Menjek-Ne menjek?

Sky
Talán több óráig ültem a szobámban mire rám találtak. Egész idő alatt sírtam, nem tudtam felfogni mi történt. Andy sietett be a szobámba ijedt tekintettel. Valószínüleg agyon idegeskedte magát, hogy hova tűnhettem. Amint belépett a szobámba meglátta, hogy sírok azonnal hozzám szaladt átölelt és csendesen suttogott a fülembe.
-Mi a baj Sky? Mi történt?- aggódott. Megszólalni sem tudtam, csak erősen magamhoz szorítottam.
-Bocsáss meg kérlek- próbáltam beszélni hozzá.
-Miért kéne megbocsátanom? Semmit nem tettél!- értetlenkedett.
-Csak kérlek mondd, hogy megbocsátasz...mindenért.
-Megbocsátok! Sky te nem tudsz olyat tenni amitől mérges lennék rád - nézett rám idegesen, majd magához húzott.
*1 hónappal később*
Andy-ék egy turnéra indulnak én meg nem tudom mit csináljak itt egyedül. Azóta Ashleyvel köztünk semmi nem történt minek nyomában nagyjából helyre jött a lelkifurdalásom. Andy azóta is a legtökéletesebb pasi számomra. Már mindenki nagy izgatottsággal várta a turnét, de mintha Ash-en látszódott volna egy kis szomorúság is. Nem is értettem, hogy miért, hisz Natival nem jött össze a kapcsolatuk, a lány mással jött össze, senkihez nem kötötte ez a hely...csak hozzám. "Nem voltunk és nem is leszünk együtt" mondogattam.
-Skyy- hallottam egy mély morgós hangot lentről. Lefutottam és a pasimmal találtam magamat szemben kezében egy piros, szív alakú csokoládés dobozzal. Nagy mosolyt eresztett felém, mire rávetettem magam, alig bírt megállni a lábán.
-Úgy szeretlek- mondtam neki nevetve, majd elvettem a csokit.- Ezt miért kapom?-érdeklődtem.
-Mert hihetetlenül szeretlek. Még mindig nem akarsz velünk jönni?
-Köszönöm. Andy nem tudom... apám nagyon ki van mostanában, lehet vele kéne maradnom, meg hát mit is csinálnék ott? Itthon is tudom hallgatni a zenédet.
-Mit csinálnál? Lenne egy pár ötletem, de ahhoz én is kellek- morogta gyengéden a fülembe. Elmosolyodtam, majd egy rövid csókot nyomtam ajkára.
-És mi történt apuddal?-kérdezgetett.
-Hát tudod...anyu halála óta elég nehéz neki és a bátyám szerint mostanában többször kiakad.
-Ez alatt azt érted?-láttam a szemében, hogy aggódik. Nemrég meséltem neki apám dühkitöréseiről.
-Igen Andy, azt- néztem rá komolyan, mire odajött hozzám és megölelt.
-Akkor végkép nem mehetsz oda. Ha tényleg ez történik akkor orvos kell és én nem fogom hagyni, hogy véletlenül is bármi bajod essen ott. Előbb maradsz bezárva egész hónapban ebbe a házba...sajnálom.
-De ő az apám és... felnőtt vagyok... nem tilthatod meg-háborodtam fel.
-De veszélyes... Te mondtad, hogy még a bátyádnak is össze varták a sebet a kezén, amit az egyik dühkitörése okozott.
-Igen...de... mi van ha csak én kellenék.
-Akkor egy orvos megnézi és ha kideríti, hogy ez a gond, akkor az én felügyeletemben oda megyünk. Sky értsd már meg, hogy csak féltelek.
-Tudom -suttogtam, majd magamhoz szorítottam. Szemeimbe könnyek gyűltek, mire Ő gyengéden letörölte a csurogni készülő cseppeket.
-Semmi baj nem lesz megígérem-szólt a szemembe nézve. Aztán kirobbant az ajtó.
-Halihó emberkék- száguldott be a csapat a nagyszobánkba. Mi ketten szétrebbentünk és azonnal elkezdtünk a többiekkel is foglalkozni.
-Bocsássatok meg, hogy megzavartuk ezt a kis idilli jeleneteteket-nevetgélt CC.
-Na és Sky elkezdtél már pakolni? Úgy tudom minden nő egy házat visz magával mindenhova- kérdezősködött viccelődve Jake.
-Hova pakolnék?
-Turné, utazás...tuudod!
-Ja...de én nem megyek.
-Mi van?-lepődött meg. Persze, hisz csak Ashley-nek meg Andynek mondtam, hogy nem megyek.-ÉS elengeded Andy-t egyedül?
-Miért ne tenném? -lepődtem meg és észrevettem, hogy Andy arca komorrá változott.
-Jake bekussolsz értetted?-szólalt meg halkan.
-Nem mondtam semmit... csak Sky...jobb lenne tudnod...
-NEM FOGTAD FEL?- üvöltözött Andy. Még sosem láttam ennyire kikelni magából, kicsit megijedtem.- SKY-T SZERETEM ÉRTED? CSAK ŐT ÉS KÉSZ.
-Mi...mi?- habogtam.
-Semmi sky...bocsáss meg- eresztette le a hangját Andy orrnyergét dörzsölgetve....nem értettem miért akadt ki ennyire...