Végre csönd lesz :D

*bocsi hogy nem írtam...de problémáim voltak :c*
Andy
2 óra elteltével vörös arccal feküdtünk egymás mellett... Sky nagyon elfáradt, szemét lecsukva szuszogott egyenletesen, arcát az enyémnek nyomva. Nem aludt, de kimerült.
-Sky -suttogtam lágyan. Édes arcát felemelte és ártatlan tekintettel nézett rám, mintha nem tudná mit akarok mondani. -Fel kéne mennünk. Ki tudja mit csináltak a házból  Ash-ék.
-Jó -mondta, majd visszahajtotta fejét az eredeti helyére. Felnevettem, majd kezembe kaptam és vittem kifele. Az ajtó előtt kénytelen volt lábra állni, mert bekellett csuknom az ajtót. Onnantól kezdve kéz a kézben sétáltunk felfele. A házban nem találtunk nyomokat arról, hogy mit csináltak. Emeletre érkezve nevetéseket hallottunk Ashley szobájából. Benyitottam, mire a békésen nevetgélő Ashley és Nati képe tárult elénk.
-Hát ti? -mondtam.
-Tudod, mivel nem találtunk titeket, ezért mindketten elindultunk a másikhoz bocsánatot kérni, mert láttuk rajtatok, hogy mennyire idegesítőek vagyunk...aztán kibékültünk és megbeszéltük, hogy legközelebb máshol próbálkozunk randival... nagy vonalakban ennyi- mondta Nati.
-Hát...őő...ja- toldotta meg Ash is. Mellettem csilingelő nevetés hallatszódott, majd Sky Natihoz ugrándozott és megölelte.
-Köszönöm, köszönöm- örvendezett...ja, igen, már teljesen elege volt a folytonos veszekedésből. Aznap már csend és nyugalom volt, az egész társaság lement egy nagyot TV-zni a földszintre, majd habcsatát folytattunk, aminek az lett a következménye, hogy mindenki tele volt tejszínhabbal és egymásról ettük...Este boldogan léptünk Sky-jal a szobámba, ő előttem kezemnél fogva én meg mögötte, figyelve egy pontot a nyakán, ami még mindig fehérlett a habtól. leült az ágyra, majd rám nézett.
-Mit bámulsz olyan lelkesen?- kérdezte, látván a tekintetem és a vigyort amit vágtam. Oda léptem hozzá, ölembe ültettem, majd finoman leszedtem a tejszínhab maradványt a puha nyakáról. Ő átkarolta az én nyakam és mosolyogva harapdálni kezdte az ajkaimat. És igen, az érzés a hatalmába kerített, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy egy csaj jutott nekem, aki szeret, szép, aranyos és egyszerűen csodálatos. Két oldalról megfogtam arcát, majd hajába túrtam, a selymes, illatos hajába...
*Reggel*
A fény sütött az arcomba, brutálisan meleg volt. Feltápászkodtam, Sky már nem volt mellettem. Lesétáltam, Sky éppen kávét főzött.
-Hát te? -kérdeztem halkan. Hátrafordult, rám mosolygott, majd karjaimba vetette magát.
-Meleg volt és muszáj volt kijönnöm, nem bírtam.
-Értem - suttogtam nevetve. Vagyis nem suttogtam volna, de valahogy nem bírtam hangosabban beszélni.
-Mi van a hangoddal? -nézett rám ijedten.
-Nem...nem tudom- mondtam rekedten majd még köhögtem is egyet.- Bassza meg.
-Elment a hangod? Nem vagy beteg? -aggodalmaskodott Sky.
-Nyugi, nem érzem rosszul magam, csak nem tudok beszélni rendesen- próbáltam nyugtatgatni, de nem úgy nézett ki, mint aki elhiszi.
-Akkor most megyünk az orvoshoz- mondta, majd levette a kávét, kezemen fogva megragadt és elindult velem az ajtó felé. Nem hagyta hogy vezessek, nehogy elszökjem az orvos elől, mivel nem akartam beszállni a kocsiba sem. Mikor végre engedelmeskedtem az "asszonyomnak" beült mellém és közölte, hogyha így folytatom a gyermekorvosi rendelőbe megyünk. 10 perc alatt odaértünk a dokihoz, de vagy még fél órát kellett várni, hogy beengedjenek. Sky természetesen bekísért, nem hagyott volna ki egy alkalmat sem, hogy láthasson engem félmeztelenül, de csalódnia kellett. Az orvos csak belenézett a torkomba és megmondta, hogy azzal semmi gond nincs, egyszerűen megerőltettem a hangom.5 percet sem voltunk bent, de fél órát vártunk a rendelőben...pff.

Sky
Sejtettem, hogy nincs túl nagy gond, mivel az orvoshoz várva csikizősdit akart játszani, amiért persze mindenki miket nézett. Az se tartott sokáig, mert amikor én kezdtem őt csikizni nem tudott nevetni így halk szenvedésén szórakoztattam magam, amíg ki nem nyögte, hogy ez neki már fáj. Utána "csöndben vártuk a bemenetelt. Na szóval semmi komoly probléma, csak pihentetnie kell a hangját, ami mondjuk neki elég nehéz lesz, azt nézve , hogy folyamatosan röhög, beszél, mint Magdi néni a barátok köztből (bocsi ezt muszáj volt:DD). Hazaérve katonásan elé álltunk megparancsoltam neki, hogy "ott marad a jó kutyus" (majdnem röhögőgörcsöt kapott hang nélkül) majd elmentem egy füzetért és egy tollért azzal a kijelentéssel, hogy "mostantól csukd be szád, írjon kezed folyamat van". hitetlenkedve bámult rám, mire nyomtam egy puszit az arcára.
-Tudod van valami amit szavak nélkül is kilehet fejezni- mosolyogtam rá, mire hosszasan megcsókolt. Hát a rossz hír, hogy nincsnenek fellépések meg interjúk egy ideig, de a jó hír, hogy egész nap velem lehet és már csak olyan romantikus csókjaink lehetnek, amikor egyikük sem ronthatja el a pillanatot beszédével.
Végülis nem olyan rossz az sem, hogy andy egy ideig kicsit csöndben marad :D