jutott Sky és a csodálatos mosolya. Nem mehettem el, hisz itt ülök egy szerelmi problémás "felnőttel", aki nem hajlandó egy ilyen apró dolog miatt bocsánatot kérni. Meg hát biztosan Sky-t sem ereszti el csak úgy Nati...pedig most szívesen kimennék vele a parkba sétálni egyet, vagy bármi...csak ne kelljen bent ülnöm ahol csata folyik és ahol nem lehetünk együtt.

*este*
Miután a vacsoránál még egy esti őrjöngést is meghallgattunk, Sky-jal úgy döntöttük, hogy magukra hagyjuk a veszekedőket és csendben elvonulunk. Szobámban 10 percig volt nyugtunk, utána berontott Ash, hogy "beszélgessünk". Mire lehordtam, hogy hagyjon egy kicsit békén, kiráncigáltam Sky-t és kimentünk a kertbe. Lefeküdtünk a fűre (szartunk arra, hogy tiszta zöldek leszünk), Sky mellkasomra hajtotta fejét és végre egy kicsit kettesben lehettünk. Néztük a gyönyörű eget, amely tele volt szórva csillagokkal. Kellemes meleg simogatott minket, kezemmel átkaroltam Sky testét.
-Vajon mikor hagyják ár abba?- kérdezte váratlanul, miután egy óriási robbanásra hasonlító zajt hallottunk.
-Nem tudom -feleltem. -De már kibaszottul idegesítenek.
-Nati miért nem tud odamenni és békejobbot nyújtani? Okos enged, szamár szenved.
-Esetleg Ash is bocsánatot kérhetne... végülis ez egy randinak indult.
-Jó, igaz, de Ashley régen nem látta a haverját... meg lehet érteni, hogy örült annak, hogy viszontlátja.
-Kérlek ne állj az oldalára, jó?
-Nem akarok én senki oldalára állni...

Sky
-Akkor jó, de csak, hogy tisztázzuk -szólt, majd felült, és ezzel én is. Tenyeremet a sajátjába fogta, szeme égetően fúrta az enyémet.- Ha Te eljönnél velem egy randira és ott találkoznék valakivel akkor szarnék a fejére, mert nekem te vagy a legfontosabb. - ezt mind teljesen őszintén mondta mire magamhoz húztam és egy hosszú csókot nyomtam ajkaira. Megfogott, hirtelen ölébe ültetett, mire én átkaroltam a nyakát. Nyelve utat tört magának, kezei végig járták testemet, majd megállapodtak arcom két oldalán. Elmosolyodtam vigyorgó arcát látván és kezeimet az övéire helyeztem. Mindig is tudtam, hogy óriási szerencsém van ezzel a pasival.
-Szeretlek- suttogtam bele következő csókunkba, amit egy különösen édes mosollyal és kisebb kuncogó hanggal jutalmazott. Tagadni se tudtam volna mennyire beleestem ebbe az emberbe, egész testemet átjárta az iránta érzett szerelmem és az, hogy soha nem tudnám elengedni magam mellől, mostantól hozzá tartozom, akár akarja ezt, akár nem. Órákig ültünk egymás ölében, majd mikor úgy hallotuk, hogy nyugi van és már semmit sem láttunk akkor bementünk és szobámban aludtunk. Teljesen magához vont, én pedig engedtem, ahogy csak tudtam. Fejemet mellkasának nyomva aludtam el.

Andy
Sky szobájában feküdtünk le, majd ő neki nyomta fejét a mellkasomnak. Átkaroltam, magamhoz vontam és egy puszit nyomtam a feje búbjára. Éreztem ahogy elmosolyodik, én is mosolyogva csuktam le szemeimet és a Sky iránt érzett szerelmemtől bódultan és boldogan érkeztem meg álmaim világába.

*http://www.youtube.com/watch?v=nVUzMY2z284 ezt a dalt hallgattam miközben írtam a végét :)
KÖSZÖNÖM A TÖBB MINT 800 MEGTEKINTÉST *-* *

A két durcis..

Andy
1 hónap alatt, ami a temetés óta eltelt óriási változáson ment keresztül Sky. Már a temetés utáni napon is sokkal jobban volt, mégis hetekig nagyon törékeny volt, nem volt boldog, beterítette az üresség. Nem tudott hozzászokni ahhoz, hogy már nem láthatja az anyját. Vele voltam ahogy csak tudtam, még a próbákra is magammal vittem, segítettem, amit mindig megköszönt. Az is borzasztóan zavarta, hogy nem tudja meghálálni, de én nem is vártam tőle. Elég lett volna, ha újra olyan boldog, mint amikor elhoztam ide először. 1 hónap alatt szinte teljesen felépült depressziójából, amit anyja halála okozott, már minden reggel mosolyogva köszöntött. Gyakran aludt mellettem, nem tudott egyedül lenni, mert olyankor mindig anyja halálára gondolt. Tegnap este is velem aludt el így reggel arra számítottam, hogy haja édes illatára fogok felkelni, ám kezeim nem találták törékeny testét, hiába tapogatóztak. Felreppentek szemhéjaim és száguldottam kifele egy szál alsónadrágban, hogy megnézzem hol lehet. Leszaladtam a lépcsőn, a konyhában dudorászva találtam rá, amint épp kávét készített. Szombat 9 óra volt, nem is értettem miért kelt fel ilyen "korán". Nem vett észre így háta mögé lopóztam és átkaroltam, hasánál fogva. Aranyos kis pocakját éreztem kezem alatt, amit nagyon szerettem. Nekem nem is kell csontkollekció, ő pont tökéletes volt. Belehajoltam kócos hajába, államat a vállán lévő gödröcskéhez emeltem. Éreztem ahogy belebizsereg.

Sky
Andy lépteit hallottam, természetesen észrevettem, hogy egy ideje engem figyel, de gondoltam, hogy majd csak idejön. Így is lett, pár perc múlva már testemre fonódtak kezei, arca az enyém mellett pihent.
-Hát te? -suttogta a fülembe. Édes dallamú hangja simogatta fülemet.
-Hát én -feleltem halkan. Megfordultam, vele szemben, kék szemei elbűvöltek. Puha tenyere arcomhoz ért, végigsimította, egészen a vállamig. Közelebb húzódott, felrakott a konyhaasztalra.
-Többiek? - kérdezte, miközben ajkainkat milliméterek választották el.
-Natasáék elvonultak, de nem mondták hová- mosolyogtam. -Elmentek.
-Ash és Natasa...hmm- mormogta. - Milyen szép pár lennének.
-Igen- nyögtem felé. Ajkait bámultam, éreztem, hogy nem bírom sokáig. Andy imád szórakozni azon, hogy "kínlódom". Kissé felhúzta jobb szélét szájának, megeresztve azt a tipikus mosolyát, amitől mindig elszédülök.
-Valami baj van? -vigyorgott szemembe nézve, majd lassan megérintette ajkaival az enyémeket. Egyre vadabbul csókolt, nyelve heves csatába kezdett az enyémmel.
-Semmi - suttogtam bele a másodperces szünetbe.- sőt. - kaptam egy gyönyörű fogpasztareklám mosolyt tőle. Karjaiba kapott, majd elcipelt a kanapéig, ahol lerakott, majd fölém telepedett. Kezeivel arcomat fogta két oldalról és hosszasan megcsókolt. Tenyeremmel végig simítottam felsőtestét, mire egy elégedett morgás közepette megpuszilta a fülemet. Kulcszörgést hallottunk mire szétrebbentünk, egymás mellé ültünk és úgy tettünk mintha nagyon benne lennénk egy beszélgetésben. Ash rontott be az ajtón, mögötte Nati és elég feldúltnak tűntek. Mindkettő felrohant a lépcsőn és bezárkózott saját szobájába. Andyvel egymásra néztünk, aztán megszólalt:
-Tied Nati, enyém Ash- mondta, mire felnevettem és elindultunk a két durcishoz, hogy megkérdezzük mi a baj...
Bekopogtam Natihoz mire egy eszeveszett üvöltést hallottam
-Ash tűnj innen ha nem akarod, hogy én tüntesselek el!
-Őőő... Nati én Sky vagyok.
.Ja...oké. Gyere be- mondta, majd újabb kulcs fordulásokat hallottam. Előttem egy kisírt szemű Nati állt.
-Mi történt? -kérdeztem és éreztem, hogy egy hosszú beszélgetés következik...

Andy
Bekopogtam Ash-hez ahonnan nem jött válasz.
-Ashley Purdy azonnal engedj be- mondtam hangosan. Kulcsfordítás hallatszott, majd előttem a bosszús képű Ash állt.
-Olyan vagy mint az anyám -fintorgott. Beléptem, mire becsukta mögöttem az ajtót.
-Mi ez az egész? - kérdeztem.
-Nem mindegy az?- válaszolt.
-Nem... Ash! -mire sóhajtott egyet. - Úgy érzem magam, mint az oviban. Mond már mi volt, vagy ne duzzogj itt.
-Jól van már. -mondta és ledőlt a székbe. Éreztem, hogy egy hosszú beszélgetés következik...

*bocsi hogy ilyen rövid a rész... a következő hosszú lesz :D A kepen Sky van... Legalabb is aminek en kepzelem:)*

Temetés

Sky
Reggel korán keltünk. Nem nagyon szólaltunk, meg elég volt, ha egymásra néztünk.  Nem sírtam, nem beszéltünk, egyszerűen nem tudtunk mit mondani. Felöltöztünk, mindenki a maga fekete gyászruhájába, majd mi Andy-vel előre indultunk apámhoz, még az utolsó simításokra. Kéz a kézben mentünk apámhoz és tesómhoz, akik remegve álltak. Köszönni sem köszöntünk, hisz ide való lenne egy hello, szia, jó napot? Nem, csak csendben elindultunk.
Nem sokkal később, 11 óra tájt kezdődött a temetés. mindenkiből sugárzott a fájdalom, hangokat, suttogásokat elvétve lehetett hallani, néhol szipogásokat. Nem figyeltem mit mondd a pap, vagy mások, csak anyámra, a merev testére, élettelen arcára, üveges szemeire. De nem sírtam. Nem tudtam pedig ezt a fájdalmat elviselni, amit hiánya okozott. Akárhogy is ritkán láttam őt, de hát az mégis más, mint örökre elveszíteni valakit. Nem tudtam elviselni, hogy soha többé nem láthatom, hogy nem nevet rám, nem kezd bele hóbortos ötleteibe, nem ad szerelmi tanácsokat (már amennyit adott), nem fogja többé megkérdezni miért vagyok szomorú, hogyha senki más nem kérdezi. Nem foghatom többé kezét, nem ölelhetem meg és nem mondhatom többé neki, hogy "köszönöm, hogy vagy nekem, anya". Arccal felfele, mereven bámulta üveges szemivel a napos eget, de soha többé nem örülhet annak fényének, soha többé nem fogom bekenni leégett hátát, és nem mondhatom neki, hogy "Anya, már megint kifeküdtél a napra, pedig mindig elmondom, hogy nem jó ötlet". Arra eszméltem fel, hogy felkérik a BVB-t, hogy jöjjenek a hangszereikhez. Rájuk néztem, ahogy csendben felsétálnak, kezükbe veszik a hangszereket, majd egy lassú számot kezdenek el játszani. Egy lassú, szomorú számot a halálról. Andy végig szemembe nézve énekelt, szememből egyetlen csepp gördült ki, de az tele volt fájdalommal. Mikor vége lett a dalnak, lejöttek, Andy visszajött mellém és megszorította kezemet, mire rápislantottam. Ekkor felkértek engem, hogy mondjak pár szót, mire remegő testemmel előre léptem és nehezen odabotorkáltam anyám halott teste mellé. Elővettem a papírom, amire leírtam a beszédet, könnyek gyűltek a szemembe.
-Köszönöm mindenkinek aki eljött - indítottam. - Jobb napokat kívánok. - nem bírtam tovább, rekedt hangom elakadt. Ránéztem anyám testére, majd arcát megérintettem ujjaimmal.
-Szeretlek anyu- suttogtam, mire egy könnycsepp hagyta el szemem. Újra az emberekre néztem majd egy keserű nevetést adtam ki. -Tudnák milyen érzés itt állni - a fenébe eldobtam a papírt. - Teljesen más beszélni itt, mint otthon megírni a szöveget. Anyám megérdemli, hogy ne egy papírról olvassam fel azt neki, amit érzek, hisz azt fejből is tudom. Annyit mondhatok, anyu, hogy szeretlek és mindig szerettelek, még akkor is ha veszekedtünk, ha nem értettünk egyet mindenben. Nem akartalak elveszíteni, de a gonosz sors tett róla, hogy megtörténjen ez, pedig fiatal voltál. Szeleburdi, hóbortos anyukám voltál mindig, sokat nevettünk, beszélgettünk, te mindig megértettél, próbáltál segíteni nekem. Gyakran nekem kellett rád vigyázni, nem hogy neked rám... Mindig mosolyogtál és a rossz helyzeteket és félvállról vetted. Sosem aggonizáltál, mindig örültél annak, amid volt. Arany szíved bejárt minket, mindenkit jókedvre derítettél, mindenkit szerettél, ahogy mi is szerettünk téged. Sosem fogom elfelejteni közös napjainkat, hogy te gondoskodtál rólam, s a sok jó dolgot amit velem tettél, amit veled éltem át. Nem lehet megfogalmazni, hogy mit érzek irántad, és hogy most milyen fájdalom járja át a testemet emiatt. Ezért csak ennyit mondhatok neked - sóhajtottam egy nagyot, szemeimből dőltek a könnyek. - Mindig ott leszel velünk, tudom, és mi mindig szívünkben fogunk viselni téged és szeretni fogunk, amíg csak létezünk.- fejeztem be, majd elcsuklott a hangom. Kimerültnek éreztem magam, a rózsámat, ami a kezemben volt, anya keze közé raktam és sírva ennyit mondtam: -Anyu.
Erőtlennek éreztem magam, összecsuklottak lábaim, már majdnem földre hullottam, amikor megjelent derekamon Andy keze, felsegített, majd magához ölelt. Ömlöttek könnyeim, iszonyatos fájdalom jelent meg bennem, s az üresség megnőtt bennem. Így vettem búcsút anyámtól, ekkor tudatosult bennem, hogy nem látom többé. Amikor berakták a koporsót a földbe még odatérdeltem mellé és végig simítottam fedelén.
-Itt jó helyen leszel, remélem most boldog vagy ott ahol vagy- mondtam sírva. Amikor eltemették már nem bírtam tovább, ezért Andy a karjaiba vett és úgy vitt el onnan. Éreztem az ürességet magamban, éreztem a gyengeségem, a fájdalmam. Magamban csak annyira tudtam gondolni: Anyu, örökké szeretni foglak.

"Szeretlek és mindig veled leszek"

*Másnap reggel*
Andy
Ólom súly nehezedett fejemre reggel, teljesen kialvatlan voltam. Kinyitottam szemeim, a mellettem fekvő Sky-ra néztem, aki még csendesen szuszogott. Megsimogattam haját, nyomtam rá egy puszit. Hirtelen megmoccant, ölelő karjai visszahúzódtak, felpillantott rám.
- Ugye csak álmodtam?- nyögte. Szívesen mondtam volna neki igent, de nem jött ki szó a számon. Arca elsötétült, sírni kezdett. Szorosan magamhoz öleltem, már nekem is könnyek voltak szememben.
- Itt vagyok veled - suttogtam akadozó hangon. Arcát vállamba fúrta és tovább sírt. Megszakadt bele a szívem, hogy így kell látnom. Több percig öleltem, aztán hátrább húzódott és motyogott egy köszönömöt, majd felült. Mellé ültem, majd halkan mondtam neki:
-Csináljak teát vagy kávét?
- Egy teát légyszi- nézett rám kisírt szemeivel. Megfogtam kezét, felsegítettem, majd kéz a kézben mentünk le. Egész testében remegett, lassan leültettem az asztalhoz. Ashley jött le mosolyogva, de amint meglátta arcunkat rögtön elkomorodott ő is.
-Mi történt?- kérdezte tőlünk. Sky megint pityeregni kezdett én meg rekedt hangon válaszoltam.
-Elütötték az anyját - Ash óriási szemeket meresztett, majd oda ment Sky-hoz és megölelte.
-Sajnálom -mondta. Kis idő múlva elengedte és leült mellé. Nem beszéltünk, sőt... napokig szinte meg se szólaltunk. Sky minden nap mellettem aludt, alig beszélt valamit és nem mosolygott, nagyon megijedtem, hogy anyja halála volt a vége és nem bírja tovább. 4. nap elvittem apjához a temetés megbeszélésére, amíg ők megszervezték, addig átmentem Jinxx-hez. Este elmentem Sky-ért, aki karikás, kisírt szemekkel vetődött karjaimba.
-Itt vagyok- suttogtam hajába. Rám nézett és alig hallhatóan megszólalt:
-Köszönöm.
Magamhoz öleltem, éreztem remegő kezeit a vállamon. Haza érésünkkor bementünk, leültünk a kanapéra, s szótlanul hallgattuk a csöndet, majd megszólalt.
-Andy... kérhetek valamit?
-Bármit- néztem rá, örültem, hogy legalább beszél.
- Játszanátok valamit a temetésen? -kicsit meglepődtem, de bólintottam.
-Rendben -mondtam, mire halványan elmosolyodott, majd megcsókolt. Kissé feldobódtam, mert napok óta nem láttam őt mosolyogni.
a következő pár napban szintén elvittem az apjához, akivel a temetést szervezték,és ahonnan mindig szomorúan jött haza. Alapvetően már boldogabb volt (nem azt mondom, hogy boldog, csak boldogabb), párszor még el is mosolyodott egy-egy mozdulaton, szavamon. Szombatra tervezték a temetést, mi a fiúkkal megbeszéltük, hogy mit fogunk játszani, Sky pedig mindent megtervezett aznapra.
*pénteken este*
Holnap lesz a temetés, elég feszült volt mindenki. Sky kimondottan feldúlt volt egész nap, többször elsírta magát, mire én mindig oda mentem hozzá és átöleltem. A többiek egész nap velünk voltak, ami egy kissé feszélyezte őt. Ők szomorúan nézték Sky fájdalmait, próbáltak segíteni, persze legtöbbször sikertelenül. Estére mindenki teljesen kifáradt. Sky -jal a szobámban ültünk, ő szomorúan nézett rám. Tincseivel játszottam, majd haját füle mögé raktam és puszit nyomtam az arcára.
-Bocsáss meg -szólalt meg hirtelen, mire én kérdőn néztem rá. -bocsáss meg, hogy ennyi gondot okoztam neked, bocsáss meg, hogy rátok vezettem ki a feszültségem, bocsáss meg hogy látnotok kell a fájdalmaimat és, hogy beleléptem életetekbe,s hogy ezzel tönkre teszem azt.
-Sky... te nem teszel tönkre semmi -mondtam egy perc habozás után. -Téged akarnak tönkre tenni, de én ezt nem fogom hagyni! Nem bírom, hogy szenvedned kell más ember hülyesége miatt. A többiek sem okolnak téged semmiért és segíteni akarnak. Nem hagylak és közülünk mindenki így gondolkodik, bármi is történjék. Szeretlek és mindig veled leszek.
Nagy szemekkel nézett rám, majd annyit suttogott :
-Szeretlek. - magamhoz húztam és egy puszit nyomtam a fejére.
-Ezen is túl leszünk... együtt -mondtam neki.

Soha többé nem látlak

Andy

Egymás karjaiban feküdtünk, amíg meg nem csörrent a telefonja.

-Hagyjad- suttogtam ajkaiba.

-Nem lehet- próbált ellenállni csukott szemekkel. -És ha fontos?

-Ha nagyon fontos akkor ide jön - mondtam és harapdálni kezdtem alsó ajkát. Nagyon élvezte, éreztem, ahogy megremeg.

-Andy -szuszogta. Kicsit lazítottam a szorításon, mire felült és felvette a telefont. Mögé ültem, átkaroltam hasánál, államat a vállára helyeztem. Elkezdtem nyakát puszilgatni, mindaddig, amíg le nem dermedt. Azonnal tudtam, hogy valami baj van. Arcát figyeltem, amelyen meglepődöttség és szomorúság tükröződött. Dadogott egy párat a telefonba, majd letette. Nem szólt semmit, csak bámult lefele, nem reagált arra, hogy itt ülök mellette és átölelem. 

-Mi történt?- kérdeztem. Felém fordult, arcán csorogtak a könnyek, szája remegett, nyakamba kapaszkodott.

-Andy- szólt, és hallottam hüppögését. Most kaptam vissza, most kaptam meg újra az én mosolygós Sky-omat, erre egy telefonhívással szomorúvá tették. Szorosan magamhoz vontam.

-Sky... mi a baj?- tettem fel újra a kérdést. Szemembe nézett, próbált válaszolni. El-elakadt a szava.

-Anyu... anyut...

-Mi történt vele? -kérdeztem már ijedten.

- Meg... megha...elütötték. - mondta, majd újra keserves zokogása járta át a szobám falait. Szóval az első együtt töltött óránkat a szobámban így fejezzük be. Jó emlékei lesznek... Agyam a hallottakon járt, nem bírtam felfogni. Sky nagyon szerette az anyját, az elmúlt hetekben gyakran találkoztam vele, amikor Sky-hoz jött és Ő is sokat mesélt nekem anyjáról. Mosolygós nő volt, mint a lánya, sőt sok vonásban hasonlítottak, bár anyja sokkal pörgősebb és felelőtlenebb tipus.

-Sky -suttogtam fülébe, de tudtam, hogy nem tudom megvígasztalni.

-Oda...kell mennünk - válaszolt vékony, átsírt hangján. Megpróbált felkelni, de visszaszédült, valószínűleg megint fájni kezdett a feje. Felkaptam karjaimba, levittem, beadtam neki gyógyszerét és elindultunk apjához. Sky nagyon rosszul volt egész idő alatt, apjához érve is csak sírt, majd elaludt a kanapén. Hát igen, még mindig látszik rajta az elmúlt hetek fájdalma és ez most pont nem jött jókor. Apjával beszélgettem egy kicsit, elmondta mikor jöjjünk vissza, hogy megtervezzük a temetést, a végrendelettel kapcsolatban, szóval mindent, vagyis inkább csak próbálta , mert többször könnyek gyűltek a szemébe és elakadt. Távozásunk előtt átölelt és azt mondta örül, hogy a lánya ilyen rendes fickót talált magának. Megköszöntem neki mindent, részvétemet nyilvánítottam a családnak, majd kezembe vettem Sky-t, aki még mindig aludt és hazavittem. Befektettem magam mellé, átöleltem, hogy biztonságban érezze magát, majd megpróbáltam elaludni, ami nem ment túl hamar. Egész este azon gondolkodtam, hogy vajon Sky hogy éli meg ezeket a dolgokat. Amióta ismerem már majdnem megerőszakolták, már majdnem halálra verték és meghalt az anyja is. Ezeket szinte egyszerre élte meg és ez megrémisztett. Nagyon tudtam remélni, hogy ezzel nem telt be nála a pohár és nem fog örökre szótlanná és szomorúvá válni. Nagyon sajnáltam ami történt, de bárki gondolhatja, hogy legjobban az bántott, hogy ettől Ő borzalmasan érzi magát. Nem bírtam nézni fájdalmait, ami ebben az időben egyre többször érte őt. Ahogy csak tudtam magamhoz öleltem.

-Minden rendbe jön- suttogtam csak úgy a levegőbe és éreztem ahogy egy csepp legördül az arcomon.

*Hello mindenkinek aki olvassa a blogom :) 

Ezt a részt (meg azt amelyiknél megverték Sky-t) olyan dolgok ihlették amiket álmodtam... Gyakran vannak rémálmaim amikben meghalnak családtagjaim, üldöznek, vagy bántják azokat akiket szeretek. Úgy gondoltam valamit kihozok belőlük, legalább erre tudjam őket használni. Sky gyakran tudja mi fog történni a jövőben, megérzi a dolgok történését...ez abból jött, hogy gyakran van De ja Vu érzésem, sőt, amikor ezt írtam, akkor is az volt :) Lehet, hogy ez sokakat nem érdekel, azoknak kérem elnézésüket, de lekellett írnom ezt valamiért... köszönöm a 188 oldalmegtekintést . Puszii :* *