"A jelen nem más mint egy visszatérő elfelejtett esztendő"

Sky
Minden cuccom bedobáltam a bőröndbe, ma indulunk. Andy nem tudja , hogy megyek, nem hajlandó beszélni velem. Kicsit zaklatottan rakosgattam a dolgaimat, amikor Jake benyitott.
-Szia..öh...akkor jössz?
-Hali...igen.
-Oké...biztos akarsz jönni?
-Igen.
-Lehet itthon biztonságosabb lenne.
-Kétlem.
-Értem...akkor őhh... csak azt akartam kérdezni van-e felesleges fésűd, mert CC ráült az enyémre és kettétört, de ha jössz akkor mindegy.
-És a többiek fésűje?
-Tudod milyenek... "nehogy hozzá érjen a hajad az ÉN fésűmhöz"- utánozta igen viccesen Ashley-t. Felnevettem mire ő is elmosolyodott, szeme alatt észre vettem a karikákat.
-Gond van?
-Nem nincs...miből gondolod?
-Alig aludtál.
-Nem voltam fáradt.
-De most az vagy.
-Így az aki nem alszik- mosolygott, majd kiment. Éreztem, hogy titkol valamit és általában jók a megérzéseim. Nem sokkal később kisétáltam a bőröndömmel oda ahol a többiek is gyülekeztek és andy meglepődve nézett felém, ahogy CC és Jinxx is.
-Hát mégis jössz- mondta Andy enyhe csalódottsággal mégis boldogan. Nem értettem ezeket az ellenérzelmeket a hangjában.
-Jövök-válaszoltam csendesen. Hamar odaértünk az első megállónkba, ahonnan kezdik a turnét, maximum 3 órába tartott az út a turnébusszal. Mindenki kiment készülődni, én meg figyeltem őket a buszból. Mikor vissza jöttek mindenki engem nézett és kicsit komor volt a társaság. Mintha leprás lennék, Andy úgy került engem. Ő be sem jött...aztán megjelent és a nap további részében csöndben ült a sarokban és lehajtotta a fejét. 5 óra tájt elmentek próbálni, egyedül maradtam a buszban. Nekiálltam zenét hallgatni és olvasni. Elvoltam így kb. fél órát, amikor hirtelen kopogás hallatszott és belépett Andy.
-Szia... elvinnék egy kis vizet-mondta zavartan. Felálltam közelebb léptem hozzá, ő is közelebb jött, de nem érintett meg. mielőtt bármit is tett volna odarohantam és megöleltem sírva.
-Andy-sírtam neki.
Andy
Megölelt, magamhoz öleltem. Tudom milyen rossz lehet neki...azt hiszi utálom, pedig csak védeni akartam. Hirtelen sírás hangok ütötték meg a fülem, de belülről jött. Bevillant egy kép a lányról, régről...nagyon sírt és megölelt, kérlelt, hogy hagyjam a piálást abba. Éreztem, amit akkor a pia erőltetett rám, a hangok bejárták a fejem és már megint...Sky helyett a lány állt előttem. Arcáról csorogtak a könnyek én meg erős késztetést éreztem, hogy megüssem, a hang mondta... "tedd meg" -hallottam. Felemeltem a kezem "meg kell ütnöm" mondtam magamban...én magam se értem miért. Lendült a kezem és csattant. A lány elesett és még jobban sírt.
-Mit csinálsz? -hallottam. A lány a padlón feküdt, de szinte azonnal felült és beült a sarokba. Kezeit összeszorította a térdein és halkan kérleltem, hogy ne tegyem. Oda mentem hozzá, a szemébe néztem...Sky...ő Sky, akit szeretek....aztán hirtelen megint ott volt a lány és megint hallottam a késztetést. Kezem újra megtalálta a lányt, egy óriási nyomot hagyva az arcán.
-Kellj fel- hallottam magam. Ez nem én vagyok...vagy mégis?
-Andy? Miért?
-KELLJ FEL ÉRTETTED?- üvöltöttem le a fejét, nem tudom miért. Felült és még jobban sírt. Elé guggoltam és megcsókoltam, kicsit ellenkezni akart, de nem engedtem. Megpróbáltam leszedni a pólóját, de megpróbált megállítani.
-Kérlek ne. Nem értelek- sírta a lány.  Próbálta eltolni a kezem, de hirtelen megszorítottam a csuklóját, mire feljajdult. Nem nézett rám, talán nem mert.
-Nézz rám- sziszegtem, nem tette, megütöttem.-NÉZZ RÁM HALLOD?-üvöltöttem, mire elkeseredett sírást kaptam válaszul. Még jobban megszorítottam csuklóját mire felsikított.
-NEE!-ordította, mire kicsapódott az ajtó és belépett rajta CC és Ashley. Teljesen ledöbbenve futottak felém.
-Andy mi a faszt csinálsz?-kérdezték üvöltve majd Ash bevert egyet nekem, amitől helyre állt a kép. Kicsit szédültem, CC és Ashley ott állt felettem, Sky pedig véres szájjal , megverve ült lábain összekulcsolva kezeit és sírt. Én tettem...nem, az nem lehet. Én szeretem...miért tettem volna? Ijedt voltam és CC és Ashley is meredten bámultak, aztán CC leült Sky mellé és kisegítette a buszból. Nem tudom mi történhet még, Ashley komoran segített felállni, aztán üvöltözni kezdett.
-EZ MI VOLT?
-nem tudom- feleltem teljesen őszintén és eléggé félve.
-Mi az, hogy nem tudod?
-Bevillantak a képek ...régről és mintha ...nem is tudom...újra éltem volna-válaszoltam zaklatottan.
-Andy...-csak ennyit mondott, mást ő sem tudott. Egymást néztük és ugyanaz jutott eszünkbe....