Nem bírom ki nélküle...

Sky
Igaza volt. A színpadon láthattam ahogy énekelt, de se előtte se utána nem láttam.
-CC-szaladtam oda hozzá a koncert után. Rám nézett, majd elmosolyodott.
-Semmi baj nem lesz-ha ő mondja...Átöltöztek, kimentek dedikálni, addig én bent ültem és figyeltem az eseményeket. Andy is kiment, de láttam rajta, hogy inkább lenne egy koporsóban, minthogy most egy csomó hiperaktív rajongó között kelljen neki pattognia. Nem mintha nem szeretné, mert ő alapban egy elég pattogós típus és a rajongókat is nagyon szereti, csak hát most nem épp a legjobb időpontban van ez a koncert. Észre vettem, hogy a kezében tart valamit. Piál. ezek után Ashley-re tévedt a tekintetem, aki olyan hirtelen váltott át üvöltözésbe, hogy még én is megijedtem.
-ANDY BASZD MEG-ordította.-MIT CSINÁLSZ?
-Iszom-hangzott az igen érdektelennek hangzó válasz. Ashley elrángatta a rajongók közeléből, akik óriási szemekkel figyelték a jelenetet. Nem tudom mit beszéltek, de kb. 20 perc távollét után jöttek vissza és Andy szeme alatt egy lila folt éktelenkedett. Nem törődtek azzal, hogy itt vagyok, mind az 5-en elsétáltak befele mellettem, de egy sem szólt hozzám. engem a sírás kerülgetett, főleg, hogy azt sem tudtam mi történik. Utánuk rohantam, de egyikük sem volt olyan állapotban, hogy oda merjek menni megkérdezni, hogy mit titolnak előlem...de előbb vagy utóbb úgyis megtudom. ma az egész társaság komor volt és Andy is csak elvetve tévedt be a kocsiba, de akkor is csak kivitt valamit, aztán ment is. Éjfél táján Andy még mindig nem tért vissza, én meg agyon aggódtam magam. A többiek lefeküdtek és én is úgy tettem, mintha, de aludni nem bírtam. 1 óra táján beballagott Andy, igen zilált volt. Sötét volt, ő azt hitte alszom. közelebb lépett hozzám. Gyorsan becsuktam a szemem.

Andy
Már mindenki aludt, így végre odaléphettem hozzá. Úgy hiányzott minden porcikája. Ágya mellé guggoltam és figyeltem az arcát. Nem bírtam ki...muszáj volt megérintenem, hogy érezzem, ő igenis valóság. Tenyeremet félve végig húztam puha arcbőrén, majd hirtelen megéreztem egy sebet, amit még én okoztam. Mérhetetlenül bántott, amit tettem, borzalmasan éreztem magam.
-Úgy szeretlek-suttogtam halkan neki, majd egy puszit nyomtam a sebre.-Sajnálom.
Arcomról csorgott le egy könnycsepp, hirtelen beugrott egy kép...egy lányról...boldog volt...rám nevetett...aztán egy újabb kép...meggyötörten bámult rám...mellettem aludt...csak ennyit súgtam neki: "Úgy szeretlek...Sajnálom"
Felpattantam. igaza van Ash-nek... megkell változnom mielőtt újra baj lesz. Elkell mennem oda mégegyszer. nem bírnám ki ha még egy ember meghalna miattam és főleg ne olyan akit teljes szívemből szeretek. Lefeküdtem és próbáltam aludni...néha fel-fel keltem, mintha Sky megmozdult volna, de mindannyiszor csak valamelyik másik moccant. Reggel korán eltüntem, megígértem Ash-nek hogy egy ideig távol tartom magam Sky-tól.
Sky
Az éjjeli eset után nem tudtam eldönteni, hogy kpzelődöm-e. Éjjel oda jött hozzán, de nappal eltűnik? Fáradtan keltem fel, kb. 3 órát aludtam. Ashley elkapott amikor épp összecsuklott a lábam, mire én egy fáradt mosolyt villantottam rá. Leültetett, és reggelit csinált nekem. Senki nem beszélt, csak ettünk, öltöztünk, léteztünk...
-Oké...ki akar eljönni sétálni? -kérdezte Ashley. Jelentkező nem igazán volt, úgyhogy felvállaltam a szerepet és elmentünk sétálni Ash-sel. Körbe jártuk az egész területet, kicsit mindketten jobban éreztük magunk.
-Gyere- szólt kacsintva, majd behuzott egy házba. Nem tudtam hol voltunk es féltem, hogy mi fog történni. Előhùzott egy kulcsot, majd kinyitotta az ajtót. Furcsa tekintetemre annyit válaszolt :
-A volt nénikém hàza....én örököltem.
Bementünk, minden szép tiszta volt.
- Lakik itt valaki?
-Aki épp akar... akinek szüksége van rà. Már vagy egy hónapja kiköltözött a hugom.
-Értem-feleltem, miközben körülnéztem. Megéreztem Ash kezét a derekamon, majd ajkait a nyakam tövénél. Dorombolt a fülembe, én pedig nem bírtam ellenkezni. Megfordultam, szembe találkoztam vele. Ő gyengéden megérintette az állam, majd közelebb húzódott.
-Ash...-próbàltam tiltakozni, de nem engedte. Furcsa fény pislákolt a szemében, én pedig lelöktem magamról. Azzak a lendülettel kimenekültem a házból vissza a kocsihoz. Napokig nem beszéltem se Andyvel , se Ashleyvel. Màr pár turnémegállón túl voltunk amikorra eldöntöttem mit is akarok. Az egyik koncertre bemerészkedtem, az 1. sorból figyeltem őket. Andynek azonnal feltűnt, hogy ott vagyok és kicsit félénken, kissé talàn megdöbbenve meredt ràm.  A koncert elkezdődött, le se tudtuk emelni egymásról a tekintetünk. Alig tudta elénekelni a dalokat, annyira nem arra figyelt. Amikor a Saviourhoz értünk én egy könnycseppet ejtettem el, ő meg a refrénnél feladta, hangja elcsuklott. Egy pillanatig rám bámult majd kortyolt egyet ásványvizéből és elindult. Hozzám. Senki nem értette mit csinál de ő eltökélten léptetett felém. Amikor ideért remegve megérinterre az arcomat ès megcsòkolt. A legédesebb csók, ami már úgy hiányzott. A kivetítőn mi látszódtunk, mindenki kussban figyelt. Andy csak ennyit suttogott csókunkba.
-Annyira hiányoztál...annyira szeretlek.<3